Emmanuel Macron az európai „stratégiai autonómiáról” beszélt, miután Kínában járt. Ezt a pozíciót Vang Ji kínai fődiplomata ajánlotta Európa figyelmébe két hónapja a müncheni biztonságpolitikai konferencián. Kínai hatás alá került a francia elnök?
Nem hiszem. Nem Vang Ji a francia külügyi kapcsolatok irányítója, Macron viszont az. Az álláspont, miszerint Európa „stratégiai autonómiáját” erősíteni kell, régóta a francia diplomácia egyik vezérelve, egészen Charles de Gaulle ideje óta. Ebben önmagában semmi újdonság nincs. Ami új, az a háborús helyzet: sok európai ország fél az orosz katonai fenyegetéstől, és emiatt igénylik, hogy államaik felett legyen egy amerikai katonai védőernyő. Emiatt pedig hajlamosak inkább nem megfogalmazni különvéleményt az amerikai álláspontokkal szemben. Szóval, amikor Macron újra felveti az európai „stratégiai autonómia” fontosságát, akkor nem a kínai diplomácia befolyása miatt teszi ezt, hanem mert
képviseli azt az álláspontot, amely már régóta a francia diplomácia egyik alaptétele.
Az Egyesült Államoktól való függőség lazításáról beszél Macron egy olyan időszakban, amikor a háború réme éppen azt mutatta meg, hogy Európa az amerikai katonai védőháló nélkül kiszolgáltatott helyzetbe kerülne. Nem ellentmondásos ez?
Először is, Franciaország nem függ az amerikai katonai segítségtől, mert atomhatalom, van saját nukleáris elrettentő ereje. Az 1960-as évek óta eltérő politikánk van, hiszen atomképességünk birtokában mi nem tartunk az oroszoktól. Nincs szükségünk az amerikai nukleáris elrettentő képességre, mert van sajátunk. Természetesen más európai országok számára az orosz fenyegetettség érzete erősebben jelentkezik, de hosszútávon mégis az látszik logikusnak, hogy Európa a saját lábára áll, visszaszerzi autonómiáját.