A titulust leginkább úgy fordítják magyarra mint a „bölcsesség óceánja”, a tibeti hagyomány élő Buddhaként tiszteli őt.
Úgy tartják, a dalai lámák önmaguk reinkarnációjaként születnek újra erre a világra, elhalasztva saját nirvánájukat, hogy e világ embereit szolgálhassák. Az 1935-ben (Lhamo Dhondup néven) született Tendzin Gyaco a 14. a dalai lámák 1391 óta íródó történetében. Kétéves korában már elismerték őt a 13. dalai láma újjászületéseként, tizenöt éves korában, 1950. november 17-én pedig már trónra is lépett, azaz több mint hetven éve tölti be ezt a pozíciót. Uralkodásának kezdete előtt egyetlen hónappal szállta meg Tibetet Kína, így az ő regnálása mindvégig elnyomás alatt zajlik.
1959-ben menekült Tibetből Indiába, egy sikertelen lázadást követően. Peking azóta is veszélyes szeparatistaként tartja számon és nyomást gyakorol mindazon államokra, amelyek területükön fogadják. Tendzin Gyaco 2011-ig a tibeti emigráns kormány formális vezetője is volt, ám e megtisztelő címéről akkor lemondott, elérkezettnek látta ugyanis az időt arra, hogy átadja helyét egy szabadon választott vezetőnek.
Már nem születne újjá
2014-ben a dalai láma arról beszélt, megtagadja az újjászületést, ha hazája nem szabadul fel a kínai uralom alól. Ez egyebek mellett egyébként azért is volt furcsa nyilatkozat, mert néhány évvel korábban leszögezte: már nem törekszik Tibet függetlenségének elérésére, csupán valamilyen mértékű autonómiát szeretne, amelynek keretében a tibeti nép szabadon gyakorolhatja kultúráját, nyelvét és vallását. Persze a majdani utód kiválasztása politikai, ebből fakadóan pedig meglehetősen kényes kérdés. Peking már bejelentette, hogy nem ismer el semmilyen utódot, csak azt, akit a kínai hatóságok választanak ki, holott a buddhista hagyományban a dalai láma reinkarnációjának felkutatása ennél jóval bonyolultabb (és a kívülálló számára meglehetősen homályos) folyamat.