Ilyen méretű tüntetéssorozat régóta nem volt

„Irán – nos, ez eléggé elszabadult, ilyen méretű tüntetés sorozat a sah bukása, 1978-79 óta nem volt. Akármi is lesz a vége, ennek önmagában geopolitikai hatása van, erősen valószínűtlen, hogy ezek után, ilyen gazdasági helyzetben Irán fenn tudja tartani szövetségesei támogatását akár a jelen szinten is. Ez kihat Jemenre, Irakra, Gázára, Libanonra – bár már eddig is jelentősen csökkent a segítség a korábbiakhoz képest.

Az Iránt ismerő forrásaim szerint a legnagyobb hiba amit a Nyugat/Izrael elkövethet, ha nyíltan beleszól és támogatja a tüntetőket, mert azzal lehetőséget ad, hogy az egészet egy CIA/Moszad puccsnak állítsák be a hatalom részéről. A perzsa egy sokezer éves, nagyon büszke nép, és a nemzeti büszkeséget alábecsülni nagy butaság.

Venezuela – úgy tűnik, az amerikai nyomás eddig hatásos. De ott is az a lényeg: nem szabad bemenni csapatokkal, nem szabad »demokráciát exportálni«, mert pont az ellenkező eredménye lesz. Nem demokrácia, hanem káosz és polgárháború. Ezt a neokonok és a liberálisok nem fogják fel, mert nem értik a nacionalizmust, ami mindennek automatikusan ellenáll, ami külső kényszer. De eddig Trump »ellenállt« a nyomásnak és láthatóan nem próbál rezsimet változtatni. Helyes, csak maradjon ez így.

Ha Venezuela és Irán kiesik Kína számára (»ha« – mert még Venezuela sem biztos) az érdekes helyzetet teremt. Kína a legnagyobb vásárlója az iráni és venezuelai olajnak is, és azt biztosan nem szeretné, hogy amerikai »yes«-től függjön a szállítás. Ergo kihez fordulhat biztonságosan? Oroszországhoz. Az esetleges fejlemények tehát egyáltalán nem biztos, hogy rosszak Moszkvának. Ha meg mocsár lenne bármelyik országban, az még jó is lehet. Szóval még sokfelé dőlhetnek a dolgok.

Ami a nyugati világ érdeke és az oroszoknak rémálom, az az alacsony olajár. Azaz Irán és Venezuela korlátlan visszatérése a világpiacra, olajtermelésük felfutása a mi érdekünk – és egyébként a két ország szenvedő népéé is.”

Nyitókép: Facebook / Demko Attila