Manapság pedig az ukrán nyelvtörvénytől hangos a hazai és nemzetközi sajtó.
Ma 160 éve, hogy Pjotr Valujev cári belügyminiszter 1863. július 18-án kibocsátotta rendelkezését, amiben az Orosz Birodalom megtiltotta az ukrán nyelv nyilvános használatát, az ukrán nyelvű tudományos, vallási kötetek kiadását.
E cikk aktualitását nem pusztán Oroszország ukrajnai agressziója, de a hatályban lévő ukrán nyelvtörvény is adja. Előbbi ismertebb: Vlagyimir Putyin orosz elnök „különleges hadművelet” indításáról döntött immár több mint 500 napja, azóta változó intenzitású, ám véres összecsapások folynak nem csak Ukrajna, de Oroszország területén is.
Tízezer halott és tizenhatezer sérült civil, 23 millió ideiglenes vagy végleges határátlépés, a GDP 35 százalékának elvesztése – ez a háború eddigi mérlege Ukrajna számára. Egy háború tragédiája számokban, az 500. nap elé.
Utóbbiról ugyancsak sokan tudnak, azonban a valujevi körlevél történetének ismeretében igen érdekes az ukrán nyelvtörvény akusztikája. Merthogy mi történt százhatvan esztendővel ezelőtt? Nemzeti hullámok csapnak át Európán: nyugaton születőfélben a német és az olasz egység, a kontinens közepén formálódik egy multietnikus, de alapvetően osztrák-magyar dominancián alapuló birodalom, a későbbi Monarchia. De keleten, így a mai Ukrajna területén is nemzeti ébredés kezdődik, aminek kibontakozása nyilvánvalóan nem lehet érdeke az orosz cárnak.
Mint majd minden modern (kelet-)európai nemzettudat, az ukrán is szépirodalmi, vallási alapon indult útnak. Tarasz Hrihorovics Sevcsenko ukrán polihisztor halálát követően megemlékezésekre, összejövetelekre került sor. 1861-ben megalakult az Ukrán Hromáda, amely az ukrán kultúra terjesztésével foglalkozott. Ugyanezen években készült el a négy evangélium ukrán fordítása, ám ezek kiadása elmaradt, mivel azt bizonyították volna, hogy létezik ukrán nyelv.
Azonban, ha ki is nyomtathatták volna a nemzeti nyelvre lefordított bibliát, magában hordozta annak – orosz birodalmi szempontból vett – veszélyét, hogy a lengyel függetlenségi követelések mellett az ukrán autonómia-törekvések is megerősödnek.
Az ukránpárti orosz és lengyel önkéntesek szinte már hazajárnak a határmenti, de már orosz oldalon fekvő belgorodi régióba, amelynek több települését „felszabadították” már. Ráadásul ezúttal nyugati fegyvereket is láttak náluk. Adódik a kérdés: hogyan és miért kerülnek Ukrajna honvédelmére szánt adomány eszközök egy Oroszország elleni támadó csapatba, amelyiket ráadásul hivatalosan nem is ismer el sajátjaként Kijev?
Ezért Pjotr Valujev cári orosz belügyminiszter
1863-as körlevele megtiltotta a vallásos szövegek és tankönyvek ukrán nyelven való kiadását,
ám a szépirodalomra ez a tiltás még nem vonatkozott.
Fedinec Csilla és Csernicskó István közös munkájából, a Nyelvi kirakós Kárpátaljáról című kötetből kiderül, a valujevi körlevél apropóját az szolgálta, „hogy vita folyt »egy önálló kisorosz irodalom létezésének lehetőségéről«, illetve a polémia alapját bizonyos irodalmi művek megjelenése szolgálta”. A szerzők hozzáteszik, olyan – Lengyelország által támogatott szeparatista – törekvések is ott voltak a háttérben, „melyek a kisorosz nyelvjárásnak az oktatásban való bevezetését célozták”.
A körlevél azonban felhívta a kijevi, moszkvai és szentpétervári cenzori hivatalok figyelmét arra,
hogy az oktatás csakis kizárólag „összorosz” nyelven folyhat, és a „rontott lengyel nyelv”, az „úgynevezett ukrán nyelv” nem létezik,
olvasható szintén itt. A dokumentum nevezetes félmondata, hogy „kisorosz nyelv” márpedig „nem volt, nincs és nem is lehet”, mind a mai napig hivatkozási alap, jegyzi meg Fedinec és Csernicskó.
És hol tartunk százhatvan évvel később, két világháborút követően? Kijev padlógázzal tartana a Nyugat irányába (értjük ezalatt az Európai Uniót és a NATO-t), de hoztak súlyosan diszkriminatív jogszabályokat: a 2017-es oktatási törvényt, annak 2020-ban kidolgozott részleteit; a 2019-es nyelvtörvényt; valamint a 2022 telén elfogadott nemzeti kisebbségekről szóló törvényt, amely nyomán Olga Sztefanisina, Ukrajna európai és euroatlanti integrációjáért felelős miniszterelnök-helyettese is aggályát fejezte ki, már ami a kisebbségi nyelvoktatást illeti.
De magát a problémát sem kellett volna előállítania.
Mindenesetre Volodimir Zelenszkij ukrán elnök július elején aláírta azt a törvényjavaslatot, ami 2024. szeptember 1-jéig meghosszabbítja az ukrán nyelvre való átállást azokban az iskolákban, ahol az oktatás nyelve az uniós nyelvek egyike. Itt tanulnak Ukrajna harmadosztályú állampolgárai (!), akik csak 1-4. osztály között élvezhetik anyanyelvüket, utána felmenő rendszerben, ötödikben 20, kilencedikben 40, tíz-tizenkettedikben 60 százalékos arányban kapják ukrán nyelven iskolai óráikat.
Még egy pillanatra visszatérve a valujevi körlevélhez: Putyin 2021-es értekezésében is előkerül a dokumentum. (Ez az a szöveg, amelyről a Mandiner.hu felületén már olvashattak, s amelyben Oroszország első embere azt állítja: Kárpátalját a második világháborúban „felszabadították” a szovjet seregek, mivel Kárpátalja ősi orosz föld – a szerk.)
Mint az elnök írja, nem akar semmit sem „idealizálni”, Valujev 1863-as rendelkezése fontos, ukrán nyelven íródott (vallási, tudományos) publikációk kiadását tiltott be. De érdemes megérteni a körlevél történelmi kontextusát is:
Ezek a döntése(k) a Lengyelországban zajló drámai események és a lengyel nemzeti mozgalom vezetőinek azon törekvése ellenében születtek, hogy az »ukrán kérdést« saját előnyükre használják ki”
– utalt Putyin az 1863-as januári felkelésre, illetve az 1876-ban kiadott emsi rendeletre, amely teljes egészében megtiltotta az Orosz Birodalomban az ukrán nyelvű kiadványok megjelentetését, importját, terjesztését, és a rendelkezés megszegése esetére büntetést helyezett kilátásba.
Mindennemű hasonlóság természetesen kizárólag a véletlen műve...
Az orosz elnök minapi beszédében fölemlegette az Osztrák-Magyar Monarchiát, majd a régi orosz határok visszaállításának vágyáról beszélt – egy korábbi írásában pedig régi orosz földnek nevezte Kárpátalját is.
Nyitókép: Dimitar DILKOFF / AFP
Egyéves az CDU-CSU-SPD-koalíció! Mutatjuk a berlini kormány mérlegét.
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Miniszteri meghallgatásán kurtán-furcsán reagált az LMBTQ-propagandára vonatkozó kérdésre, kérdvén: láttunk-e már átműtött óvodást. De mi az igazság?
Máthé Zsuzsát, a KDNP, valamint Dúró Dórát, a Mi Hazánk országgyűlési képviselőjét kérdeztük az iskolai szexuális nevelésről, valamint a megszűnés szélén álló szívhangrendeletetről.
A Lannert Judit által felvázolt liberális képlet egy pszeudó-álszent-empátia, ami a gyakorlatban visszaüt.
A szlovák kormány más „reformokat” is hirdetett: a 250 fő alatti iskolák bezárásával harmadával akarja csökkenteni az oktatás költségvetését.
Lannert Judit viszont éppen „LMBTQ-ellenes attitűdje” miatt kritizálta az Orbán-kormányt.
A védelmi tárca kiemelte, hogy a támadás válasz volt az Oroszország területén elkövetett ukrán „terrortámadásokra”.
