Szép ajándék ez így karácsony előtt, Gégény úr! Mindenesetre méretes hübriszre utal, hogy valaki azért nem megy be Isten házába, mert ott (juj!) bűnös emberekkel is találkozhat.
Szenteste előtt két nappal tűnt időszerűnek véleménycikkben tájékoztatni a Telex olvasótáborát: „Egyre kevesebben keresik a templomokban Istent – főleg azok miatt, akik ott vannak”. Sajátos az időzítés: sikerül úgy aggódni a templomba járók számának csökkenése miatt, hogy az garantáltan ne vezessen a templomba járók számának növekedéséhez.
Hiszen egyfelől a laikus közönség még pont időben értesül arról, hogy a templomokban fideszes talpnyalók hemzsegnek, akik miatt most aztán már igazán indokolt távol maradni az éjféli miséről is. Mert ki akarna olyan társaságba menni, amely egyre kevesebbeket vonz, és ahol
Attól őrizzen meg minket az Isten!
Másfelől az állítólagosan önelégült kollaboráns papok többsége advent finisében pont nem értesül a velük kapcsolatos véleményről, mivel a napot hajnalban (a zsolozsma után) egy roráte megtartásával kezdik, majd akár órákon keresztül gyóntatják az utolsó pillanatban észbe kapó híveket, akik némelyike végeláthatatlanul sorolja nehézségeit, amire a pap igyekszik feszülten figyelni, hogy a végén tudjon valami személyre szólót és építő-motiváló jellegűt mondani, hogy aztán amint megtörtént a feloldozás, már érkezzen is a következő gyónó, más életkor, más élethelyzet, más problémák, feszült figyelem.
Amikor ennek vége, jön az ünnepi misék és közösségi alkalmak szervezése, a méretes fák elrendezése, a betlehem előásása (akinek gondja van azzal, hogy plébánosa morcos és frusztrált, legközelebb advent elején odamehet hozzá, és megkérdezheti, mikor és hol tud segíteni), aztán az ide-oda rohangálás utáni megpihenés keretében a töprengés a prédikációkon – mit mondok éjfélkor azoknak, akiknek ez az egyetlen miséjük az évben, mit a hittanos gyerekeknek, mit az igényes értelmiségi középosztálynak. Közben csöng a telefon: lebetegedett a sekrestyés/a kántor, lehet intézni a pótlását, satöbbi.
Nem valószínű, hogy mindeközben jut idő a Telex cikkének végigelmélkedésére. Ergo: ha van is benne bármi, ami megfontolásra érdemes, pont elsikkad.
Miközben volnának itt tartalmi problémák is. Egy véleménycikkben kétségkívül nem kötelező mindvégig tényekkel operálni, de meggyőzőbb lenne egy-két állítás, ha alá lenne támasztva. Lehet, hogy van felmérés, ahol a nagy többség azt állította, a templomban lévő emberek miatt nem jár misére, de még akkor is érdekes lenne látni egy következő kérdést, hogy
2) amennyiben nincs kibékülve a legközelebbi templommal, próbált-e már máshova is benézni (a kenyérvásárlásról se szokom le egy életre, ha egyszer egy pékségben undok volt az eladó), valamint 3) valóban az-e az egyetlen ok, hogy nem tetszik a társaság, és nincs-e esetleg ott egészen mélyen valami olyasmi is, mint a covid alatti elkényelmesedés és/vagy a megtérésre buzdító szavakkal való kellemetlen szembesülés kerülése.
Mindenesetre különösen figyelemreméltó ez a „nem megyek oda, mert sok a képmutató” szöveg karácsonykor, amikor azt ünnepli a kereszténység, hogy a tökéletes Isten emberré lett és közénk jött. Mondhatni kereste a Földön az embert – pont azon bűnösök miatt, akik ott vannak. És nem derogált neki, hogy Péterrel, Tamással és Júdással alapítson egyházat. Ennek fényében meglehetősen nagyfokú hübriszre utal, ha valaki azért nem teszi be a lábát Isten házába, mert ott bűnös emberekkel is találkozhat. („Én biztos nem sikkasztanék soha!!! De az egyházközségi hozzájárulást be nem fizetem.”)
Ráadásul a cikkből kiderül, hogy valójában „a hazai történelmi egyházak vezető képviselőinek bizalmi indexe” alacsony, azaz elsősorban
Mármost van egy jó hírem: én tényleg minden vasárnap ott vagyok valamelyik katolikus misén, rorátékra is jártam, és arról tudok beszámolni, hogy egyházi vezetőből egyetlen eggyel se találkoztam egész évben, ellenben Krisztus minden esetben jelen volt az Oltáriszentségben. Tehát egészen egyszerűen indokolatlan a félelem. Jó, az előfordul, hogy egy iszonyú idegesítő nő áll mellettem, aki minden szöveget másfél ütemmel a többiek előtt járva mond, de legalább maximális hangerővel és teátrálisan, de ez van. Kiváló lehetőség a „szeresd felebarátodat” parancsának instant gyakorlására.
Arról ugye nem is beszélve, hogy ha a probléma főleg a „hazai” történelmi egyházak vezetőiben rejlene, akkor a statisztikák nem mutatnák Franciaországban is a keresztelők számának szigorúan monoton csökkenését, és a progresszív osztrák katolikusoknál se tűnt volna el egymillió katolikus az elmúlt 30 évben – továbbá nem lennének egyazon magyar egyházmegyén belül is szép számmal lokális kivételek, ahol virágzik a hitélet. Emellett az is gyanús, hogy a templomba nagyobb arányban járó idősek közül többen tudnák megnevezni a püspöküket, mint a kevésbé vallásgyakorló fiatalok – márpedig ha valaki azt se tudja, ki vezeti az egyházmegyéjét, akkor nem túl valószínű, hogy annak az ismeretlennek a „bizalmi indexe” tartaná őt távol a vallásgyakorlástól.
De akárhogy is áll a dolog, az egyház valójában mi vagyunk: aki tehát derék ember létére a bűnösöktől irtózva eltávolodik az egyháztól, valójában rontja az arányt. Azaz
Ráadásul mivel ő jobb ember, tehát több kegyelmet kapott és alkatilag reziliensebb a kísértésekkel szemben, tőle többet is fognak számon kérni – az pedig nem a legjobb érv a számadáskor, hogy „még véletlenül se akartam találkozni a megyéspüspökömmel, ezért félelmemben mentem, és elástam a földbe a tőled kapott tálentumokat”.
Az esetlegesen korrupt püspökön majd az Illetékes Bíró számon kéri, miként is viszonyult a Mammonhoz. A mi reszortunk az, hogy a magunk feladatát elvégezzük – hiteles keresztényként kovász legyünk, közösséget építsünk, a botrányokon való csámcsogás helyett a jót erősítsük, papokért imádkozzunk, horribile dictu potenciális püspököket neveljünk, aminek viszont eléggé kiindulópontja az egyház életében való részvétel.
Jézus Krisztus egyébként a következőképpen igazít el minket a témában: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.” Aki ebben az utasításban talál olyat, hogy „ne menj templomba, ha bűnös a pap”, igazoltan maradhat távol az ünnepi misékről.
(Nyitókép: YouTube/képernyőfotó)
A Telexnek több olyan munkatárs is nyilatkozott, aki nem végzett politikai munkát, mégis távoznia kellett, pedig a Tiszára szavazott.
Az észt külügyminiszter bízik abban, hogy Magyarország segíti Ukrajna és Moldova csatlakozását.
Erre nem számított a miniszterelnök.
Hétfőn megtartották az első elnökségi ülést.
A Fidesz frakcióvezetője kérdőre vonta Magyar Pétert az uniós forrásokért cserébe tett ígéretei kapcsán.
„Az alkotmányos demokráciában nem képzelhető el, hogy megbizatási idejét megelőzően egy köztársasági elnököt erőszakkal eltávolítsanak az elnöki székből” – húzta alá Gulyás Gergely.
Az amerikai külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságának ülésén beszélt.
A párt egyik tartományi szervezete próbált jogi úton igazságot szerezni, de a közigazgatási bíróság kibabrált velük.
