Kína ellenségéből a marxizmus elfogadója, liberális kedvencből fura figura: kicsoda a dalai láma?

Amint azt a Mandiner is megírta, nemzetközi felháborodást váltott ki a dalai láma, amikor egy minapi rendezvényen egy kisfiút próbált rávenni arra, hogy szopogassa a nyelvét. Történt ugyanis, hogy beszédét követően odament hozzá egy fiú, aki arról érdeklődött, megölelheti-e őt. Az ölelést követően a dalai láma puszit kapott az arcára, majd a saját szájára mutatva azt mondta, „azt hiszem, ide is okés”. Ezzel már szemmel láthatóan zavarba és nehéz helyzetbe hozta a fiút, miközben közönségük nevetgélt. Bár a fiú vonakodott, a dalai láma közelebb vonta őt magához és elcsattant a szájra puszi – ám a történet itt még nem ért véget. 

A kisfiú erre már végképp nem volt hajlandó, a dalai láma pedig elnevette magát és meglegyintette a zavart fiú mellkasát. A jelenetsor nemzetközi visszhangja meglehetősen negatív, bár vannak olyanok, akik szerint a vallási vezető csak viccelődött. 

Erős idegzetű olvasóink itt megtekinthetik a videót: 

A dalai láma hivatala minap szűkszavú közleményben mentette a helyzetet. Mint írták, őszentsége gyakran és előszeretettel viccelődik az emberekkel, akár a nyilvános programjai alkalmával is. 

De ki is a dalai láma?

A mindenkori dalai láma Tibet spirituális vezetője és személyében a tibeti egység jelképe, a világ buddhistáinak tiszteletbeli első embere.

Úgy tartják, a dalai lámák önmaguk reinkarnációjaként születnek újra erre a világra, elhalasztva saját nirvánájukat, hogy e világ embereit szolgálhassák. Az 1935-ben (Lhamo Dhondup néven) született Tendzin Gyaco a 14. a dalai lámák 1391 óta íródó történetében. Kétéves korában már elismerték őt a 13. dalai láma újjászületéseként, tizenöt éves korában, 1950. november 17-én pedig már trónra is lépett, azaz több mint hetven éve tölti be ezt a pozíciót. Uralkodásának kezdete előtt egyetlen hónappal szállta meg Tibetet Kína, így az ő regnálása mindvégig elnyomás alatt zajlik. 

1959-ben menekült Tibetből Indiába, egy sikertelen lázadást követően. Peking azóta is veszélyes szeparatistaként tartja számon és nyomást gyakorol mindazon államokra, amelyek területükön fogadják. Tendzin Gyaco 2011-ig a tibeti emigráns kormány formális vezetője is volt, ám e megtisztelő címéről akkor lemondott, elérkezettnek látta ugyanis az időt arra, hogy átadja helyét egy szabadon választott vezetőnek. 

Már nem születne újjá

2014-ben a dalai láma arról beszélt, megtagadja az újjászületést, ha hazája nem szabadul fel a kínai uralom alól. Ez egyebek mellett egyébként azért is volt furcsa nyilatkozat, mert néhány évvel korábban leszögezte: már nem törekszik Tibet függetlenségének elérésére, csupán valamilyen mértékű autonómiát szeretne, amelynek keretében a tibeti nép szabadon gyakorolhatja kultúráját, nyelvét és vallását. Persze a majdani utód kiválasztása politikai, ebből fakadóan pedig meglehetősen kényes kérdés. Peking már bejelentette, hogy nem ismer el semmilyen utódot, csak azt, akit a kínai hatóságok választanak ki, holott a buddhista hagyományban a dalai láma reinkarnációjának felkutatása ennél jóval bonyolultabb (és a kívülálló számára meglehetősen homályos) folyamat. 

A legmeghökkentőbb ide vonatkozó megnyilvánulásra azonban a kilencvenes évekig kell visszamenni: a dalai láma akkoriban ugyanis arról beszélt, elképzelhetőnek tartja, hogy ő már mesterséges intelligencia formájában szülessen újra. A láma szerint hasonlóképpen az is elképzelhető, hogy ha valaki egész életében szoros kapcsolatban volt a számítógépekkel – például tudósként dolgozott –, a következő életében számítógépként születik újjá. 

Kis kedvencből fura és még furább dolgokat mondó, fura szerzet

A dalai láma sokáig (éppen a kínai elnyomással szembehelyezkedő politikája miatt) a nemzetközi liberális mozgalom egyik kedvence volt, ám néhány nyilatkozatával meglehetősen összezavarta az őt korábban tenyerükön hordozókat. Európa az európaiaké, a menekülteknek idővel haza kell térniük – egyebek mellett ezzel a megnyilatkozással vétette észre magát a migrációs válság kellős közepén, de beszélt arról is, hogy

Szavai ekkor mérsékelt sikert arattak Nyugat-Európában. 

„Hiszem, hogy nagy jövő áll Oroszország előtt, hiszen az egy valós híd lehet a kelet és a nyugat között” – ezt már 2017 augusztusában nyilatkozta, amikor arról is beszélt, az az álma, hogy a NATO vezetősége Moszkvába költözzön. A Kommerszantnak adott interjújában úgy vélekedett, ha a NATO irodája Moszkvában lenne, az pszichológiailag mindent megkönnyítene. Szavai hat év távolságából különösen érdekesen hatnak. 

A dalai láma 2010-ben tett látogatást Budapesten, amikor a parlament felsőházi termében megvallotta, mindig is csodálta a magyarokat 1956 miatt, a kínaiak pedig időnként arra emlékeztették, „ha nem viselkedik jól”, népe könnyen járhat úgy, mint akkor a magyarok. Amikor pedig Demszky Gábor Budapest díszpolgárává avatta, a városházán abbéli reményének adott hangot, hogy századunk a világbéke évszázada lehet. 

Nem is olyan rossz az marxizmus? 

De ha már Kína és a kommunisták: bő tíz évvel budapesti látogatása után már más megközelítésben beszélt a problémáról. 2021-ben úgy nyilatkozott, nagy általánosságban támogatja a kommunizmus és marxizmus mögötti eszméket, sőt, úgy látja, a kínai kommunista vezetőknek – akiket Mao Ce-tung óta személyesen ismer – „általában jók az elképzeléseik”, csak időnként túl erős ellenőrzést alkalmaznak. Ezzel együtt azért kritikát is megfogalmazott, amely arra irányult, hogy a kínai kommunista vezetők nem értik a kultúrák sokféleségének értékét, így például a tibeti kultúrát sem képesek megfelelően értékelni. 

Nyitókép: Facebook