Míg Pesten megy a szokásos nevetgélés a „nemváltó óvodásokon”, az osztrák parlamentben drag queen olvas fel 33 gyereknek a Zöldek szervezésében. Simán. Akkor most hogy is van ez?
Gyakori kritika, hogy túl van dimenzionálva ez a gendertéma: idehaza egyetlen óvodást se műtenek át más neművé, ellenben mennyi a pszichés probléma és az alkoholista szülő, hány szakember hiányzik a rendszerből, inkább azzal foglalkozzunk nagy erőkkel.
Van igazság a dologban; csakhogy – eltekintve attól, hogy a féket se a lejtő alján, másodpercekkel a csattanás után szokás meglepetten keresgélni, továbbá attól még, hogy eleve hasogat a hátunk, nem feltétlenül szerencsés lábon is lőni magunkat – mintha kissé önáltatás volna azt gondolni, hogy ez itt még mindig „csupán” genderkérdés és nem valami fájóan átfogóbb. Ha üzlettársunk megzakkan, akkor se legyintünk, hogy itt-ott kicsit zizi ugyan, de kit zavar, törődjünk magunkkal, hanem aggódva figyeljük, a következő lépésben vajon a közös tőkénket is eljátssza-e, vagy csak a reputációnkat.
Mert míg Pesten megy a nevetgélés a nemváltó óvodásokon, hétfőn este ezúttal az osztrák parlamentben olvasott fel egy drag queen 33 gyereknek az ottani Zöldek szervezésében, kedd délután pedig a müncheni városi könyvtárban volt hasonló rendezvény, azzal a különbséggel, hogy ott nemcsak két „dragművész” (köztük Nagyklitoriszú Erik)
hanem meg volt hívva előadónak egy szadomazo körökben aktív pár 13 esztendős gyermeke is, aki négy évvel ezelőtt „véletlenül” megnézett apjával egy nemváltó kisfiúról szóló filmet, amelynek végén kijelentette, hogy ő is inkább lány. Milyen csudálatos egybeesés, hogy édesanyja olyannyira lányt várt a várandóssága alatt, hogy fiúnéven a tényekkel való szembesülésig nem is gondolkodtak; mindenesetre amint ez a kisfiú 9 évesen jelezte, hogy nemi diszfóriája van, azonnal beindult a nagyüzem: anyakönyvezték lánynéven, és rögtön „írt” és országszerte bemutatott egy kortársainak szóló rózsaszínű, unikornisos könyvecskét az „Alapvető sikermenedzsment” nevű kiadó gondozásában olyan életbölcsességekkel, hogy „mióta lányként élhetek, sokkal jobban érzem magam, mint korábban”, amely unikornisos gyerekkönyvecskét a gyerek apja (elnézést a gyomorforgatásért) szadomazo kellékek társaságában árulja a webáruházában – így ültették volna tehát oda az ovisok elé, 13 évesen, testében immár pubertásblokkolókkal, hogy oktassa a kicsiket.
Hagyjuk már ezeket az elszigetelt, beteg eseteket! – kiálthatna föl bárki, ha nem vált volna ez a müncheni rendezvény egyfajta kultikus eseménnyé, amely mellett a mainstream pártok politikusai állnak ki, és ha nem vihorászna a német közmédia is azon, hogy
München szocialista főpolgármestere először kijelentette ugyan, hogy ő azért nem vinné az unokáit egy ilyen felolvasásra, de aztán gyorsan korrigált, és nyilvános önkritikát gyakorolva rámutatott: „Nem voltam tudatában annak, hogy milyen hatással lesz kijelentésem a community tagjaira, és hogy embereket bánthatok meg vele. Nem volt szándékomban, sajnálom.” Nem vinné oda az unokáit, ez volt a megbotránkoztató bűne, amellyel a lelkébe gázolt annak a „közösségnek”, amely épp az ovisoknak akarja megtanítani, hogyan is lesz az emberből kiegyensúlyozott, önmagával jóban lévő és így a mások eltérő véleményét elviselni képes felnőtt.
Bezzeg a Baloldali Párt képviselője jól teljesített: ő a rendezvény melletti kiállásképpen szőke drag queennek öltözve jelent meg és szólalt fel a városi tanács ülésén.
A szürreális szereplők versenyét azonban hajszállal bár, de mégis a CSU nyeri. Miután első felindulásból bátorkodtak felszólalni a városi könyvtárban szervezett queer mesedélután ellen, a müncheni Pride szervezői kíméletlen bosszúra szánták el magukat:
A szép múltú pártban ez csalódást keltett, ezért egyeztető ülésre került sor a felek között, hátha mégis van remény (ennyit arról, hogy ki dimenzionál túl milyen kérdést), de nem: a dragfelolvasás ellenzésével a párt nem tett eleget azon követelménynek, hogy „következetesen kiálljon minden queer személy társadalmi elfogadottsága mellett”. Ám amennyiben a CSU módosítja alapvetését és megfelelő cselekvési programot készít az „LMBTIQ*-community” bevonásával, akkor újra lehet tárgyalni a kamionos részvétel lehetőségét. Jelen állás szerint erre egyelőre nem kerül sor, de a párt (amellett, hogy standdal készül a Pride-ra) vigaszképpen ünnepi reggelire hívta meg a „közösséget” a felvonulás alkalmából.
Sebaj, ott az Alternatíva Németországért! Gondolnánk naivan. Ott azonban sikerült olyan plakátot készíteni a dragfelolvasás ellen, amelytől menten kiakadt az eleve igen szenzitív nácidetektor: egy melegjogi aktivista és egyben whiskyszakértő katolikus pap fel is jelentette a pártot közösség elleni izgatás miatt (ez valami központi sablonnak tűnik egyébként, hogy végy egy whiskykedvelő szivárványos teológust, és vele add el az üzenetedet), így ismét egy „gonosz szélsőjobb kontra szegény queer áldozatok” narratívába lehetett átkeretezni az eseményeket. Aminek eredményeképpen ellentüntető alig akadt –
őket a „München sokszínű” mozgalom szimpatizánsai az „Egész München gyűlöli az AfD-t” rigmussal hallgattatták el.
Egyetlen győzelmet mégis sikerült elkönyvelni: a 13 éves „transzlány” (az indokolás szerint a „felerősödött ellenséges hangok” miatt) az utolsó pillanatban lemondta a felolvasáson való részvételt. 180 kilométert kellett volna odafele utaznia és 180 kilométert vissza iskolaidőben egy hétköznap délután – remélhetőleg bandázott helyette egy jót osztálytársaival a gyönyörű alpesi lakhelyén.
Mármost elég sok neves gondolkodót adtak ezek a germán népek a világnak ahhoz, hogy elszontyolodva és aggódva figyeljük, vajon ma szellemi renyheségből vagy a véleménynyilvánítási szabadság hiányából fakadóan nem fogalmazódnak meg bizonyos releváns kérdések.
Úgymint: ha az óvodásokat valóban lenyűgözik az efféle felolvasások, egészen csillog a szemük és rengeteget tanulnak másságtiszteletből (idézet az osztrák Zöldek frakcióvezetőjétől), akkor miért csak a középosztálybeli családok szöszke gyermekeit célozzák meg a városi könyvtárakban és a parlamentben tartott dragrendezvényekkel,
A Zöldekre szavazó anyuka von Haus aus progresszíven szocializálódó kislányának jár a jóból, a kis Muhammadkának nem? Aggályos ez kissé.
Továbbá amennyiben a cél nemiségtől teljesen függetlenül annak bemutatása, hogy mennyire nem baj, ha egy kisfiú vagy kislány kilóg a sorból (amint azt a szervezők nem győzik hangsúlyozni), akkor miért nem egy autószerelő néni és egy dajka bácsi mesél a kislányoknak és a kisfiúknak arról, hogy milyen menő efféle foglalkozásokat űzni. Már csak azért is, mert az egyik drag queen és a szerencsétlen 13 éves gyerek is arról számol be, hogy óvodásként nem a nemi sztereotípiáknak megfelelő játékokkal játszott (én se, sag schon) – ez volna az érv amellett, hogy az ovisokat LMBT+ mesehősökkel kell boldogítani. Kisfiú létedre szeretsz babákkal játszani? Sebaj, akkor hordjál szoknyát. Nem baj, ha nem vagy sztereotip! – tanítja a végletekig eltúlzott sminkkel és platinaszőke parókával a lehető legsztereotipabb nőnek öltözött férfi. (Blackfacing rossz, womanfacing jó.)
S a közönség tapsol.
ahol a szép nyári napokon frontális genderedukáció helyett nemhogy az óvodások, de még a momentumos politikusok is gendersemleges fém építőjátékokkal fejleszthetik készségeiket a szabad ég alatt!
(Nyitókép forrása: Sigi Maurer Twitter-oldala. A felvétel az osztrák parlamentben tartott felolvasáson készült.)