Az Eurázsia Központ vezetője szerint Kína az utóbbi években „igyekszik felelős nagyhatalomként viselkedni”, úgy igyekszik fellépni a nemzetközi platformokon, mint egy olyan nagyhatalom, amely békítő, felelős szereplő, amely úgy gondolja, hogy „egy igazi nagyhatalomnak nem háborúkat kell szítania, a konfliktusokat nem katonai erővel kell elintézni, hanem békés tárgyalások keretében”.
Ennek az erőfeszítésnek az eredménye a nemrég megkötött iráni-szaúdi megállapodás is. Hasonló szerepet visz Peking az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban is. A kínai elnök tárgyalt mind Vlagyimir Putyin orosz, mind Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel is. A szakértő úgy látja, ennek fontos következményei lehetnek abban az időben, amikor a világpolitika egyre inkább blokkosodik, hiszen a következő években egy olyan nagyhatalom, amely a béketárgyalásokra koncentrál és nem a háborúra, az sokkal szimpatikusabb lehet a jelenleg még el nem kötelezett országok számára.
Habár Kína is fejleszti a hadseregét, még mindig az Egyesült Államok költi a legtöbb pénzt a sajátjára – a GDP 3,5 százalékát fordítja erre, míg Kína továbbra is kevesebb mint 2 százalékot, valamint elsősorban olyan fegyverrendszereket fejleszt, amelyek a saját biztonságát igyekszik fenntartani – magyarázza a szakértő.
Horváth Levente úgy látja: amíg az Egyesült Államok a Közel-Kelettel volt elfoglalva, addig a Kína körüli térség stabil volt, leszámítva néhány határvitát a Dél-kínai tengeren; de nem volt olyan ellenséges hangulat, mint ami 2011 óta alakult ki, amikor az Egyesült Államok meghirdette az „Ázsia felé fordulás” politikáját,
amelynek az a célja, hogy visszaszorítsa Kína növekvő befolyását.