Nézzük, röviden, honnan is indultunk! Karácsony Gergely társaival meghirdette, „lehet más a politika”, majd a Gyurcsány-kormány mellett végzett tanácsadói (hoppá!) ténykedés után beült a parlamentbe. Innen csámborgott át a Bajnai Gordon által gründolt szövetkezésbe, majd következett a zuglói önkormányzat, ahol „elásnák”, ha visszatérne, majd a főpolgármesteri szék. Akkor Karácsony azt ígérte, Tarlós Istvánnal ellentétben nem fog kifogásokat keresni, ha valamit nem sikerül elintéznie a kormánnyal, új idők jönnek. Ehhez képest hamar beindult a panaszkommandó: „nincs pénz, mert nem kapunk”. Kétségtelen, a Covid a Fővárosnak odavert, mindenesetre csúsztak a projektek, az előző ciklusban előkészített nagyberuházások, ám lettek körúti biciklisávok és diplomáciai akadémia.
Aztán Karácsony arra jutott, a főpolgármesteri szék inkább legyen ugródeszka, le kell váltani a kormányt, irány az előválasztás! Ebből aztán egy furcsa visszalépés lett, országos kampány Márki-Zay mellett, majd a kegyetlen tavaly áprilisi zakó. Budapest első embere ismét az önkormányzat felé fordult, majd jött Gyurcsány Ferenc, aki belebegtette a jövő évi újrázási lehetőség megfúrását, mondván, Karácsony nem elég kemény a kormánnyal. Nosza, érkezett is az újabb akcióterv: a Főváros befeszül, nem fizet be bizonyos adókat.