Kedves telexesek, értsétek meg végre: a külhoni magyarok nem szlovákok, szerbek, románok vagy ukránok!

Ezeket a sorokat Cséfalvay Attilának, a Telex újságírójának sikerült papírra vetnie 2023 hajnalán Magyarországon, egy a pozsonyi adventi vásárról készült riportjában.

A lap munkatársai egyébként már nem először lepődnek meg ezen – a számunkra teljesen egyértelmű – evidencián. Májusban Sajó Dávidot érte derült égből villámcsapásként, hogy a kárpátaljai magyarok nem ukrán anyanyelvűek. Sajó akkor a magyar X-Faktor új mentorával, a Kárpátaljáról származó, Ukrajnából indulva popénekesi karriert befutó Herceg Erikával készített interjút.

„Beszélgetésünk első perceiben engem is meglepett, hogy Herceg mennyire tökéletesen beszél magyarul, alig van akcentusa, pár eltolódott hangsúlyból és félreragozásból derülhet csak ki, hogy határon túli” – álmélkodott Sajó.

Ugyanakkor jól ismerjük ennek a jelenségnek a „nagy testvérét” is, amikor magyar politikusok és közéleti személyiségek románoznak, szlovákoznak, szerbeznek vagy ukránoznak le határon túli magyarokat. De most már legyen elég ebből!

Talán mindannyian jól emlékszünk arra az esetre, amikor a momentumos Donáth Anna részt vett a liberális Progresszív Szlovákia (PS) mozgalom magyar platformja parlamenti képviselőjelöltjeinek és a párt magyar nyelvű programjának bemutatóján. A PS az Európai Parlamentben szintén tagja annak a Renew Europe-frakciónak, ahol a momentumos politikusok amúgy is előszeretettel fotózkodnak olyan félgazemberekkel, mint a magyargyűlölő ex-Vatra Romanaescá-s román politikus, Dacian Cioloş.

A rendezvényt a felvidéki Révkomáromban tartották, ahol is Donáth Anna azt találta mondani,

A magyarországi liberális politikus tehát leszlovákozta a felvidéki nemzettársainkat, miközben – ha komolyabban belegondolunk a mondat tartalmába – tulajdonképpen arra biztatta őket, hogy asszimilálódjanak a szlovák többséghez.

Komolyan mondom, én szégyellem magam Donáth helyett is, ahogy most újra felelevenítettem ezt a történetet, s leírtam ezeket a sorokat.

De mélyen az emlékezetünkbe éghetett az is, amikor a szintén momentumos Fekete-Győr András – akkor még a párt elnökeként – egy román párt mellett kampányolt a keleti szomszédunknál tartott választásokon. 2020 szeptemberében a Momentum testvérpártja, a román USR (Mentsétek meg Romániát Szövetég) nevű liberális párt – melynek elnöke éppen a fent említett, azóta februárban lemondott Dacian Cioloş volt – Bihar megyei szervezete videót tett közzé,

„Arra szeretnénk kérni titeket, hogy ahol tehetitek, támogassátok az USR-PLUS önkormányzati jelöltjeit!” – mondta a videóban a Momentum akkori elnöke. Tette mindezt annak tudatában, hogy az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) számtalan magyar polgármesterjelölttel és magyar képviselőjelölttel vágott neki az őszi választásoknak.

A Momentum exelnöke már korábban is kihúzta a gyufát minden jóérzésű kül- és belhoni honfitársunknál, hiszen az egy évvel korábbi államelnök-választáson szintén az USR-PLUS jelöltjére, Dan Barnára való voksolásra buzdította a magyarokat, az RMDSZ magyar jelöltje, Kelemen Hunor ellenében. Színtiszta árulás.

(Bár az elektromos rollerét zuhany alatt mosó, a napelemeket pedig atomerőműnek gondoló bukott Momentum-vezér, Fekete-Győr András esetében talán egyéb, megbocsáthatóbb oka is lehet mindennek.)

Ideje lenne megérteni, felfogni és elfogadni: a trianoni békediktátum következményeként külhonban rekedt nemzettestvéreink igenis magyarok. Azok voltak, most is azok, és azok is lesznek. Nincs min meglepődni tehát, ha hibátlanul beszélnek magyarul, ha magyar zenéket hallgatnak, magyar verseket olvasnak, magyar ünnepeket tartanak.

Kedves telexes srácok! Ha ezek a sorozatos elszólások valóban ártatlan véletlenek, akkor az baromi ciki, ha pedig szándékos provokáció a részetekről, akkor egyenesen gyalázat.

Most már ugyanis a rendszerváltás körüli mentegetőzés is idejétmúlt: miszerint a szocialista időkben nem tanították Trianont, s ha az embernek nem volt közvetlen kapcsolódása, akkor nem volt honnan hallani a külhoni magyarokról. Rendkívül szomorú, hogy ez így volt, és az is, hogy ez a rossz hagyaték – sok más, szintén pusztító kommunista örökséggel együtt – sokáig köztünk maradt, de a rendszerváltás óta is eltelt már több mint harminc év. Nincs mentség többé az ilyen esetekre!

De maradjunk jó szándékúak így advent utolsó vasárnapján, és tegyünk úgy, mintha elhinnénk, Cséfalvay Attilának talán tényleg nem erőssége a történelem, lehet, hogy Trianon egy homályosabb folt a tanulmányait illetően, azokról az órákról épp hiányzott, így valóban őszintén meglepődött azon, hogy a szlovák nemzeti színház tövében portékáit áruló felvidéki magyar úr hibátlanul beszél magyarul. Akkor viszont az a kérdés: egy ilyen ember miért is ír újságot?