A pofátlanságnak is van határa!

„A pofátlanságnak is van határa! Amikor a csend közönyével próbálják felmenteni a felmenthetetlent, elfogadhatatlanná tenni az elfogadhatatlant. Az Európai Oktatási Térség és benne az Erasmus új stratégiáját akarja Brüsszel elfogadtatni a tagállamok oktatási minisztereinek jövő csütörtöki ülésén.

Lassan 3 éve annak, hogy az Európai Bizottság kizárta a magyar egyetemeket, a magyar egyetemistákat, oktatókat és kutatókat az Erasmus+ Programból és a Horizone Programból.

Az egyetemektől indult a megújítás igénye, a Szenátusok 87%-a támogatta azt. Soha senki nem kérdezte meg az egyetemek vezetőit, hogy mi a véleményük, mi a tapasztalatuk. Az Európai Unió hatásköre nem terjed ki az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére, az tagállami azaz nemzeti hatáskör. Tehát nincs joga a Bizottságnak felülbírálni egy tagállam belső szabályozását az oktatás terén, ahogy nincs joga kényszerítő intézkedéseket alkalmazni sem a tagállamokkal szemben, így Magyarországgal szemben sem amiatt, mert nem ért egyet, vagy mert a Magyar Kormány ellenzékét kívánja játszani.

Mindezek ellenére a Magyar Kormány folyamatosan kereste a megoldást. Számtalan egyeztetésen voltunk, kértük, mondják már meg, mi pontosan a bajuk az egyetemek megújításával, milyen kompromisszumot tudunk kötni. Minden alkalommal mondtak ugyan valamit, leírni évekig nem írták le.

Sok a politikus az egyetemeket fenntartó kuratóriumokban, mondták….(105-ből 13 volt egyébként, akik azonnal le is mondtak, bár ők ezt lazán 2/3-adnak hazudták). Az, hogy a kormányzati delegálás és/vagy irányítási jogkör többek között az osztrák, a svéd vagy a belga rendszer esetében is jelen van, természetesen nem zavarta meg a döntéshozókat.

Az ötletszerű javaslataikat komolyan vettük, ki is tárgyaltuk természetesen, majd egyszer csak elhallgattak. Nem kaptunk végső változatra még szóbeli kritikát sem, így léptünk, törvénnyé tettük. Persze tanulva tőlük ennek a feltételét is meghatároztuk így a hatálybalépése attól függ, hogy visszavonják-e a blokkoló határozatot. Gyakorlatilag letétbe helyeztük a döntést, hogy egyszerre lépjünk és ne ok nélkül szervezzük újra a struktúrákat, hiszen az egyetemeknek is kell a biztonság.

Mert a régi komcsi trükk, hogy azzal vádolsz, amit te szeretnél megcsinálni. Ők akarják elvenni az egyetemeinket, megszabni, kik lehetnek rektorok, kizárni az egyetemi vezetőket a kuratóriumokból és a megbízható NGO-ikra bízni a kuratóriumi tagok delegálását. Ezt a döntést viszont elvittük az Európai Unió Bíróságára, mert nem dobjuk oda az egyetemeinket, nem adjuk fel a szuverenitásunkat!

Így a vita állóháborúvá vált. És Brüsszel továbbra is túszként tartja fogva a hallgatóinkat és így próbál éket verni a hallgatók és az egyetemük közé, de ami ennél is rosszabb, hogy ők most fiatalok, most egyetemisták, akiknek a jövőjét lazán semmibe veszi a Bizottság. Statisztikai adatok ők, elkönyvelt csökkenés a mobilitási adatokban.

Nekünk nem azok, nekünk ők a fiataljaink, akiknek ugyanolyan joguk van lehetőségeket kapni, élni az életüket, tapasztalatokat szerezni, építeni tudásukat, karrierjüket, mint más európai ország fiataljainak. Ezekben mind kulcsfontosságú egy külföldi egyetemen, idegen nyelven szerzett tapasztalat meg- és átélése. Ezért van a Pannónia Program. Ezért lett jobb a Pannónia Program, mint az Erasmus a teljes kreditelismeréssel, a többlet ösztöndíjjal és a világra nyitással.  8115-en éltek vele. Többen, mint az Erasmusszal valaha is egy év alatt ezekről az egyetemekről.”

Nyitókép: NICOLAS TUCAT / AFP