Ennek megelőzése érdekében aktív gazdasági segítséget kellene nyújtani ezeknek a térségeknek. Mindenekelőtt fel kell hagyni a moszlim országok ellen viselt háborúkkal, a stabil és világi moszlim országok szétbombázásával, az adott kormányok ellen felkelők fegyveres támogatásával, mint ez történt az arab tavasznak nevezett megmozdulások alkalmával, és történik most is Szíriában, Afganisztánban, Jemenben. Emellett az újabb hidegháború finanszírozására szánt pénzt arra lehetne fordítani, hogy a közel-keleti és afrikai országok megfelelő technikai segítséget kapjanak gazdaságuk fejlesztéséhez és a klímaváltozás által okozott problémák ellensúlyozásához. Ha a líbiai diktátor, Kadhafi, az amerikaiaktól államosított olajkutak jövedelmeit arra tudta felhasználni, hogy a világ legnagyobb mesterséges folyóját hozza létre, hogy a Szahara fosszilis vizével ellássa a Földközi-tenger mellett fekvő városait (háromezer kilométer hosszú, négy méter átmérőjű betoncső vezetéket építettek, amit a NATO részben szét is bombázott), akkor ilyen vezetékek építésével segíteni lehetne az ivóvíz-hiánnyal küszködő afrikai, vagy közel-kelti országokat.
Ilyen és hasonló jellegű támogatások számottevően hozzájárulhatnának ahhoz, hogy ezen országok lakói a szülőföldjükön boldoguljanak, és ne vegyék az útjukat Európa felé.”