Mi, magyarok már évezredek óta tudjuk, mi keresnivalója van a nyelvben a gendernek. Semmi.
Emlékszem, csikó újságíró koromban, még a Nagy Zárás előtt kiküldött egyszer a Vezetés Strasbourgba az aktuális EP-plenárisról tudósítani. Láttam ott sok csodát, de a legnagyobb csoda egy sajtóslány volt Nico Semsrott német viccpárti (Die PARTEI) EP-képviselő irodájából. Nevezzük mondjuk Isabelnek.
Semsrott interjút adott nekem, és Isabelnek küldtem vissza a szöveget a német sajtóillem szerint átnézésre. Elégedett volt vele – naná, mert a főnöke Orbán-kritikájához hozzá se nyúltam,
Ezért csak annyit írt, hogy „ich habe ein paar Wörter gegendert, siehe Anhang”. Azaz „meggendercsillagoztam néhány szót, lásd a mellékletben”. (A gendercsillag az újnémet nyelv különös jelensége, az alapesetben mindkét nemre használt hímnemű főnévhez egy borzasztóan ronda csillaggal hozzákötik a női utótagot, tehát Verkäufer*in, Bürgermeister*innen, sőt, ínyenceknek Studierende*r).
A szatírát a zöld politika taktikai eszközeként használó Semsrottal a poént nyilván közösen találták ki, gondolták, még odaszúrnak egyet a hülye magyar mélykeresztény propagandistának, jól fog mutatni a kis Orbán-nyalonc oldalán a Felvilágosult Német Gendercsillag.
Kényszeresek ezek a németek, de komolyan,
Dőltem a röhögéstől, mert szegényem hiába fáradt, és visszaírtam neki, hogy „nagyon kedves vagy, de a magyarba ez be van építve”.
Illetőleg ittam egy kupica Bulbast az európai vezetők új generációjának nagyobb dicsőségére, akik úgy akarják kioktatni a magyarokat nőnemből, hogy közben nem is tudják, van-e a fatornyos kis nyelvükben ilyen. Zum Wohle, Isabel.
És most, ahogy az Európai Bizottság inkluzív nyelvi szabályzatát olvasgatom – amelyet egyébként nevezett sóhivatal a Vatikán meglepően karakán kiállására épp felfüggesztett –, hevenyül kiújult rajtam az a régi röhögés. Hogy nekünk, uráli népeknek a nyelvünket összelegózó Teremtő már idejekorán megtanította, hogyan kell reflektálni a nyelvben a genderőrületre. Sehogy.
emellett a katona, a lelkész vagy a tanár különös ismertetőjegye az, hogy fegyvert fog-e, prédikál vagy tanít, nem az, hogy férfi vagy nő, így nem katonaembernek, lelkészasszonynak meg tanárbácsinak kell a foglalkozást hívni, hanem katonának, lelkésznek és tanárnak, pont. Szexizmussal vádolható foglalkozásnévből ezer év alatt kábé jutott nekünk kettő, az ápolónő meg a tejesember. Nem rossz arány ez.
Főleg azt figyelembe véve nem rossz, hogy minden nyelv, amely rálépett a gender rögös útjára, megjárta a poklot vele. Vegyük például szegény oroszokat, akiknél az iszpanyec egy spanyol, az iszpanka meg a spanyolnátha. A vengr egy magyar, a vengerka meg egy szilvafajta. A bolgarin egy bolgár, a bolgarka meg egy hangszer. Az ingyejec egy indiai, az ingyejka meg egy madár. A turok egy török, a turka meg egy köcsög, amiben kávét lehet főzni. A finn egy finn, a finka meg egy kés. A korejeccel tisztelettel bánnak, mert az egy koreai, a korejkát meg, hús lévén, megeszik. És akkor még nem beszéltünk a világ legnevetségesebb szókölcsönzési gyakorlatáról, melynek keretében lízingelik az angolból a férfiassága miatt rég kikopott sportsmant, majd mikor rájönnek, hogy a női sportolókat mégsem hívhatják szportszmennek, odavágnak egy csajosítóképzőt a végére, legyenek az olimpiákat letaroló Aljonáik, Olgáik és Irináik akkor már inkább szportszmenkák, sportembernők. Víz sem mossa le tehát az oroszról, hogy valahol nagyon mélyen eltévedt a társadalmi nemek labirintusában, akárhány új szabályt szabadítanak rá a csillagszemű liberálisok.
Úgyhogy örüljünk, hogy mi a sok tökéletlen nyelv helyett ezt a szép magyart beszéljük, és a finnekkel meg az észtekkel együtt röhögjünk a képébe a genderlobbinak.
Úgy kell a nyelvbe politika, mint versenygumi alá a rajzszög, és életunt brüsszeli bürokratákon kívül ez a kérdés valójában senkit nem motivál.
Kedves németek, angolok, svédek, belgák, hollandok franciák, ha genderszorongásotok támad, őrült politikai deklarációk helyett szeretettel ajánljuk a magyart. Nemtelen főnevek, tökéletesen gendersemleges, a légynek sem ártó, akkurátusan gendersemleges névmásrendszer, és olyan pöpec mesterségnevek, amelybe minden feministának beletörne a hulláma – ez vár titeket, ha ráléptek az egyetlen helyes útra.
Amíg tehát meg nem tanultok magyarul, az inkluzív beszéd csak kamu, rizsa, vetítés. Az igazi európai bürokrata cselekszik is, nem csak dumál,
Ugyanitt magán magyaróra eladó, negyven euró per negyvenöt perc Zoomon, szivárványos profilképkerettel hetvenöt. Na, ki az igazi genderharcos? Gyertek csak szépen, gyertek!
Brüsszel több, évek óta érvényben lévő hazai intézkedést szeretne már a múltban tudni. Ráadásul egy sokakat érintő kedvezménytől is azonnal megfosztaná a magyarokat.
Hosszasan játszott az Európai Bizottság a miniszter idegeivel.
Tényleg komolyan gondolja, hogy az Európai Unió a következő két évre fedezni fogja Ukrajna pénzügyi szükségleteit.
Brüsszel nem áll le: minden áron tovább harcolnának.
Aki nem tesz eleget az „ajánlásoknak”, az majd megnézheti magát.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Donald Trump „békecsinálóként” szeretne bevonulni a történelembe, de a republikánus szavazók azt várják tőle, hogy hozza vissza az első elnöksége alatt tapasztalt jólétet.
Az európai vezetőket délibábos tévképzetek vezérlik, mintha az ukrán fél állna győzelemre a háborúban.
