Főpolgármester úr, nem csak kínos, butaság is ennyit költeni tanácsadókra!

Azért ennek így most kicsit felemás az optikája, hogy óvatosan fogalmazzunk, kedves Főpolgármester Úr! A HVG jóvoltából kiderült, a kompromisszumok robotosa, illetve az általa vezetett hivatal nem sajnálja a pénzt lóvéra, már amennyiben tanácsadók alkalmazásáról van szó. Tévedés ne essék: tanácsadókra szükség van, egyetlen minisztérium vagy komoly hivatal sincs meg nélkülük, ne legyünk demagógok. Csakhogy amikor egyébiránt azzal van körbesírva a magyar nyilvánosság, hogy kiürült a ládafia, csődközelben van az önkormányzat, nos, akkor

Maradjunk annyiban: megbicsaklik a kommunikáció. Pedig – feltételezhetjük – alighanem az ismerős balliberális imidzset, nevezetesen az áldozatpózt, szintén egy tanácsadó ötölhette ki.

Nézzük, röviden, honnan is indultunk! Karácsony Gergely társaival meghirdette, „lehet más a politika”, majd a Gyurcsány-kormány mellett végzett tanácsadói (hoppá!) ténykedés után beült a parlamentbe. Innen csámborgott át a Bajnai Gordon által gründolt szövetkezésbe, majd következett a zuglói önkormányzat, ahol „elásnák”, ha visszatérne, majd a főpolgármesteri szék. Akkor Karácsony azt ígérte, Tarlós Istvánnal ellentétben nem fog kifogásokat keresni, ha valamit nem sikerül elintéznie a kormánnyal, új idők jönnek. Ehhez képest hamar beindult a panaszkommandó: „nincs pénz, mert nem kapunk”. Kétségtelen, a Covid a Fővárosnak odavert, mindenesetre csúsztak a projektek, az előző ciklusban előkészített nagyberuházások, ám lettek körúti biciklisávok és diplomáciai akadémia.

Aztán Karácsony arra jutott, a főpolgármesteri szék inkább legyen ugródeszka, le kell váltani a kormányt, irány az előválasztás! Ebből aztán egy furcsa visszalépés lett, országos kampány Márki-Zay mellett, majd a kegyetlen tavaly áprilisi zakó. Budapest első embere ismét az önkormányzat felé fordult, majd jött Gyurcsány Ferenc, aki belebegtette a jövő évi újrázási lehetőség megfúrását, mondván, Karácsony nem elég kemény a kormánnyal. Nosza, érkezett is az újabb akcióterv: a Főváros befeszül, nem fizet be bizonyos adókat.

Itt tartunk. A kérdés csak az, hogy visszatekintve az elmúlt évekre, vajon mit köszönhetünk a szépen megfizetett tanácsadóknak? A 3-as metró csúszó és dráguló felújítását? A katasztrófális köztisztasági állapotokat? A dugókat és a biciklisávokat? A „panaszkultúra” revitalizálását? A permanens pénzügyi csődöt?

Merthogy

Persze a HVG szemérmesen mutogat a Tarlós-érára, mondván, akkor is voltak tanácsadók a hivatal alkalmazásában. Csakhogy akkor eredmények is voltak, nem is kevés. Kis túlzással Karácsony még ma is azokból él.

Így hát nekünk is lenne egy tanácsunk, ráadásul totál ingyen: főpolgármester úr, kérjük, fordítsa tekintetét az elvégzendő munka felé, ahelyett, hogy Gyurcsányra sandítva megint a kormánnyal való háborúzást helyezi a fókuszba! Hogy a potenciális sikerek érdekében mennyi tanácsadót alkalmaz, végülis mindegy, ám ha egyébként épp „túlélő üzemmódba” kapcsolt az önkormányzat, ezen a téren talán lehetne spórolni némi pénzt. Mint kiderült, nem is keveset!

Nyitókép: Földházi Árpád