Kína növekvő szuperhatalmi ambíciói miatt a csendes-óceáni térség több állama közvetlen fenyegetésben érzi magát: tudják, ha a kínaiak megtámadnák Tajvant, az egy regionális háborút robbantana be. Japán újraszervezné regionális szövetségi rendszerét Kína ellenében, és főként India súlyára számít.
Abe Sinzó, a tavaly merénylet áldozatául esett néhai japán miniszterelnök első kormányfői ciklusában, 2006-2007-ben felismerte, hogy Kína nagyhatalmi törekvéseivel és Észak-Korea biztonsági fenyegetéseivel Japánnak kezdenie kell valamit, nem maradhat passzív. Belátta, hogy az 1947-ben hatályba lépett „pacifista” alkotmány – amelynek 9. cikkelye, az úgynevezett béke-klauzula kimondja, hogy Japán örökre lemond a háborúindítás jogáról, a fegyveres erő alkalmazásáról mint a nemzetközi viták rendezésének eszközéről, és emiatt soha nem tart fenn szárazföldi, tengeri vagy légierőt, illetve más háborús potenciált – gátjává vált Japán természetes önvédelmének a megváltozó regionális biztonsági körülmények közepette.
Az Abe-kormány kiemelt fontosságúnak tartotta a szigetországban tartózkodó amerikai katonák további jelenlétét, az Egyesült Államokkal kötött védelmi szövetséget, ezért támogatta az amerikaiak iraki beavatkozását, cserébe pedig
2007-ben a japán védelmi ügynökség minisztériummá alakult, 2013-ban – Abe második ciklusában – pedig elkészült az első hivatalos japán nemzetbiztonsági stratégia, amely már kimondta: a japán hadsereg modernizálása, megerősítése szükségszerű, annak képesnek kell lennie az ország védelmére. Ekképpen rövidesen Japáné lett a világ hatodik legnagyobb védelmi költségvetése.
„Tíz évvel ezelőtt Abe miniszterelnök megpróbálta diplomáciájával szorosabbra fűzni a japán–kínai kapcsolatokat, és így leválasztani Kínát Oroszországról, illetve a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) régióbeli államaival
a gazdasági kapcsolatokat politikai, részben katonai szövetségi viszonnyá alakítani”
– nyilatkozta lapunknak még januárban Szató Heigo, a Takusoku Egyetem nemzetközikapcsolatok-professzora.
Abe azon volt, hogy a kínai-japán kapcsolatokat a második világháborús sérelmeken, a két ország között elhelyezkedő Szenkaku-szigetek miatti határvitán túllépve az érzelmek helyett pragmatikus alapokra helyezze. Gazdasági területen sikerült az áttörés, de a Jaszukuni-szentély meglátogatása (ezt Kína a japán második világháborús bűnök jelképének tartja), illetve a hongkongi helyzet többszöri bírálata miatt Abe közeledését az új kínai elnök, Hszi Csin-ping sohasem fogadta el teljes mértékben.
Kína más úton jár: az elmúlt évtizedben támadó fegyvereket gyártott, erősítette hadseregét, hadgyakorlatokat tartott Tajvan és Japán felségvizeinek közelében, és minden jel szerint a csendes-óceáni status quo felrúgására készül – mivel Oroszország ezt egy katonai támadással már megtette Kelet-Európában, az ázsiai nemzetek a csendes-óceáni színtéren is reálisnak tartják a legrosszabb forgatókönyv, egy nyílt háború bekövetkeztét.
2007-ben az amerikai-ausztrál-japán biztonsági együttműködést, a Négyoldalú Biztonsági Párbeszédet (Quad), majd 2016-ban a Szabad és Nyitott Indo-csendes-óceáni térség (FOIP) stratégiát, és mindkettőhöz megpróbálta bevonzani a milliárdos népességű, atomhatalom Indiát.
Abe 2007 augusztusi újdelhi látogatása történelmi súlyú volt, ahogy ez a két ázsiai hatalom látványosan szorosra fűzte kapcsolatát, és ahogy
A meglévő amerikai-ausztrál, amerikai-japán, ausztrál-japán és amerikai-indiai szoros bilaterális viszonyhoz hozzáépített egy ötödik pillért, a japán-indiai együttműködést.
A japán kormány 2014-től fogva egyre inkább tágította külpolitikája horizontját, és abba bekerült Európa is, konkrétan az EU-val és a NATO-val való szorosabb kapcsolattartás is. Japán később segítette a Donald Trump vezette Amerikát az Észak-Korea felé való közeledésben, és megpróbálta javítani viszonyát természetes szövetségesével, Dél-Koreával is, de az a második világháborús bűntettek jóvátétele miatt elhúzódó jogvita következtében felemásra sikeredett.
A Szabad és Nyitott Indo-csendes-óceáni térség (FOIP) stratégia egy ernyőszerű együttműködés keret a térség demokratikus berendezkedésű államai között, konkrét szervezet vagy formalizált viszony nélkül. Abe Sinzó 2016-ban állt elő a kezdeményezéssel, amelynek
hogy ezzel erősítse a régió békéjét, biztonságát és stabilitását, elősegítse a két óceánon történő szabad hajózást és a régiós nemzetek közötti szabadkereskedelmet, valamint promotálja a demokratikus államberendezkedés és a jogállamiság értékeit.
A gyakorlatban ez elsősorban infrastrukturális beruházásokat, vámügyi egyezségeket, tengerészeti-hajózásbiztonsági, humanitárius-segélyezési, klímavédelmi, katasztrófavédelmi és terrorelhárítási együttműködést jelent a térség államai között, de egyre inkább védelmi kooperációban is testet ölt. A japán kezdeményezés ellensúlyozni próbálja az elmúlt években felerősödő kínai befolyást, amely az úgynevezett „adósságdiplomácián” keresztül valósul meg: a szegényebb, kisebb ázsiai-óceániai államok számára Kína alacsony kamatozású kölcsönöket biztosít közös érdekű projektek megvalósítására, a gazdasági segítségnyújtást azonban fokozatosan politikai befolyásszerzésre használja az adott országokban.
A japánok a Quad mintájára
a két óceán, a Csendes- és az Indiai-óceán térségének államai közötti kapcsolattartásban. A vízió hatását jól tükrözi, hogy az amerikai nemzetbiztonsági stratégia „ázsiai-csendes-óceáni” térségre vonatkozó fejezeteinek címét 2017-ben „indo-csendes-óceáni” térségre cserélték le. A kezdeményezés korlátja azonban az, hogy az abban részt vevő felek mindegyikének meghatározó kereskedelmi partnere Kína, így vele érthető módon nem akarnak közvetlen konfliktusba kerülni.
A másik akadályt az jelenti, hogy a csendes-óceáni térség biztonsági kérdéseinek eldöntésében megkerülhetetlen tekintély a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) – a tíz délkelet-ázsiai állam kormányközi együttműködésén alapuló gazdasági és politikai uniója biztonságpolitikai-katonai kérdésekben is ügydöntő szóval rendelkezik, bár tagállamai különböző módon függnek az ázsiai nagyhatalomtól, Kínától, így egységes álláspontot a szervezet nem tud képviselni.
Kisida Fumio japán miniszterelnök – aki korábban Abe külügyminisztereként szolgált – március 20-án indiai látogatásán jelentette be, hogy Japánnak új kezdeményezése van a FOIP-pal kapcsolatban, és nem véletlenül Indiában tette ezt, a kontinensnyi országot szorosabb szövetségi viszonyba szeretné bevonni.
– ennek példája, ahogy Japán és a Fülöp-szigetek februárban védelmi megállapodást kötöttek, majd ezt követően a Fülöp-szigeteki elnök bejelentette, hogy egy amerikai-japán-Fülöp-szigeteki trilaterális védelmi szerződés tető alá hozása is folyamatban van.
Kína pontosan látja ezen formálódó szövetségek célját, és ezért eleve ellenséges kezdeményezésnek tartja őket. A Quad-ot egyenesen az „ázsiai NATO”-nak bélyegezte (a „keleti NATO” elnevezés már foglalt, azt az oroszok dominálta védelmi szövetség, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetére használják a nemzetközi diplomáciai közbeszédben – a szerk.), a japán kezdeményezésű FOIP-ot szintén veszélyesnek látja –
Kína a Dél-kínai-tengeren zátonyok ellenőrzésével, ezeken haditengerészeti bázisok kialakításával tolja dél és kelet felé tengeri befolyását, Amerika és regionális szövetségesei aggodalmai alapján ezzel veszélyezteti a szabad tengeri kereskedelmet, illetve a térség északabbi államainak (elsősorban Japán és Dél-Korea) energetikai szállítási útvonalát. Az ASEAN államok eddig – a kínai kereskedelemre való ráutaltságuk miatt – nem tudtak hatékony ellensúlyai lenni a kínai terjeszkedésnek, és egyelőre kettős kimenetelű, hogy a Quad vagy a FOIP meg tudja-e győzni őket a keményebb önvédelem szükségességéről.
Hszi Csin-ping kínai vezető a harmadik elnöki ciklusát kezdte meg,
Ebben az Egyesült Államok tud gátat szabni számára a csendes-óceáni térségben katonai jelenlétével és helyi szövetségesei által. Ezeket a szövetségeseket Peking megpróbálja leválasztani Amerikáról, gazdasági-politikai eszközökkel „pacifikálni” őket, vagy saját érdekkörébe vonni olyan együttműködési alternatívák felmutatásával, mint például a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) vagy az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB).
Nyitókép: Kisida Fumio japán miniszterelnök és indiai kollégája, Narendra Modi beszélgetnek a Buddha Jayanti Parkban Újdelhiben 2023. március 20-án (forrás: Indiai Sajtóinformációs Iroda (PIB) / AFP)
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
Az ukrán hírszerzés szerint az orosz–észak-koreai kombinált egységek egy nap alatt mintegy 200 katonát veszítettek.
Ukrajna egyelőre tagadja a terület elvesztését.
