Vajon Magyarország „mérnöki állam” vagy a „jogászok országa” kíván lenni? – Mintha még nem döntöttük volna el

2025 késő nyarának talán legfontosabb könyve a kínai–kanadai Dan Wang, a Stanford Egyetem híres Hoover Intézete kutatójának nevéhez kötődik. A gazdasági-technológiai elemzőt a tengerentúlon eddig főként éves hírleveleiről ismerték, amelyekben kivételes lényeglátással elemzi Kína fejlődését. Most megjelent kötete véleményem szerint évtizedes távlatban is a legérdekesebb (újra)keretezése a 21. századi szuperhatalmi versengésnek. 

Wang értelmezésének lényege, hogy Kína mérnöki állam (engineering state), amelynek vezetői, politikusai és intézményei mérnöki gondolkodásmóddal közelítenek a problémákhoz, az Egyesült Államok pedig – szerzőnk szerint – jogászi társadalommá (lawyerly society) vált, amelyben a procedúrák, a jogi feltételek és a peres kockázatok kezelése fontosabbak, mint a projektek hatékony, gyors és magas színvonalú megvalósítása. A Kínában születő magas szintű politikai és technológiai döntések mérnöki logikára épülnek – a tervezés fontosságába vetett hitre, erős céltudatosságra, a projektek egyes dimenzióinak kifinomult értelmezésére és a tevékenységek skálázására. Ezzel szemben az USA jogászi fókuszú működése kifejezetten gátolja a gyors döntéshozatalt és a nagy léptékű fejlesztést. Miközben az ázsiai birodalom „szédületes sebességgel építkezik”, az Egyesült Államokban a jogászkodás „mindent megakadályoz, amit csak tud, jót és rosszat egyaránt”. 

Ez a könyv nem elsősorban tudományos mű, Wang sokkal inkább épít személyes élményeire és konkrét esetek feldolgozására – jó adag iróniával. A szerző megközelítése kísértetiesen egybevág Robert D. Putnam, a Harvard Egyetem legendás politikatudósának a 20. század vége felé tett megállapításaival, amelyeket Nonkonform – A jövő olvasókönyve című kötetemben magam is idézek. Mindenekelőtt azért, mert megfigyelésem szerint Magyarországra nézve is kiemelkedően relevánsak. Putnam szerint a jogászok részarányának ütemes növekedése egy társadalomban egyet jelent az emberek egymásba és az intézményekbe vetett bizalmának fokozatos eróziójával: minél többet foglalkoztatjuk az ügyvédeket, annál kevésbé bízunk az adott szóban, a közös célok melletti magától értetődő elkötelezettségben – amelyek így persze egyre inkább háttérbe szorulnak. „Kujjang és Csungking között bringázva szembesültem vele, hogy ma még Kína negyedik legszegényebb tartományának is jobb minőségű infrastruktúrája van, mint Kaliforniának vagy New Yorknak.”