A piti provokációk sem változtatnak azon a tényen, hogy az igazság a mi lelkünkben lakozik

„Ma délután egy padon beszélgettem valakivel, amikor elhaladt mellettünk egy suhanc és odakiáltott: mi van, tolvajok! (Visszakiáltottam: hülye seggfej vagy, de ezt ne kövessék, a szájalás nem a mi stílusunk.) Sokunknak lesz hasonló élményben részünk, erre föl kell készülni, de ezek a piti provokációk sem változtatnak azon a tényen, hogy az igazság a mi lelkünkben lakozik. És azt az igazságot nekünk meg kell védelmezni.

Most még nem tudjuk, hogyan, de meg kell védelmeznünk a gyermekeink tisztaságát mindenféle káros befolyásoktól, meg kell védelmeznünk a fiataljainkat a genderizmusnak nevezett romboló kultuszoktól, meg kell védelmeznünk a magyar társadalom békéjét egy migrációs paktum álcájában érkező civilizációs fertőzéstől, meg kell védelmeznünk a családtámogatásokat, a fiatal párok életkezdésének megkönnyítését, meg kell őriznünk a magyarság szövetségét mindazon közeli és távoli nemzetekkel, akik barátsággal és jószándékkal tekintenek ránk – és legfőképpen meg kell védelmeznünk a békét.

Nem tudjuk, az új kormány mit kezd ezekkel az értékekkel, mert hol ezt mondták a kampányban, hol azt, és más okokból sem lehetnek illúzióink, ezért magunkat kell megerősítenünk. Van benne tapasztalatunk. 2002-ben egy méltatlanul elszenvedett vereség után polgári körökbe szerveződtünk, úgy tartottuk egymásban a lelket és a hitet. Akkor hangzott el először az a mágikus mondat, amely aztán nyolc éven át egyben tartotta a nemzeti jobboldalt: »Továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és összefogás erejében!«. Nekünk lett igazunk, nyolc évet kellett várni rá, de kitartottunk.

Nem tudhatjuk, most milyen hosszú lesz a próbatétel, csak azt, hogy ha nem veszítjük el egymást, ha a szeretet és összefogás ereje ezúttal sem gyengül bennünk, akkor történjék bármi, végül ismét mi győzünk. És jó, ha tudjuk, hogy azok a fiatal emberek, akik most végtelenül boldogok, akik egy jó bulinak tartották a kormánybuktatást, ha baj lesz, idővel majd hozzánk menekülnek és tőlünk kérnek segítséget. És mi majd segíteni fogjuk őket, hiszen ők a mi gyerekeink és unokáink.

Ne keressétek a vereség felelőseit! Egy felelős van, könnyű megtalálni őt. Úgy hívják, Orbán Viktor. Az elmúlt 16 évben ő volt a felelős minden sikerért és minden kudarcért is. Több volt a siker, sokkal több, mint a kudarc, de ez most sovány vígasz. Jól harcolt, vitézül küzdött, én képtelen lettem volna a kampányban követni őt, de ez sem volt elég. Sok volt az ellenség. A Tisza (a Szita, hogy a fene esne belé), Brüsszel, Ukrajna, a titkosszolgálatok, a láthatatlan NGO-k és a láthatatlanul áramló milliárdok, az arcátlanul manipuláló Facebook, az egoizmus, a laza bulizások kordivatja és még sorolhatnánk. Ennyi ellenséget ezúttal nem sikerült legyőzni. Veszítettünk.”

Nyitókép: Facebook