George Weigel amerikai katolikus közéleti személyiség, Szent II. János Pál pápa életrajzírója a jezsuiták által fenntartott, budapesti Párbeszéd Házában tart előadást 2018. július 10-én, kedd este 19 órakor. Ezen alkalomból beszélgettünk vele.
***
Krakkóból érkezett Budapestre. Hogy látja, Lengyelország, Magyarország és a visegrádi országok valóban keresztényebbek és hagyományosabbak, mint Európa többi része?
Emlékszem, hogy az Európai Unió bővítése környékén nagy vita volt, hogy az EU-s alkotmány bevezetőjében megemlítsék-e a kereszténységet, mint a tolerancia és emberi jogok felé való kortárs elköteleződés egyik forrása. És sokan mondták, hogy ne legyen megemlítve. Olyan személyiségek, mint Habermas és Derrida kijelentették, hogy a szövegnek világnézetileg semlegesnek kellene maradnia. Szerintem mindebből látszik, hogy a filozófusoknak a saját kiábrándultságukat kellene jobban vizsgálniuk.
A világnézeti semlegesség ugyanis már önmagában világnézet.
A Habermas-Derrida-féle követelés teljesen inkoherens. Világos, hogy számos kortársunk teljesen szekuláris módon tekint a politikai kérdésekre. De tévednek. Ez az álláspont ugyanúgy jelen van a visegrádi országokban is, mint tőlük nyugatra. Ugyanakkor azt az elképzelést, hogy a Biblia Istenének van mondanivalója a jövőnkkel kapcsolatban, beleértve a modernitást, ugyanúgy megtalálható Franciaországban, Belgiumban, Németországban, az Egyesült Államokban és Kanadában is, ahogy Lengyelországban és Magyarországon. Az egyik fő kérdés mindezzel kapcsolatban a történelmi emlékezet: hogy a nyugati világ teljesen aláássa-e magát. Az az elképzelés, hogy a demokratikus projekt csak 1789-ben kezdődött, nevetséges elképzelés. Hogy az emberi személy méltósága, a jóra való törekvés ekkor született volna meg, az őrült felvetés. Szerintem a szekuláris álláspont nagyon leszűkítő az emberrel kapcsolatban.
Amikor 2017 tavaszán készítettünk interjút önnel, Donald Trumppal kapcsolatban inkább a kivárás álláspontjára helyezkedett. Mit gondol most az elnökségéről?
Azt, amit minden más elnökségről: vannak jó és rossz dolgai. A bírói kinevezéssel kapcsolatos gyakorlata nagyon jó. Az amerikai gazdaság nagyon jól teljesít. A külpolitikája viszont nagyon idegesít. A szingapúri találkozó Kim Dzsongunnal katasztrofális volt. Aggódom, mi lesz Helsinkiben. Harminchárom éve élek Washingtonban, és egyet biztosan megtanultam: a káosz nem segíti a kormányzást. És most teljes káosz van az adminisztrációban. Ez persze egy dolog, de a mélyebb probléma a megosztottságra való rájátszás.
Trump tudatosan épít a megosztó energiákra. És ez nagyon veszélyes.