A lila párt elnöke egyre kínosabbá válik a tagság és a szimpatizánsok körében is, Somogyi Zoltán például azt írta róla, nem vele csináltatná meg a szúnyoghálóját, Vásárhelyi Mária nagy tévedésről írt.
A budavári időközi önkormányzati választás után most már egyértelmű, komoly lejtmenetben van a Momentum, hiszen az elnökük, Gelencsér Ferenc volt egyéni választókerületében – ő parlamenti képviselő lett, ezért kellett a lakóknak az urnák elé járulniuk – bukott simán a közös ellenzéki, de alapvetően lila párti jelölt, és ez a vereség az I. kerületet irányító koalíció többségébe kerülhet. A két volt jobbikos képviselőn múlik, hogy a párbeszédes V. Naszályi Márta polgármester képes lesz-e megtartani a hatalmát.
Pár nappal korábban pedig az egyik regnáló polgármesterük párttagságát függesztették fel, az újpesti Déri Tibor ugyanis az országos elnökséggel történt egyeztetés nélkül döntött arról, hogy 2024-ben nem kíván újra indulni – családi okokra hivatkozik, de mindenki tisztában van vele, ez komolytalan érv –, s már arról is megállapodás született, hogy a balliberális erők a DK-s Trippon Norbert alpolgármesterrel szállnak ringbe másfél év múlva. Az, hogy ezzel a bejelentéssel béna kacsává változott az egyik városvezetőjük, önmagában is rossz hír a Momentumnak, de az még inkább, hogy a legfőbb riválisuk, a Gyurcsány-párt orozta el előlük a polgármester-jelöltséget. Persze 2024 tavaszáig még sok víz lefolyik a Csömöri-patakon, változhat a helyzet, de most, 2022 őszén ez nagyon komoly presztízsveszteséget jelent Gelencsér Ferencék számára.
S talán éppen az az egyik legnagyobb gond, hogy
az ő neve fémjelzi a pártot. Május közepéig Budaváron kívül – ott volt alpolgármester – ugyanis gyakorlatilag ismeretlen volt a politikai életben, a laikus közvélemény számára nagy meglepetés volt, hogy elindult a tisztújításon, s még nagyobb, hogy viszonylag nagy fölénnyel verte Kerpel-Fronus Gábort és az addig nagyon aktív Hajnal Miklóst. (Az más kérdés, hogy a főpolgármester-helyettes és a parlamenti képviselő sem lett volna sokkal jobb megoldás, az előbbi gyakran ad zavarba ejtő nyilatkozatokat, olykor letámadja az őt faggató újságírókat, az utóbbinak pedig amiatt kellett hetekig magyarázkodnia, mert diploma nélkül nevezte magát közgazdásznak.)
A párt helyzetét közelről ismerőket azonban annyira nem döbbentette meg az eredmény, mert az elnökválasztás előtt azt tapasztalták, hogy Gelencsér hatalmas nyomulásba kezdett a tagság körében, kis túlzással egyenként beszélte rá a küldötteket, hogy rá voksoljanak.
Azután gyorsan kiderült, hogy hatalmas tévedés volt a megválasztása, és sokan már inkább Fekete-Győr Andrást is visszasírják, holott a korábbi elnök rendkívül gyenge előválasztási szereplése jelentette az első komoly csapást a párt számára. Gelencsérnek gyorsan sikerült átvernie a frakción azt is, hogy ő legyen annak is a vezetője – ezzel Fekete-Győr Andás komoly pozíció nélkül maradt –, de a parlamentben egyetlen értékelhető momentuma nem volt. Utána bekéredzkedett a nyári civil tüntetők közé, ő akarta megmutatni nekik, merre van az arra, de rendre eltévesztette az utat, gyakran nevetségessé vált a szereplése. S azzal akarta bizonyítani, hogy ő a Fidesz kérlelhetetlen ellenfele, hogy elismerte, 2010-ben még a nagyobbik kormánypártra szavazott, de hatalmasat csalódott benne. Azt elfelejtette, hogy hasonló érvekkel házalt a kampányban Márki-Zay Péter, de neki sem jött be.
Ostobaságokat nyilatkozik és posztol sorozatban, így mára a pártjában is egyre kínosabbá vált, még ha erről nem is beszélnek egyelőre nyilvánosan. A balliberális értelmiségi holdudvarnak is egyre jobban elege van belőle, de ők ennek nyíltan hangot is adnak. Vásárhelyi Mária nemrég azt írta róla Gelencsér egyik történelmi elemzése kapcsán, hogy „gondolatilag teljesen üres és félrevezető”, és, hogy a hitvallása „ugyanolyan meghamisítása a történelemnek, mint a jelenlegi pártállam történelemről alkotott hagymázas, hazug, rém-víziója. Aki ezt a gondolatsort leírja az tényleg nem ért semmit sem a múltból, sem a jelenből”. Majd azzal zárja a posztját a szociológus, hogy: „Fogalmam sincs, hogy miért esett Gelencsér Ferencre a Momentum tagságának választása,
de hogy nagyon nagyot tévedtek, abban biztos vagyok.”
Egy másik szociológus, Somogyi Zoltán még brutálisabban – de egyben elegánsan – szedte le a Momentum elnökéről a keresztvizet. „Azt hiszem, eddigi teljesítménye után nem vele csináltatnám meg a szúnyoghálónkat otthon, de simán vennék tőle használt autót” – írta Facebook-posztjában. A Political Capital társalapítója három pontot sorol fel: „1) Hülyeséget beszélt a népi-urbánus vitáról, akaratlanul bevédve ezzel az antiszemitákat, 2) »Kitartás«, közölte legfontosabb üzenetét - akaratlanul Szálasi híveit idézve, 3) Parlamenti képviselővé válásával - akaratlanul - többséget teremtett a Fidesznek Budapest első kerületében.” A szociológus akkor még meg sem említett egy negyediket, azt, hogy Gelencsér államférfinek nevezte magát, úgy fogalmazott, ebbéli minőségében is elutasítja a Horthy-szobor felállítását.
A napokban viszont Pottyondy Edina, a Momentum egykori elnökségi tagja egy videós műsorában brutálisan lealázta Gelencsért a „Kitartás” posztja miatt. Az influenszertől nem idegen, hogy páros lábbal száll bele a neki nem tetsző figurákba, ám pár hete közölte, hogy Donáth Anna hivatalos politikai tanácsadója lett, így a kritikáját egészen más szemüvegen át érdemes értékelni. Az elnök egyébként nem sokkal később mégis elnézést kért a bejegyzéséért, addig azonban a kommentelőkkel hadakozott. (S persze huszadrangú kérdés, de Gelencsérnek a nyilvánossághoz történő hozzáállását jelzi, hogy megválasztása óta, több mint három hónapja szeretnénk vele interjút készíteni, mindig újabb és újabb határidőket szabott meg, néhány nappal ezelőtt viszont közölte a sajtósán keresztül, hogy „nem aktuális”.)
A Gelencsér munkáját segítő elnökség is alapvetően másodvonalbeli politikusokból áll, ismertebb arc alig van közöttük, leszámítva a kissé terhelt Kerpel-Froniust, továbbá Cseh Katalin EP-képviselőt, aki viszont a zavaros és tisztázatlan cégügyei miatt szorult defenzívába. Önkormányzati fronton épp Déri Tibor háttérbe szorításával gyengültek meg, az egy-két polgármesterük, alpolgármesterük, képviselőjük pedig képtelen megváltani a világot, még ha Soproni Tamás terézvárosi kerületvezető hatalmas munkát – bár ebben sokkal több a pr és a marketing, mint az érdemi tevékenység – fektet abba, hogy bizonyítson. És sikerült elmarniuk maguk mellől Hadházy Ákost is, aki szinte egyedül próbál úgy viselkedni, mint egy valódi ellenzéki országgyűlési képviselő; az persze más lapra tartozik, hogy egy-két szervezetben már megtapasztalták, hogy
Így a párttagság és a Momentum szimpatizánsainak jelentős része már nagyon várja vissza Donáth Annát. Pedig az EP-képviselő el sem tűnt, a terhessége alatt is meglehetősen aktív, több Facebook-posztjában, nyilatkozatában is felvázolta, hogy szerinte milyen stratégiát kellene folytatnia az ellenzéknek, gyakran élesen bírálta szövetségesei lépését és nekiment Gyurcsány Ferencnek is, aki monomániásan hajtogatja hosszú hetek óta, hogy „készülünk”. Ám nyilvánvaló, hogy a pártot csak néhány hónap múlva tudja csak rendbe szedni, s információink szerint addig sikerül a párt néhány korifeusának meggyőzni Gelencsért, hogy érdemei elismerése mellett vonuljon nyugalomba. Az persze más kérdés, hogy Donáth egy kisgyermekkel, valamint brüsszeli munkahellyel mennyire tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket.
A Momentum szekere nem csak a meglévő súlyos személyi problémái miatt ragadt kátyúba. Nagyon úgy néz ki, hogy a politikai holttérbe sikerült navigálniuk magukat. A fiatalos lendület már a múlté, nem nagyon sikerült megszólítaniuk a korosztályukat, nincsenek látványos, a közfigyelmet magukra terelő, komolyabb akciójuk. S nehezen behatárolható, hogy milyen értékrendet követnek, elsősorban liberális erőként definiálják magukat, de egyes képviselőik emellett baloldaliként, mások nemzeti politikusként is tekintenek magukra. Valójában nincs érdemi mondanivalójuk sem, politológusi közhellyel élve képtelenek a közbeszédet tematizálni. Súlyos gond az is, hogy maradtak fővárosi párt, emellett az egyetemi, főiskolai városokban vannak kisebb-nagyobb bázisaik, de néhány vidéki szigettől eltekintve nincsenek jelen a kisebb városokban és főleg a falvakban, holott pár éve a cselekvés kis köreit akarták létrehozni, de ebből nem sok valósult meg.
– más kérdés, hogy ebben a mezőnyben nem nagy kunszt megszerezni az ezüstérmet –, nagyon úgy néz ki, hogy képtelenek tartani a lépést a DK-val. Gyurcsányék ugyanis mindent megtesznek azért, hogy őket is maguk alá gyűrjék, mint ahogy ez a többiekkel is történt. S hogy eredményesen teszik, azt épp az újpesti példa bizonyítja.
A hétvégén a XI. kerületben két újabb időközi önkormányzati választást tartanak, hiszen a képviselő-testületből bekerült a parlamentbe Orosz Anna alpolgármester és Bedő Dávid képviselő. Miután mindketten momentumosok, a lilák állítottak jelölteket, Lados Tamás és Devecseri Mátyás közös ellenzéki színekben indulnak (bár ezért is nagyon meg kellett küzdeniük, mert a DK itt is le akarta nyúlni tőlük az indulás jogát). Ha sikerül győzniük – legalább az egyiküknek –, akkor valamelyest javítanak a renoméjukon, vereség/ek esetén azonban tovább tart a párt vesszőfutása. Mindenesetre vízválasztó lehet ez a voksolás.
Nyitókép: 66 milliárd forint többletköltséget jelent havonta a magyar családoknak a rezsiemelés – írta a Facebookon megjelent fotója mellé Gelencsér Ferenc
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
A Tisza vezetőjének újabb kétségbeesett lépése, amellyel egyszerre akarja hergelni a saját táborát és nyomást gyakorolni a helyi vezetőkre.
Bayer Zsolt és Ambrózy Áron podcastjában egy állítólagos kémtörténet kapcsán bírálták a balliberális sajtót.
Bárkányi Bence bár tagadja, hogy bármi köze lett volna a párthoz, fotó bizonyítja, hogy már a kisteleki Mi Hazánk-szervezet alapításakor jelen volt.
Székesfehérvár polgármestere arra is rámutatott, hogy miért nem lennének jó képviselők a tiszás jelöltek.
A rendszer két pillérre épül: az ellenzéki sajtó egy része szolgai módon veszi át a kijevi propagandát, miközben Fekete-Győr András, a Momentum bukott elnöke álprofilok tömegével pörgeti az ukrán kormányzati narratívát.
Vas vármegye 1-es választókerületében a kormánypárt új jelöltet indít, az ellenzéki indulók között pedig ott van a jogerősen még nem lezárt büntetőügyben érintett Czeglédy Csaba.
Magyar Péterék tizenéveseket használnak fel plakátrongálásra.
Az egyenlő felek közötti tárgyalást nem értik. Számukra a jólét és a siker forrása az, ha valakire rákényszeríthetik az akaratukat, ha győznek.
