Felhívták a családomat, hogy köszönjenek el tőlem

„Hogy érzi magát? Milyen kezeléseket kap a kórházban?

Négy hete vagyok a Honvédkórház Balatonfüredi Kardiológiai Intézetében – előtte egy szegedi, az előtt pedig a kiskunhalasi járványkórházban feküdtem. Már 142 napja nem voltam otthon, azóta nem láttam az otthonomat. Amikor Balatonfüredre kerültem, még szinte mozgásképtelen voltam, csak támogatva és járókerettel tudtam járni, mert nagyon sokáig feküdtem kómában Kiskunhalason és Szegeden, így az izmaim elsorvadtak. Mostanra, a rehabilitáció negyedik hetére közel teljesen visszanyertem az irányítást önmagam felett. Képes vagyok járni, szobabiciklizem, súlyzózom, és elkezdtem lépcsőzni. Napi hét órán át rehabilitációs programokon veszek részt.A koronavírus lényegében a májamon, a hasnyálmirigyemen, az agyamon és a szívemen kívül minden más szervemet megtámadta, de boldogan mondhatom, hogy mostanra a vírus minden következménye megszűnőben van, a tüdőm kapacitását is hétről hétre nyerem vissza.

Mennyi ideig volt kómában?

Összesen 85 napig. Ebből 68 napig műtüdőre kerültem. Azt hiszem, Guinness-rekorder vagyok, mert egy ismerősöm megnézte a világstatisztikát, és rajtam kívül mindössze egyetlenegy ember volt hasonlóan hosszú ideig műtüdőn a Covid miatt, de ő sem 85 napig, hanem valamennyivel kevesebb ideig. Míg kómában voltam, kétszer megállt a szívem, újraélesztettek, amiből persze én semmire sem emlékszem, mindössze egy kisebb sérülés látszik a mellkasomon, amelyet valószínűleg a defibrillátor okozott. Még egy rekordot tartok: ebben a pillanatban Magyarországon nekem mérték a legmagasabb ellenanyagszintet a véremben. De mindig hangsúlyozom: nem én vagyok a fontos, hanem az üzenet: ez egy nagyon súlyos betegség, a koronavírus egy kíméletlen kórokozó.

Hogyan kezdődött a betegsége?

Az egész február 19-én kezdődött. Belázasodtam, köhögtem, ezért február 20-án PCR-tesztet készítettek, és kiderült, hogy sajnos elkaptam a betegséget. Azt mondták, próbáljak otthon gyógyulni, kaptam Favipiravirt, és figyeljem a szaturációmat. Ameddig az rendben van, nem kell kórházba menni. Három nap múlva nagyon rossz lett a véroxigénszint-értékem, lázfoltok jelentek meg rajtam, fulladozva köhögtem, ezért végül bekerültem a kiskunhalasi járványkórházba. Nem sokkal később lélegeztetőgépre tettek.Előtte készítettem egy rövid búcsúvideót a családnak, hogy ne haragudjanak rám, nem tudom, hogyan kerültem ekkora bajba, de ők nagyon vigyázzanak egymásra, különösen Anna lányomra, a családunk legfiatalabb tagjára.Elmondtam, mi a teendő, mi legyen a családi gyümölcsössel, és persze megígértem nekik, hogy vissza fogok térni. A feleségemtől külön is elbúcsúztam.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán