Róma ellen a germánok: elszakadhat a német katolikus egyház?

Nyitókép: Limburg katedrálisa

„Jó konzervatív vagyok, mert szeretem az egyházat és örömmel adom érte az életemet. De azt akarom, hogy megváltozzon” – nyilatkozta a Herder Korrespondenz című német lapnak újév alkalmából Limburg püspöke, a német katolikus püspöki kar elnöke, Georg Bätzing. Hogy milyen változást? A püspök, aki elvileg az egyház tanításának őrzője és terjesztője,

a női papok, az azonos nemű kapcsolatok megáldásának, a papi cölibátus kötelező mivoltának és a protestánsok áldozásának ügyében.

Ennek nyomán adta március közepén a Hittani Kongregáció, a Vatikán illetékes dikasztériuma Ferenc pápa aláírásával azt a nyilatkozatot, miszerint az egyháznak nincs módjában megáldani azonos neműek kapcsolatait, mivel a katekizmus szerint a homoszexualitás objektív rendellenesség. 

A háttérben azonban más is történt – írja a National Catholic Register. Januárban ugyanis két bíboros, a Hittani Kongregáció élére Ferenc pápa által kinevezett, jezsuita Luis Ladaria és a Keresztény Egység Pápai Tanácsa svájci származású vezetője, Kurt Koch Rómába akarták hívatni Limburg püspökét, hogy formálisan is kérdőre vonják és korrigáltassák vele az interjúban kifejtett nézeteit. A Szent Márta Ház, azaz

A német „szinodális út”

A német katolikus egyház még 2019-ben kezdett neki az úgynevezett „szinodális útnak”.  A püspöki kar és a Német Katolikusok Központi Bizottsága (ZdK) nem hivatalos szinódust hívott össze a papi nőtlenség, az azonos neműek megáldása és a női papság ügyében. Lehet persze finomabban fogalmazni – „papi életmód”; „a nők helye és feladata az egyházban”; „a meleg pároknak való lelki segítségnyújtás” –, de lényegében erről van szó. A tanácskozást Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke többször „visszavonhatatlanul kötelező folyamatnak” („binding synodal process”) nevezte.

A világi hívekből, azaz laikusokból álló Német Katolikusok Központi Bizottsága, ami évtizedek óta igyekszik liberalizálni és megreformálni az egyházat, céljaik közt lényegiek a limburgi püspök által megfogalmazott változtatások is. A bizottságnak 230 tagja van, százat egyházmegyei szinten választanak, sok tag pedig korábbi politikus. A bizottság világiak szervezete, tehát

inkább nyomásgyakorló lobbicsoportnak tekintendő.

Ferenc pápa 2019 nyarán diplomatikus, de határozott levelet írt, melyben megpróbálta visszaterelni az akolba a német egyházat.

A német egyház viszont csendben, de ignorálta a pápai útmutatást.

Marx bíboros 2019 szeptemberében találkozott a Vatikánban Ferenc pápával és Marc Ouellett érsekkel, a Püspöki Kongregáció vezetőjével, hogy kimagyarázza magát Róma előtt. A német egyház illetékese ugyanakkor azt nyilatkozta a Catholic News Agencynek, hogy Marx bíboros gondolkodása szerint „a német egyház feladata, hogy mutassa az utat a többieknek”, s bár „senki nem akar elszakadni az egyetemes egyháztól, viszont szeretnék modernizálni azt”. (Bővebben minderről itt olvashat nálunk.)

Bätzing szeptemberben kapott levelet, melyben Koch kifejtette neki, miért is nem lehet szó közös áldozásról a protestánsokkal, mégpedig azért, mert még mindig túl nagyok a doktrinális eltérések a felek közt. Maga a püspök már engedélyezte papjainak, hogy egyenként, az áldozáshoz járulók lelkiismeretét ismerve döntsenek, megáldoztatják-e őket vagy sem.

Német Katolikus Egyház Co.

A katolikus egyház egyházmegyéi, püspöki karai különféle módon működnek az egyes államokon belül. A radikálisan szekuláris franciáknál minden egyházmegye egyesületnek számít. A német állam egyházi adót szed az egyháztagság után: 2015-ben az ekklézsia 5,2 milliárd eurót kapott így az államtól, pontosabban a katolikus adófizető állampolgároktól. Emellett 100-200 millió eurós állami támogatás is jár neki, valamint adómentesség.

A katolikus püspöki kar 2007-ben hozott döntése szerint pedig akik nem fizetik meg az egyházi adót, azok nem vehetnek részt az egyházi életben, és nem szolgáltatják ki nekik a szentségeket. 

A katolikus és a lutheránus egyház a két második legnagyobb munkáltató Németországban, a katolikus egyház 650 ezer embernek ad munkát, és emellett van még 600 ezer önkéntese is. Híveinek száma 24 millió, habár ennek csak töredéke, 2,8 millió ember jár hetente misére.

azaz mondja le az adófizetést (habár teológiailag az egyházban a tagság a keresztséggel jön létre, mely visszavonhatatlan). 

Sokan gondolják úgy, például a Regina Magazine szerzői is, hogy a német egyházzal kapcsolatos problémák gyökere az egyházi adóban és az államtól való ilyetén függésben keresendő. Ez készteti ugyanis annyi politikai-gazdasági, egyben teológiai liberalizációs machinációkra a szokatlanul gazdag német püspököket, akik a német egyház pénzével a világegyház életét is befolyásolni próbálják.

Az egyik német egyház által erősen pénzelt helyi egyház az argentin. Nemhiába röppentek fel a hírek Ferenc pápa megválasztása után, hogy megválasztását jelentős részt a németeknek és a németekhez csatlakozó más bíborosoknak köszönheti, így lekötelezettjük.

és nem tudják keresztülverni akaratukat Rómán.

Jön az egyházszakadás?

A németek által követelt reformok hívei elfelejtik, hogy a katolikus teológia egyik központi fogalma a szenthagyomány, mely szerint a pápa nem jogosult bármilyen teológiai és egyházi reformra, hanem a hit őrzésére és magyarázására. A különféle egyházi és pápai nyilatkozatoknak, dokumentumoknak megvan a maga hierarchiája. Míg a papi cölibátus kötelező mivoltának megszüntetése elvileg lehetséges (bár jó okok vannak a megtartására), addig a többi „reform” lényegében lehetetlen.

– kivéve, ha megtöltik őket a közép-európaiak. A katolikus egyházban márpedig általában a kevésbé sikeres – sikertelen – részegyházaknak kisebb befolyás és beleszólás jár. A németek azonban régóta megszokták vezető szerepüket nem csak egyházon belül, hanem azon kívül is. Amikor például pár éve az afrikaiak egy római szinóduson a hagyományos tanítás mellett álltak ki, a német Walter Kasper kioktatta őket fejlettségből. 

A német püspökök persze azt érzik, hogy egyre inkább ki vannak közösítve a mind progresszívebb, elkényelmesedett, indifferens német társadalomból. Ezért megpróbálják megváltoztatni a világegyház hozzáállását. A tanítás lazítása, liberalizálása azonban a tapasztalatok szerint nem növeli egy felekezet népszerűségét sem, sőt a vallásszociológia vizsgálódásai szerint a szigorúbb felekezetek jobban megtartják híveiket és meggyőzőbbek. Az anglikán egyház példája pedig azt mutatja, hogy a decentralizáció káoszhoz vezet.

Gerhard Ludwig Müller, a Hittani Kongregáció előző vezetője, a kevés ortodox felfogású német főpap egyike szerint kicsi rá a remény, hogy a Vatikán egyértelműen lép, mert a pápai állam nem fogta fel a helyzet súlyát. Szerinte a Vatikán túlságosan is a politikai és diplomáciai kapcsolatokat részesíti előnyben a teológiai kérdések helyett, és fontosabb neki, hogy jóban legyen az ENSZ-szel. Szerinte a katolikus egyház protestantizálására való törekvésekkel néz szembe Róma, csakhogy ez nem Luther Márton és Kálvin János protestantizmusa, hanem a liberális teológusok protestantizmusa. 

A vatikáni vezetők és az NCR forrásai szerint

Ám a német püspökök mindenképp végigmennek a „szinodális úton”, akkor a szakadás elkerülhetetlen.