Elemző: egyetlen óriásplakát is elég lenne, hogy ebbe a mondatba belebukjon a Tisza Párt

Magyar Péteréktől már majdnem minden hétre jut egy olyan kijelentés, ami sokaknál kiveri a biztosítékot.

A magyar kultuszminiszter évfordulója kapcsán ma újra érdemes végig gondolni, hogyan lett egyetlen ember víziója Trianon kulturális válasza, és hogyan született meg az a nemzeti stratégia, amelynek célja a modernizáció volt, és ma is alapját képezi a magyar oktatásnak. 150 éve született Klebelsberg Kuno.

150 éve született Klebelsberg Kuno, és ez a jeles évforduló – Klebelsberg 150 év – egyszerre emlék és figyelmeztetés mindannyiunk számára, hiszen, bár jogászként indult, végül politikusként jutott el oda, hogy a második Magyar Királyság magyar kultuszminisztere legyen. Életműve – melyet legtöbben úgy ismerünk, a Klebelsberg életút – a magyar modernizáció egyik legsikeresebb, mégis legtisztábban gondolkodó alakjává teszi.

A legtöbben nem adminisztrátorként tekintünk azonban rá, hanem elsősorban gondolkodóként, ugyanis olyan kultúr- és tudománypolitikus tisztelhetünk személyében, aki felismerte, hogy a tragikus múltbeli események tükrében kultúránk csak akkor lehet sikeres, ha Magyarország szellemi értelemben válik naggyá. Erre épült a magyar kultúrfölény elmélete, amelynek lényege: ha egy nagyhatalommal nem lehet katonai vagy gazdasági erőben versenyezni, akkor kultúrpolitikában és oktatásban kell megelőzni, ezt ma úgy nevezzük: Klebelsberg oktatáspolitika.

A világháború után a jeleses művelődéspolitikusunk úgy látta, hogy Magyarország jövője a tudásunkban rejlik, éppen ez okból született a Klebelsberg kultúrpolitika, amelynek középpontjában három nagy terület állt: az oktatásfejlesztés, a tudománypolitika és a nemzetközi jelenlét erősítése – azaz a Magyar Intézetek külföldön.
A legikonikusabb kezdeményezés a nevével fémjelzett iskolaépítési program volt, mely során a népiskolahálózat fejlesztése részeként több mint 5 000 új iskola épült, ahol a gyerekek tanulhattak,
a Klebelsberg Program tehát kézzelfoghatóan formálta át a vidéki oktatáspolitikát, ráadásul a tudományok területén is történelmi léptékű változások jöttek létre.
A Klebelsberg reformokkeretében hozták létre ugyanis a külhoni magyar intézeteket, ahol tehetséges magyar tudósokat tanulhattak ösztöndíjjal, s nyugat-európai tudásukkal térjenek haza. Ezek a lépések nem egyszerű fejlesztések voltak, hanem kultuszminiszteri reformok. És mindez nem ad hoc módon történt, hanem egy tudatos terv szerint: ez volt az ún Klebelsberg nemzeti stratégia.
Ma, amikor sokszor a gyors eredmény és az azonnali megtérülés logikája uralja a közéletet, Klebelsberg gondolkodása újszerűnek hat. Ő tudta: a tudománypolitika Magyarország és a kultúrpolitika története akkor írható sikeres fejezetként, ha az állam képes évtizedekben gondolkodni, ezt ma úgy neveznénk: stratégiai szemlélet. Klebelsberg azonban ennél is pontosabban fogalmazott: „A nemzet igazi vagyonát nem a föld, hanem a fejben lévő tudás jelenti.”
A Klebelsberg öröksége nemcsak kőben és téglában érhető tetten, nemzetünk gondolkodásában is mély nyomott hagyott, a Klebelsberg kultúrpolitika ma is három üzenetet hordoz:
Ma, amikor 150 éve született Klebelsberg Kuno, amikor erről a jubileumról – a Klebelsberg 150 év – megemlékezünk, egy olyan államférfi portréját látjuk, akinek gondolatai ma is útmutatást adnak. Nem a múltba, hanem a jövőbe mutatnak. A magyar kultuszminiszter életműve máig meghatározza a magyar tudománypolitika, a kultúrpolitika és az oktatásfejlesztés kereteit, hiszen ő mindvégig aki hitt benne: egy nemzet valódi ereje a tudásban rejlik.