A Blokád film helyre teszi Göncz szerepét, és néhány tanulsággal is szolgál.
Erősen indított a Blokád, egyre többen nézik meg a mozikban, és a közbeszédet is alaposan felkavarta. Köbli Norbert forgatókönyvéből Tősér Ádám rendezett kiváló lélektani drámát a rendszerváltás egyik legforróbb epizódjáról.
A politikai alapon csípőből fanyalgó, javarészt ellenzéki érzelmű véleményformálókon kívül történészek és a korszak közéleti szereplői is kommentálták a filmet. Többen a Blokád tényszerűségét, történelmi hűségét kérték számon, noha az alkotás atmoszférájában, képi világában és a történetvezetés fontos állomásait tekintve teljesen autentikus.
A Blokád előzetese
Valóban nem dokumentumfilmről vagy történelmi rekonstrukcióról van szó, hanem a rendszerváltás idejét megidéző, ugyanakkor fikciós elemekkel bővített játékfilmről. Az értelmezhetőség és a realitásigény szempontjából pedig tökéletesen mindegy, hogy Göncz tényleg meglátogatta-e Antallt a kórházban, vagy hogy Antall gimnáziumi osztálya pontosan milyen helyszíneken vett vagy nem vett részt az '56-os eseményekben.
Állítom, hogy mindezekkel a díszítő, árnyaló, befogadást könnyítő, alkotói fantázia termékének tekinthető epizódokkal együtt is
Egyúttal megvalósult az Antall-kormány filmművészeti rehabilitációja is, ami komoly hiányosságot pótol. És hogy mi is az üzenet, illetve miben törleszt adósságot a Blokád?
Kezdjük talán a legfontosabbal: emlékeztet arra a visszataszító és visszatérő ballib reflexre, ami az alkotmányos és demokratikusan választott kormány megdöntését célozza válsághelyzetben. Az SZDSZ a társadalmi csalódottságra rátelepedve saját be nem teljesült politikai vágyaiért állt volna kicsinyes bosszút. A film kiegyensúlyozza az egyoldalú Göncz-kultuszt, és ha anekdotikus is az egykori köztársasági elnök viselkedésének néhány megjelenített momentuma, működésének mozgatórúgói plasztikusan kirajzolódnak. Hatalmával visszaélő, politikai szerepet játszó, alkotmányos tekintélyét alkotmányellenesen latba vető karakter formálódik a vásznon,
Képezheti vita tárgyát persze, hogy Antall mennyire (túl)heroizált a valós szerepéhez képest, ugyanakkor az MDF amatörizmusa, naivitása, magárahagyottsága nagyon is érzékletesen tárul elénk. Ahogy a szocializmusból épp kilábalt ország végletes kiszolgáltatottsága, gazdasági legyengültsége, társadalmi szétesettsége is.
A friss köztársaság sérülékenysége és az életszínvonal visszaesése miatt hajszálon múlott a kormány és a demokratikus jogállam bukása. A taxisblokád rávilágított, hogy némi zsarolási potenciállal, ellenzéki segítséggel és egy politikailag motivált, jogkörén szándékosan túlterjeszkedő államfővel az ország napokra megbénítható. És bár a sztrájk békés úton rendeződhetett, az Antall-kormány későbbi bukása, az MDF támogatottságának lassú elpárolgása innentől kezdve determinált volt. Magyarország áhította a szabadságot, de kitartása illékonynak bizonyult: a Világbank póráza, a Demokrata Fórum sorozatos ballépései és az ellenzék intenzív támadása hamar összeroppantották az új kormányt. Fontos tanulság volt az is, hogy ütőképes média nélkül nincs stabil kormányzás, nincs népszerűség.
A Blokád cselekményideje óta már kimúlt az SZDSZ, hat köztársasági elnök váltotta egymást, professzionalizálódott a politikai élet.
(most brüsszeli hatalmi játszmák formájában) és a válsághelyzetre rátelepedő ellenzék. Mintha a történelem is végtelenített és önismétlő forgatókönyvből dolgozna… Harminc év tapasztalata azonban megedzett minket, nemzeti önrendelkezésben gondolkodó polgárokat. Ha mást nem, annyit talán tanultunk, hogy a magyar érdekeket szem előtt tartva semmilyen zsarolásnak engedni nem szabad.
A filmélményen túl ezen igazságért is érdemes beülni a Blokádra.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Azért ezt az élményt bármelyik német vagy szovjet (orosz) tábornoktól beszerezhettük a múlt században, és ez az élmény attól nem lesz kellemesebb, hogy más az egyenruha.
A brüsszeli lap szerint a magyar miniszterelnök álmatlan éjszakákat okoz az uniós vezetőknek.
Szerintük nem szabad megvárni az év végét sem.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Az egykori SZDSZ kártékony szellemisége még most is jelen van, és rombolni próbál, vigyázzunk!
A belga Thales vállalat együttműködési megállapodást kötött egy ukrán védelmi céggel, így Ukrajna hamarosan megkezdheti a külföldi rakéták gyártását.
A magyar válogatott labdarúgót már várják a Liverpool-drukkerek.
