ám a szépirodalomra ez a tiltás még nem vonatkozott.
Fedinec Csilla és Csernicskó István közös munkájából, a Nyelvi kirakós Kárpátaljáról című kötetből kiderül, a valujevi körlevél apropóját az szolgálta, „hogy vita folyt »egy önálló kisorosz irodalom létezésének lehetőségéről«, illetve a polémia alapját bizonyos irodalmi művek megjelenése szolgálta”. A szerzők hozzáteszik, olyan – Lengyelország által támogatott szeparatista – törekvések is ott voltak a háttérben, „melyek a kisorosz nyelvjárásnak az oktatásban való bevezetését célozták”.
A körlevél azonban felhívta a kijevi, moszkvai és szentpétervári cenzori hivatalok figyelmét arra,
hogy az oktatás csakis kizárólag „összorosz” nyelven folyhat, és a „rontott lengyel nyelv”, az „úgynevezett ukrán nyelv” nem létezik,
olvasható szintén itt. A dokumentum nevezetes félmondata, hogy „kisorosz nyelv” márpedig „nem volt, nincs és nem is lehet”, mind a mai napig hivatkozási alap, jegyzi meg Fedinec és Csernicskó.