»Mi magyarázza Trump győzelmét?« – kérdezik folyamatosan a zavarodott újságírók és a megijedt progresszívek, a választások után még egy hónappal is. »Hogy történhetett mindez?« A válasz egyszerű: az embereknek szimpatikus volt, amit mondott, és rá szavaztak. Elég ember szavazott rá a megfelelő államokban ahhoz, hogy kormányzati rendszerünknek megfelelően ő gyűjtse össze az elnökséghez szükséges voksmennyiséget az Elektori Kollégiumban.
Ha nem tetszik, hogy ő nyert; üdvözlünk a kormányzati rendszerünkben – néha nyersz, néha vesztesz. Legkésőbb a hatvanas évek óta nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a progresszív baloldalon sokakat egyáltalán nem izgat a kormányzati rendszer. Egyes szabadságokat utálnak, hiába biztosítja azokat az Alkotmány. Nem szeretik a szuverén államok szövetségi rendszerét sem, ami megfosztja őket attól a centralizált, központi hatalomtól, amit igényelnek maguknak. És leginkább nem szeretik, hogy ez a rendszer lehetővé teszi, hogy néha republikánusok is nyerjenek. Számukra ez sértés a politikai filozófiájukra nézve, ami szentesít mindent, ami a liberálisok csinálnak és hisznek, valamint átokkal sújt mindent, amit a konzervatívok tesznek és hisznek.”