Kikosarazta a németeket a francia miniszterelnök
Michel Barnier inkább Meloniékhoz siet Olaszországba, ami finoman szólva is szokatlan a német-francia kiegyezés óta – viszont jó oka van rá.
A bevándorlók utódai nem óhajtanak francia módon együtt élni azokkal, akiknek az országába bevándoroltak a szüleik.
„Mind az egyesült államokbeli George Floyd, mind a franciaországi Adama Traoré mali származású migráns tragikus esete révén felgyülemlett felháborodás arra figyelmeztet, hogy nincs és nem is lehet normálisan működő »multikulturális« társadalom. Ennek egészen nyilvánvaló az oka: bármely társadalomban előfordulnak elkerülhetetlen nézeteltérések, frusztrációk, de ha a felek bőrszíne különbözik, akkor azok elviselhetetlenné válnak.
Robert Putnam amerikai szociológus a Tekézni egyedül: az amerikai közösség összeomlása és újjáéledése című könyvében bebizonyította, hogy az etnikai sokféleség az egyének közötti bizalom meggyengülésének igen fontos tényezője bármely társadalomban. A »faji törzsek« különbözősége – Claude Lévi-Strauss kifejezésével élve – önmagában nem okoz nehézségeket, ha viszonylag kisszámú egyénekből áll.
A Maghreb-országokból, Fekete-Afrikából és Közel-Keletről érkező bevándorlók utódai nem óhajtanak francia módon együtt élni azokkal, akiknek az országába bevándoroltak a szüleik. A legtöbbjük a muszlim civilizáció keretei között él, annak örökségét folytatja életmódjával, amely ellentmondásos a miénkkel. A francia kultúrával ők nem tudnak mit kezdeni. A többségüknek esze ágában sincs a francia nemzet részét képezni: az egy idegen test számukra, amely akadályozza önmegvalósításukat, személyiségük kiteljesedését. Az ő renani mindennapos népszavazásuk a befogadó francia nemzet iránti ellenséges magatartásban nyilvánul meg. A 2005 őszén kirobbanó első, nagyobb méretű külvárosi lázadás után René Rémond, a híres francia történész megjegyezte: a lázadók szószólóinak szövegelését hallgatva egyértelmű, hogy »megtagadják az integrációt, sőt egyesek közülük gyűlölik Franciaországot«.”