„Józan ésszel tökéletesen érthetetlen, miért akarja az Euró-pai Unió elsősorban saját magát büntetni ahelyett, aki ellen a szankciók szólnak. Nem minden ország mer hangosan ellentmondani, várják, hátha más vállalja magára ezt a szerepet, de a legtöbben bíznak benne, hogy nem valósul meg a terv. Az uniós országokra ugyanis hosszú évekre szóló, óriási kiadások várnak, ha megállapodnak az embargóról. Nemcsak, hogy végtelenül káros az ötlet, de nagyjából értelmetlen is, hiszen a háború most zajlik, az embargó pedig legfeljebb jövőre lépne életbe, de akkor se mindenhol. Ezt az ellentmondást fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök is legutóbb a rádióban: »Érdemes elgondolkodni, hogy van-e értelme egy ekkora költséggel járó átalakításnak, ami négy-öt év múlva tud csak működni, miközben a háború az oka az egésznek, és a háború pedig most van.«
Magyarország felelősen ebbe a helyzetben nem tehet mást, minthogy sziklaszilárdan beleáll a vitába. Orbán Viktor a már említett interjúban azt mondta: »Az nem megy, hogy le se ejtenek bennünket, és a magyar érdekek átgondolása nélkül terjesztenek elő a korábbi megállapodásokkal ellentétes javaslatokat.« Ezt nem hagyhatjuk, mert az Európai Uniónak nem erről kellene szólnia.
Együttműködésről, szuverenitásról, az olyan sokat emlegetett szolidaritásról már inkább. Nem arról, hogy együtt ugranánk a kútba a semmiért és leoroszbérencezzük, akinek ez nem tetszik. Nem lehet hisztérikusan, ideológiából politizálni egy ilyen helyzetben. Az Európai Unió a világ balekja, ha így padlóra küldi saját magát. Már Washingtonból is jelezték, hogy sok lesz ez, pedig ott aztán valóban más érdekeket néznek. Térjünk már végre észhez, kedves Európai Unió!”
Nyitókép: MTI/AP/AFP pool/Kenzo Tribouillard