Sajtókörkép: Ilaria Salis mentelmi jog

„Az Európai Parlament titkos szavazással, 306 igen, 305 nem és 17 tartózkodás mellett fenntartotta Ilaria Salis mentelmi jogát. A döntés egyszerre vet fel eljárási kérdéseket — a Jogi Bizottság és a plenáris viszonyától a titkos voksolás következményeiig — és tágabb jogállamisági dilemmákat a tisztességes eljárás garanciájától a mentelmi jog hatókörének értelmezéséig. Körképünk egymás mellé rendezi a főbb szerkesztőségi olvasatokat, a hangsúlyok és érvek különbségeit kiemelve a szavazás körülményeitől a politikai kontextusig. Az áttekintés a Telex, a 444, a HVG, a Mandiner, a PestiSrácok és a Magyar Nemzet cikkeire támaszkodik.

Több lap határozott bírálatot fogalmaz meg, a jogi érvek helyett a politikai logikát emelve ki. A vitában megszólaló kritikus álláspontok kiemelik, hogy a döntés politikai lojalitást tükröz, nem jogi mérlegelést. A Mandiner úgy fogalmaz, hogy »az Európai Parlament ismét bebizonyította, hogy a politikai hovatartozás fontosabb a jogállamiságnál,« és a voksolás utáni jelenetet úgy értelmezi, hogy »a Parlament hősként ünnepelte azt az embert, aki ellen 11 év börtönbüntetés is kiszabható lenne.« A Magyar Nemzet ehhez hozzáteszi a szavazás módjának kritikáját, »a baloldali frakcióknak sikerült elérniük, hogy a szavazás titkos legyen,« ami szerintük megágyazott a politikai alkuval összeegyeztethető kimenetnek.

A voksolás vége ügyrendi vitába torkollott. A Magyar Nemzet tudósítása szerint egy néppárti képviselő jelezte, hogy nem működött a szavazókártyája, ezért a szavazás megismétlését kérte. Az elnökséghez intézett bejelentést rövid egyeztetés követte, a teremben érezhetően nőtt a feszültség. A Pesti Srácok beszámolója szerint Roberta Metsola az ismétlésre irányuló kérést elutasította, és többször is megismételte a mondatot »a szavazást lezártuk«. Új voksolás végül nem történt, a teremben közben taps hallatszott, a döntés pedig változatlan maradt: 306 igen, 305 nem, 17 tartózkodás.

A vita központi kérdése a mentelmi jog hatókörének meghatározása. A Magyar Nemzet úgy értelmezi, hogy »veszélyes precedens született, hiszen a mentelmi jogot most először alkalmazzák a mandátum előtti bűncselekményekre is.« A Mandiner a következmények súlyát emeli ki, megfogalmazásuk szerint »bűnszervezetben elkövetett, életveszélyt okozó támadások miatt állt volna bíróság elé,« ezért a döntés szerintük »megvédi« az elszámoltatástól. Több, a döntést bíráló értelmezés azt hangsúlyozza, hogy világosabb határvonalat kell húzni a képviselői munka védelme és a korábban történt, a megbízatáshoz nem kapcsolódó cselekmények között, mert a mostani eljárás hosszabb távon precedenst teremthet.

A Pesti Srácok értelmezése szerint a 306–305-ös arányt a frakciófegyelem fellazulása és a titkos voksolás adta mozgástér tette lehetővé. Felidézik Manfred Weber nyilatkozatát, miszerint »jogi tanácsadóink azt javasolták, helyes feloldani Ilaria Salis mentelmi jogát, mivel bűncselekményét a mandátuma előtt követte el«, ehhez képest az eredmény arra utal, hogy a Néppártból többen is átszavaztak, a távolmaradások pedig szintén számítottak. A Mandiner tágabb keretben ugyanebbe az irányba mutat, szerintük az Európai Parlament »ismét bebizonyította, hogy a politikai hovatartozás fontosabb a jogállamiságnál«, összegzésükben pedig az szerepel, hogy »a politikai lojalitás mindent felülír«. A Pesti Srácok Salis reakcióját is idézi, aki »a demokrácia, a jogállamiság és az antifasizmus győzelméről« beszélt; a lap ezt inkább politikai üzenetként, semmint jogtechnikai igazolásként értelmezi. Összességében a három forrás azt rajzolja ki, hogy a titkos szavazás, az EPP ingadozása és az átszavazások együtt tették lehetővé a mentelmi jog fenntartását.

Más megközelítések viszont a rögzített eljárási tényekre helyezik a hangsúlyt. Ezek a tudósítások a titkos szavazás körülményeit, a bizottsági és plenáris szakasz viszonyát, valamint a döntés jogi természetét emelik ki. A kép innen nézve így rajzolódik ki. Az Európai Parlament titkos szavazással, 306 igen, 305 nem és 17 tartózkodás mellett fenntartotta Ilaria Salis mentelmi jogát. A Telex rögzíti, hogy »A szavazás ráadásul titkos volt, miután ezt a szükséges mennyiségű képviselő támogatta, vagyis az EP-ben általában amúgy is viszonylag laza frakciófegyelmet sem lehet érdemben betartatni.« A voksolás végén volt, aki technikai hibára hivatkozott, ám a HVG szerint »egy képviselő reklamált, hogy nem működik a szavazógépe, de az elnök nem ismételte meg a szavazást.« A döntés légkörét a teremben kitörő taps is jelezte, miközben a Telex kiemelte, hogy »A jobboldali pártok együtt elvben elegen lehettek volna a többséghez, de ezt befolyásolják a hiányzások, tartózkodások és az átszavazások.«

A Jogi Bizottságban született döntést így foglalja össze a HVG: »Az Európai Parlament Jogi Bizottsága nagyon szoros szavazáson, 13:12 arányban döntött úgy, hogy nem javasolják a mentelmi joga felfüggesztését«, »annak ellenére, hogy az ügy előadója, egy spanyol néppárti képviselő ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett.« A bizottsági többséghez igazodva »a jelentést át kellett írni, hogy megfeleljen a szavazás eredményének«, majd ez a változat került a plenáris elé. A Telex keretezi, miről szólt a döntés. »A vélemény nem arról szól, hogy a képviselő bűnös-e«, és ritkaságra is rámutat: »2019 óta nem találtunk olyan esetet, hogy a teljes képviselő-testület ne szavazta volna meg a szakbizottsági javaslatot.«

Az ügy melletti érvek középpontjában két szempont jelent meg. Egyrészt a politikai indíték gyanúja, amelyet a HVG a bizottsági dokumentumból idéz. »A jelek szerint a jelen ügyben feltételezhető a fumus persecutionis fennállása, hiszen »konkrét bizonyítékok« utalnak arra, hogy a szóban forgó bírósági eljárást azzal a céllal indították, hogy aláássák Ilaria Salis európai parlamenti képviselőként folytatott politikai tevékenységét.« Másrészt a tisztességes eljárás kérdése, amelyet a 444 így fogalmaz meg, »Nem szavazták meg az olasz EP-képviselő, Ilaria Salis mentelmi jogának felfüggesztését sem, arra hivatkozva, hogy Orbán Viktor Magyarországán nem részesülne tisztességes eljárásban.« A Telex a vitában felmerült körülményeket is említi, például »A fogva tartása körülményeit is felemlegették«, tovább erősítve a jogállamisági megfontolásokat.

A személyes és eljárási kontextus együtt rajzolta ki az ügy tétjét. A HVG szerint »Salisnak vádalku keretében 11 éves börtönbüntetést ajánlottak fel, de ő ártatlanságára hivatkozva elutasította a javaslatot«, a 444 felidézi, hogy »több mint egy évet töltött magyar börtönben«, és »Salis fogva tartása nemzetközi felháborodást váltott ki.« A politikai képlet összetettségét jelzi, hogy a HVG értelmezése alapján »a szavazás eredménye azt jelenti, hogy Salis az Európai Néppárttól is kapott támogatást«, noha a hivatalos álláspont más irányt jelzett. A három forrás összképe szerint a mentelmi döntés nem bűnösséget minősít, hanem intézményi garanciát teremt arra, hogy egy politikailag terhelt ügyben a képviselői munka védelme mellett a tisztességes eljárás követelménye érvényesülhessen.

Az összképben az eljárási és jogi értelmezések dominálnak. A Telex a titkos szavazás és a frakciófegyelem kérdéseit emelte ki, a HVG a bizottsági arányt és a fumus persecutionis megállapítását hangsúlyozta, a 444 pedig a tisztességes eljárás körüli kétségekre fókuszált, erősen hangsúlyozva azokat az állításokat, amelyek az eljárást kísérő Salis párti politikai kampányban hangzottak el és kevés tételes jogi relevanciával bírnak. Mindeközben a politikai motivációk kritizálása erőteljesebben jelent meg a Mandinernél és a Magyar Nemzetnél, ahol a titkos voksolás és a precedens kockázata került előtérbe, míg a PestiSrácok a Néppárt esetleges átszavazásait és az elnöki döntéssel lezárt ismétléskérést tekintette meghatározónak. A hangsúlyok különbségei magyarázzák, hogy ugyanarra a 306–305 szavazati arányra eltérő következtetések születtek, és jelzik, hogy a jogi és politikai dimenziók vitája továbbra is nyitott marad. A kormánnyal szimpatizáló orgánumok élesen támadták a »jog átpolitizálását« jelentő döntést, míg a kormánykritikus portálok, elsősorban a 444 olyan elemeket emeltek ki, amelyekkel tompítani tudták a döntés ellentmondásait.”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP