Weisz ugyanannak a „reprezentáns úrnak” a nyilvános tájékoztatóján – aki szenátusi meghallgatásán hitet tett a polgári magyar kormány ellen – azt hallotta, azért kellett másképp gondolkodót, negatív szereplőt is meghívni, hogy megismerjenek minden gondolatot. Érdekes megközelítés, akár elfogadható is volna, csak egy a gond: csak a nagy szervezet tagjai voltak ott zsidó oldalról, ráadásul a Mazsihisz elnökének nyilatkozata szerint még ő sem tudta, kit hívnak meg.
Ha másképp gondolkodókat keresünk, hol volt a neológ magyar rabbi kar, a polgári gondolkodású zsidók, hol volt az ortodox közösség,
az EMIH, hol voltak a különböző pártok zsidó képviselői, a baloldali zsidóság képviselőktől, a polgári gondolkodó politikusokig? Úgy tűnik, tudatosan csak egy bizonyos kör volt hivatalos az eseményre.”
Weisz értelmezése szerint így ez az esemény a polgári magyar kormány elleni politikai provokáció volt, amihez eszközként felhasználták, sőt, tudatosan csapdába csalták, a cél érdekében mintegy túszul ejtették a magyar zsidóságot. „Sajnálom, hogy a magyar zsidóság képviselői a rendezvényen részt vettek, de nem okolom őket. Szentül vallom, legyen bármilyen elkötelezettségű a magyar zsidóság, egyért hálás lehet a kormánynak: nem kell tankokkal megvédeni a zsinagógákat! Németországban, Franciaországban, Európa nagyvárosaiban 2,5-3000 körül van az éves atrocitások száma.
Magyarországon nincs atrocitás, hála a kormány zéró toleranciájának, továbbá annak, hogy vallási felekezettől függetlenül, feltétel nélkül egyformán kezeli a magyar embereket.”