– figyelmeztet a lelkésznő.
Hevesen támogatja az elképzelést a svájci református egyház nőtagozata is. „Ha csak Úrnak vagy Atyának nevezzük Istent, és hatalmat, erőt kötünk hozzá, az akaratlanul is több hatalmat ad a férfiak kezébe a mindennapi életben” – vallja Gabriela Allemann, a nőtagozat elnöke, aki maga is váltogatja a férfi és női névmásokat, mikor Istenre hivatkozik, de néha egyszerűen csak „az élet forrásának” vagy „isteni erőnek” nevezi, genderrel való bajlódás nélkül.
A svájci politikusokat változó mértékben mozgatják meg az egyház törekvései. Irène Kälin, a Zöldek nemzettanácsi képviselője szerint nem elég egyszerűen átírni a Miatyánkot, a svájci reformátusoknak, akik egyébként időtlen idők óta avatnak női lelkészeket, női vezetőket is, „a patriarchális struktúráikat is meg kell kérdőjelezniük és át kell beszélniük”. Philipp Matthias Bregy, a Középpárt nemzettanácsi képviselője ugyanakkor figyelmeztet,
nem érdemes összekeverni a nyelvtani nemet a biológiaival,
hiszen „számomra a Föld sem magától értetődően egy női dolog csak azért, mert női névelővel rendelkezik”, emellett a keresztények számára a személyes istenkép szabadsága eddig is adott volt, „mindenkinek szabadságában áll azt érteni Isten alatt, amit csak akar, akár öreg fehér férfit, akár fiatal, sötétbőrű nőt, akár egyáltalán nem emberi alakot”.