Háború kell, mindenáron? – Így fokozódik az orosz-ukrán konfliktus

Rohamléptekkel gyalogolunk kifelé a télből, az Ukrajnát északon Belarusztól elválasztó Polézia ma még fagyos mocsárvidéke hamarosan járhatatlan sártengerré olvad – egy újabb kérdőjel a háborús esélyek kapcsán.

A helyzet pattanásig feszült: ha az Egyesült Államok úgy akar diplomáciai eredményeket elérni, hogy Oroszországot agresszornak állítja be, akkor erre nincs már sok ideje, ha pedig Oroszország tényleg dédelgeti az ukrán beavatkozás tervét, számára is ketyeg az óra.

Az Egyesült Államok külpolitikai gépezete következésképpen mozgásba is lendült: az orosz sajtó teljes vertikuma lehozta Antony Blinken amerikai külügyminiszter kijelentését,

Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsadója, Jake Sullivan szerint Oroszország elegendő katonát gyűjtött össze a határon egy sikeres invázióhoz, de az USA nem tudja, hogy Vlagyimir Putyin meghozta-e az ehhez szükséges politikai döntést. A Politico információi szerint Joe  Biden az USA szövetségeseinek azt jelezte, hogy szerinte a támadás február 16-án kezdődhet, légibombázással és rakétatámadással indulhat, és elképzelhető, hogy az orosz katonák megtámadják Kijevet és egyéb jelentős városokat is. Azt, hogy ezt az amerikaiak mire alapozzák, még a nyugati sajtó sem tudja, mindenesetre a Bloombergben azóta megjelent egy újabb lehetséges kezdődátum az orosz invázióhoz – ezúttal február 15-e, vagyis rögtön jövő kedd.

Oroszország – az orosz külügyminisztérium ökleként használt külügyi szóvivőn, Marija Zaharován keresztül – rendkívül élesen reagált a fejleményekre. Szerinte „az angolszászoknak háború kell. Bármilyen áron. Provokáció, dezinformáció, fenyegetés – ez a saját problémáik megoldásának bevett módja. Az amerikai védelempolitikai gépezet ismét emberek életére törne. Az egészen világ arra figyel, miként nyilvánul meg a militarizmus és a birodalmi ambíciók.” (Az „angolszászok” kifejezést Zaharova minden bizonnyal azért használta, mert a háborús hangulat fenntartásában élenjáró Egyesült Államok mellé a múlt héten betársulni látszott Nagy-Britannia; a csütörtökön Moszkvába látogató Liz Truss brit külügyminiszterrel folytatott beszélgetést

miután Truss nyilvánosan összekeverte az orosz megszállás alatt álló Donyecket és Luhanszkot Oroszország két területével, és harciasan kijelentette, hogy Nagy-Britannia „sosem fogja elismerni Oroszország fennhatóságát” Rosztov és Voronyezs felett. Ez az esemény rendkívül erősen befolyásolta az orosz közvéleményt.)

Zaharova éles hangú méltatlankodása kétféleképpen magyarázható: ha az amerikai szolgálatok értesülései helyesek, és Oroszország valóban február 16-án tervezte megtámadni Ukrajnát, most kényszerhelyzetbe kerültek, aznap már biztosan nem támadhatnak, és ügyelniük kell, mert orosz katonai körökből minden bizonnyal szivárogtat valaki. A másik, Oroszország számára legalább ugyanennyire felháborító eshetőség az, hogy teljesen üres, megalapozatlan vádról van szó.

A nemzetközi helyzet fokozódik

Az Egyesült Államok már korábban megkezdte Ukrajnában állomásozó diplomatáinak hazarendelését, hasonló lépésről Nagy-Britannia, Németország és Ausztrália döntött még. Meglepő módon egyébként a kijevi nagykövetségről orosz diplomatákat is hazahívtak Moszkvába – az orosz külügyminisztérium szerint azonban nem evakuációról van szó, hanem a létszám „optimalizálásáról”, felkészülve esetleges kijevi „provokációkra”. Hasonlóképpen az ország elhagyására szólította fel állampolgárait Hollandia, Finnország, Lettország, Észtország, Észak-Macedónia, Montenegró, Izrael, Japán és Dél-Korea. Az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatos sajtóhírek kihatottak a piacokra is, mind a dollárhoz, mind az euróhoz képest nagyot gyengült az orosz rubel, az amerikai tőzsdeindexek 1,4-2,8 százalékkal estek, a Brent olaj ára pedig 2014 októbere óta nem látott magasságokba, 95 dollár fölé kúszott, tovább növelve a nyomást az egyébként is szörnyen magas áraktól szenvedő olajfogyasztókon.

Ebben a légkörben folytatódtak szombaton az orosz-nyugati tárgyalások – Putyin telefonon egyeztetett Joe Biden amerikai elnökkel, akivel a nyilvánosan elérhető információk szerint

Putyin egyeztetett Emmanuel Macron francia elnökkel is, akinek környezetéből a francia médiához az szivárgott ki, hogy az elnök nem tartja valószínűnek, hogy Oroszország valóban megszállná Ukrajnát; és Aljakszandr Lukasenkával is, akivel jelenleg közös hadgyakorlatot tart az ukrán-belarusz határtól nem messze, és akivel igen szoros egyeztetésben kellene állnia, ha valóban egy Kijevet is érintő támadásban gondolkozik.

Emellett pénteken járt Moszkvában Ben Wallace brit hadügyminiszter orosz kollégájánál, Szergej Sojgunál, és jelentős kontrasztot is mutatott egy nappal előtte ugyanott járt külügyminiszter kollégájához képest – a sajtótájékoztatón ecsetelni kezdte ugyanis, hogy amikor Sojgu és Valerij Geraszimov vezérkari főnök „azt mondják, hogy nem tervezik lerohanni Ukrajnát, azt én komolyan veszem és el is hiszem”. Ezzel Wallace gyakorlatilag ellentmondott saját miniszterelnöke, Boris Johnson egy nappal korábbi nyilatkozatának, s ahogy a Kommerszant nevű tekintélyes orosz üzleti lap epésen megjegyzi, „Szergej Sojgunak valahogy sikerült semlegesíteni London és a teljes nyugati világ legfőbb tételét”. Wallace emellett alig győzött szimbolikusan is elhatárolódni a csütörtöki külügyminiszteri csúcstól, és a sajtótájékoztatón kifejtette,

Ugyanitt jelentette be Sojgu kérdésére azt is, hogy Nagy-Britannia az Ukrajnába vezényelt ezer főnyi különleges egységét hamarosan ki is vonja az országból.

Az orosz külügy is ideges

Mindezen orosz részsikerek azonban nem változtatnak azon a helyzeten, hogy az oroszok elégedetlenek az általuk kért biztonsági garanciákról szóló tárgyalás állásáról – vagy ha mégis elégedettek, azt nagyon jól titkolják. Zaharova külügyi szóvivő pénteken méltatlankodva reagált Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Josep Borrell EU-s külügyi és biztonságpolitikai főképviselő Oroszország követeléseire válaszul megfogalmazott közös levelére. A szóvivő jelezte, Szergej Lavrov január 28-i levelét 37 európai és észak-amerikai ország külügyminisztereihez címezte, és világosan leírta, hogy a címzettektől egyenként saját országát képviselő választ vár. „Ehelyett ír nekünk Stoltenberg és Borrell, akikhez nem fordultunk. Ezt a lépést nem lehet máshogy értékelni, mint a diplomáciai udvariatlanság megnyilvánulásaként, és tiszteletlenségként a kérésünkkel szemben.”

Az Oroszország által a tárgyalások során elsődleges érvként használt „biztonság oszthatatlanságának elvét” ugyanis nemzetállami hatáskörben írták alá, ezért a kollektív válasz elfogadhatatlan. Zaharova emellett felhívja a figyelmet arra, hogy mind az 1999-es Európai Biztonsági Chartában, mind a 2010-es Asztanai Egyezményben szerepel, hogy sem egy állam, sem államok csoportja, sem egy szervezet nem vállalhat elsődleges felelősséget az EBESZ-régió békéjéért és biztonságáért, miközben az EU és a NATO folyamatosan az euroatlanti térség biztonságának főszereplőjeként gondol magára. A biztonság oszthatatlanságának elvéről (melynek alapján semelyik ország nem növelheti saját biztonságát más biztonságának kárára) tehát „nincs mit tárgyalni, egyszerűen csak be kell tartani a vonatkozó szerződéses kötelezettségeket feltétel nélkül és teljes mértékben. Ezt el is fogjuk érni” – zárta sorait a szóvivő.

Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter nemrég jelentette be, hogy egyrészt Josep Borrellel egyeztetett arról, hogy kész a rendkívül súlyos uniós szankciós csomag Oroszországgal szemben, másrészt pedig tegnapelőtt este 48 órát adott Oroszországnak, hogy tisztázza, mi a célja az ukrán határ környékén zajló csapatmozgásokkal, különben vészhelyzeti értekezlet összehívását kezdeményezi az EBESZ-tagállamoknál. Ugyanekkor adta hírül Volodimir Zelenszkij elnök is, hogy kétmillióra növelné Ukrajna területvédelmi erőinek létszámát.

Így áll a hétvége végén a nagy orosz-ukrán konfliktus. Várhatjuk az újabb hetet, a háború minden korábbinál nagyobb eshetőségével – vagy pedig a falra festett ördög falon maradásával.

Fotó: Mikhail Metzel / POOL / Sputnik via AFP