Lett egy jó kis magyar sorozat Aranybulla címmel – naná, hogy a HVG-től a Népszaváig a fél baloldal epeömlést kapott tőle

2022. december 30. 17:00

Úgy tűnik, ha egy alkotás a magyar nemzeti múltból táplálkozik, ráadásul építő jellegű, akkor némelyek csak gunyoros lenézéssel képesek viszonyulni hozzá.

2022. december 30. 17:00
null
Constantinovits Milán

A napokban debütált a II. András uralkodását bemutató Aranybulla-sorozat, amit karácsony utáni kollektív epeömlésként a baloldali médiakritikák árja követett. Az a zsigeri kárörvendés és egymásra licitáló lesajnálás, ami a filmértékelésnek álcázott indulatlevezetésekből sugárzik, alapvetően szóra se volna érdemes. Mivel azonban makacsul tendenciózus a jelenség, érdemes kitérni rá, ugyanis így felrajzolható az utóbbi évek politikai érzelmektől vezérelt fanyalgássorozata. De előbb az alkotásról.

Az Aranybulla hiánypótló vállalkozás, ugyanis a filmes feldolgozások tekintetében eddig méltatlanul háttérbe szorult Árpád-házhoz, egészen pontosan II. András küzdelmeihez vezet vissza minket. A téma

történelmi jelentősége, a nemzeti identitástudat és a lélektani olvasat okán is kínálja magát,

így érthetetlen, hogy eddig miért nem mozgatta meg a filmkészítők fantáziáját. A most útjára induló sorozat nem ígér többet, mint amit teljesíteni tud, így a főszereplő, Veréb Tamás Trónok harca-hasonlata is figyelemfelkeltő túlzásnak tekinthető.

Az első két rész alapján élvezhető és korrekt kortörténeti utazást kapunk, ami több mint egy dokumentumfilm, ám vállaltan kevesebb, mint egy látványos hollywoodi sorozat. Kiváló színészekkel, részletgazdagon megkomponált, korhű környezetben játszódnak a jelenetek, amelyeket térképes illusztrációk és történészi narráció kísér. Ekképp az Aranybulla nem lesz katartikus filmélmény, ugyanakkor szórakoztató, könnyen befogadható módon avat be egy távoli korszak fordulatos világába.

Az említett kárörvendő kritikák egy része már itt csorbát szenved, Csákvári Géza, a Népszava kiváló tollú kritikusának

alapvető fogalmi zavarai vannak a filmműfaj meghatározásával.

Nem tudja elhelyezni a sorozat dokumentarista és játékfilmes ötvözetét, ekképp marad a magas fordulatszámú szalmabábcsépelés. Feltehetően nem látta a Tisza István halálát vagy a IV. Károly visszatérési kísérletét feldolgozó, infotainment jellegű dokukat sem. Természetesen szerinte a színészi játék is csapnivaló, leszámítva Törőcsik Franciskát. Lapozzunk is. 

Kovács Bálintnak a HVG-ben publikált fintorgása leginkább csúcsra járatott modoroskodás (korábban tévesen szerző nélkülinek tituláltuk a HVG kritikáját, elnézést érte). A színészi játék itt egyöntetűen színvonaltalan (még szegény Törőcsik Franciska sem kap feloldozást), és az különösen fáj a szerzőnek, hogy mindezt a máskor rebellisségük és rendszerkritikusságuk miatt ünnepelt Katona József Színház művészei követik el. A kritika belső logikája is megbicsaklik, amikor jóleső malíciával az erős női karakterek hiányát említi, miközben Törőcsik Franciska épp ennek ellenpéldája a sorozatban. A kognitív disszonanciát nem is oldja fel, így inkább a magyar uralkodóház, illetve a magyar múlt vélt heroizálásába áll bele. Nehogy már valami lélekemelőt is merítsünk a múlt feneketlen kútjából!

És itt el is érkezünk a „progresszív” filmkritika általános csődjéhez: ha valami nemzeti múltból, történelmi forrásból táplálkozik, építő jellegű, és főképp nem a nekik kedves alkotók munkája, akkor csak gunyoros lenézéssel lehet hozzá viszonyulni. Ez a vergődés tükröződött a Blokád recepciójánál, és ez érhető most is tetten. Pedig távlatosabban tekintve épp

a magyar mozgókép régen tapasztalt sikergazdag korszakát éljük.

Önmagában örvendetesnek lehet tekinteni a tendenciát, hogy oly sok eltékozolt év után az utóbbi időben irodalmi hagyományaink és történelmünk egyre több szegmensét fedezi fel a hazai filmgyártás. Ha csupán a magyar államiság ezeregyszáz évére tekintünk, fordulatokban oly gazdag évszázadaink bőven szolgáltatnak ihletforrást a mozgóképes megvalósításhoz, legyen szó bármilyen műfajról. Készült már hiánypótló dokumentarista feldolgozás Skrabski Fruzsina rendezésében a Pozsonyligetfalun elkövetett gyilkosságokról és a szovjet „felszabadítás” erőszakhullámáról, 56-os családtörténet Zsigmond Dezsővel (Egy házasság első napja, A forradalom gyermekei), kisfilm a Tanácsköztársaságról és a Tisza-gyilkosságról, ugyanakkor a történelmi hitelességű, fiktív elemekkel bővített játékfilmek terén is remek alkotások születtek, elég az Antall József-képet újrafestő Blokádra (kapcsolódó írásunk itt), vagy szintén Köbli Norberttől a Gera Marina főszereplésével tévés Oscart is elnyert Örök télre gondolni. A hiteles kortörténeti háttérre álmodott, forgatókönyvírói fantáziával megalkotott filmek is reneszánszukat élik, itt az Oscar-díjas, zseniális Saul fia, A vizsga, A martfűi rém, A viszkis, vagy a rákosi korszakból forgatott abszurd dráma, A foglyok sikerét lehet megemlíteni.

Irodalmi adaptációk közül a Nagy Zoltán Mihály regényéből készült A Sátán fattya, vagy A funtineli boszorkány is maradandó alkotás lett, vagyis az utóbbi években

a honi filmgyártás felfedezte a kulturális hagyatékunkat, és általában ügyes kézzel nyúlt hozzá.

(A teljes képhez tartozik, hogy készültek elméretezett, szinte parodisztikus alkotások, A pozsonyi csata például – ha más műfajban is, ám – hibátlanul folytatta a Honfoglalás dilettantizmusát.)

Természetesen még számos kiaknázatlan lehetőséget rejt magában kulturális és történelmi örökségünk, így Mátyás uralkodása alapján is készülhetne egy fordulatos krimisorozat (benne például a Janus Pannonius-féle összeesküvéssel), az irodalmi művek közül pedig a politikai játszmákat, a hivatalnokvilág szatíráját elénk táró Mikszáth-novellák is megérnének egy kis magyar Black Mirrort. Wass Alberttől az Elvész a nyom pedig egy több szálon futó, nagyívű filmdrámáért kiált.

Mindezek magvalósítására jelenleg a szellemi és anyagi lehetőségek is adottak, és ezt az sem zavarhatja, hogy a haladár filmkritikusok menetrendszerűen fanyalogni fognak. Márpedig fognak, ebben biztosak lehetünk.

 

(Nyitókép: a sorozat előzeteséből készült képernyőfotó)

Összesen 341 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
RTamás
2023. január 02. 15:05
A fideszesekkel az elvtelen, gerinctelen, jellemtelen szerviliznus a "baj". Egyértelmű, abszolut negatív állásfoglalásokat kapott a film hozzáértőktől, szakértőktől és a közönségtől egyránt. Ordít róla a dilettantizmus, a NER-es pénzrablás lába jócskán kilóg belőle, de ez a faszfej tollnok, aki ezt a mellébeszélő, terelő véleményt írta ide, meg a többi, nyáladzó csahos, aki acsarkodva védi az oszlásnak indult hullát, a becstelenség legjavát nyújtja. Hiába szakmai indok, világosan megfogalmazott, tömegesen egybevágó ítélet, ők csak hörgik, és vonyítják az álvalóságukat, rendíthetetlen korlátoltsággal. Nincs érvük, csak közhelyes, bornírt, populista halandzsásásra futja, de azt körömszakadtig mantrázva. Olyanok ők, mint a sintértelep jobb sorsra érdemes, kivert kutyái, akik mindenre és mindenkire haragszanak, mert a legfontosabbat vonták meg tőlük : "kutyaságukat". Náluk az emberséget dózerolták le, egészen a talajig, ahonnan már nincs tovább... Újra kell építeniük az egészet, a nulláról. Szóval, NULLÁK ! Hajrá !
fusi.misi
2023. január 01. 15:32
Úgy néz ki mióta Vajna nincs, nem találják az irányt a hazai filmgyártásban. A legócskább holywood-i forgatókönyv alapján készült autósüldözéses, parlamentben mezitláb kergetőzős Elkúrtuk után folytatódott a hasonló stílusban készült Blokáddal, de az eddigi mélypontot az Aranybullával érték el. Dokumentarizmusnak álcázott történelemhamisítás keveredik a legalpáribb RTL-es valóságshow-val. András királyunk kufircol Gertrudisszal, a lerészegedett magyar urak rájuk nyitnak, mire a királyné kizavarja őket. Jön a tudományos komment: A korabeli magyar társadalom túlságosan férfiközpontú volt, azért nem tolerálták Gertrudist. Egyáltalán, II. Andrást, aki elherdálta akirályi birtokok túlnyomó részét, az értelmetlen és sikertelen háborúival csődbe juttatta az országot, nagy uralkodónak beálítani, ez maga a történelemhamisítás. Az ilyesmi pedig eddig a kommunisták privilégiuma volt, kedves Rákay Philip.
Reficul
2022. december 31. 20:59
Filmes szempontból a sorozat valóban pocsék, buta és suta. Ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy az ellenzéki lapok fikázzák, a kormánypártiak meg inkább csöndben vannak a látottak alapján, s inkább nem írnak egy sort sem a sorozatról, nehogy nemzetietlennek, kvázi "kormányellenesnek" tűnjenek. Az első probléma ott adódik, hogy a forgatókönyvet az a Kis-Szabó Márk írta, aki a Pesti balhé című opuszával már egyszer nagyott zakozott. Kis-Szabó eddigi munkássága mindig is gyermekded, naív mondatokból, életszerűtlen párbeszédekből és rossz történetvezetésekből álltak. Várhatóan ez lesz a Hadik és a Most vagy soha című filmeknél is, amelyeket szintén ő írt. Mivek a forgatókönyv legalább a film 50%-ért felel, így őt alkalmzatva már sejthető volt a bukás, hiába próbálta Trux Béla szerzőtársa felhúzni őt valamennyire. A második nagy baklövés az volt, hogy azt a Kriskó László tévés rendezőt kérték fel, akinek semmilyen színészvezetési rutinja és filmrendezői múltja sincs. Kriskó csak ráhagyja a színészeire a szerepet, nem instruállja őket, mert nem érti a filmnyelvet. A harmadik rossz döntés a színészek kiválasztása volt, akiknek többsége még nem érett meg egy ilyen szerepre, s pont Kriskó miatt lettek bénák - lásd Veréb Tamás esetlensége és nevetségessége. A negyedik rossz döntés, a sorozat hossza volt. Úgy szabdalták fel 6x30 percre, hogy az epizódok első 5 és utolsó 5 perce csak azzal foglalkozott, hogy mi történt eddig, és mi fog a következő részben. A megmaradt 20 perc nem elegendő dramaturgiai munka kifejtésére, illetve csak akkor ha az rövidfilm, vagy szkeccs lenne, de ez nem az. És itt jön vissza a forgatókönyvíró felelőssége, aki nagyon nem ért ahhoz, amit csinál. És, hogy a kör kerek legyen, az utolsó, ötödik rossz dolog, az az operatőr vol. Csincsi Zoltánnak egyébként jó a szeme, tehát nem Kriskó külön kérésre kellett mindenhol alulvilágítania a jeleneteket és végig daruról, nagy plánokban felvenni szinte mindent, akkor neki is vissza kellene adnia a képzeletbeli diplomáját. Miért volt rossz Csincsi? Két nagy csatajelenet (szentföldi, barcasági) lett volna a sorozatban, hogy lehet az első leíró, nyitó kép után még mindig nem szűkebb plánokra, kézi kamerára átváltani? Miért kell nagytotálban mutatni végig daruról egy véres harcot, amely nem adja vissza egy harc kegyetlenségét. Szóval ezért szar a sorozat, nem a téma és II. András miatt.
Hurka
2022. december 31. 08:58
Sajnos csak két részét sikerült megnéznem, ezért véleményt nem mondok, de ajánlanám Szántai Lajos egy korábbi előadását annak is aki látta és annak is aki nem. https://www.youtube.com/watch?v=XW1Sa0o1W5c
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!