Ferenc pápával is szembeszáll a megroppant német katolikus egyház

2019. szeptember 23. 16:14

Elszakadhat a német egyház Rómától? Alulról akarná liberalizálni a katolikus egyházat a cölibátus, a női papság és a melegkapcsolatok ügyében egy német katolikus szerveződés, amelyet azonban egyre határozottabban ellenez Ferenc pápa. Kiábrándult német hívek, üres német templomok: biztos, hogy a még további nyitás segít rajtuk?

2019. szeptember 23. 16:14
Szilvay Gergely

„A német egyház feladata, hogy mutassa az utat a többieknek”, s bár „senki nem akar elszakadni az egyetemes egyháztól, viszont szeretnék modernizálni azt” – ezek a gondolatok vezérlik Reinhard Marx német bíborost egy német egyházi illetéke szerint.

Marx bíboros szeptember 19-én találkozott a Vatikánban Ferenc pápával és Marc Ouellett érsekkel, a Püspöki Kongregáció vezetőjével, 

hogy kimagyarázza magát Róma előtt.

A német egyházi illetékes a Catholic News Agencynek azzal kapcsolatban nyilatkozott, hogy a német katolikus püspöki kar nem hivatalos szinódust tervez összehívni a meglehetősen rosszul hangzó nevet viselő Német Katolikusok Központi Bizottságával (ZdK) közösen a papi nőtlenség, az azonos neműek megáldása és a női papság ügyében.

Lehet persze finomabban fogalmazni – „papi életmód”; „a nők helye és feladata az egyházban”; „a meleg pároknak való lelki segítségnyújtás” –, de lényegében erről van szó. A leendő tanácskozást Reinhard Marx bíboros, München és Freising érseke többször „visszavonhatatlanul kötelező folyamatnak” („binding synodal process”) nevezte.

A világi hívekből, azaz laikusokból álló Német Katolikusok Központi Bizottsága, ami

évtizedek óta igyekszik liberalizálni és megreformálni az egyházat,

a papi pedofilbotrányokban találta meg az általa régóta erőltetett reformok legújabb apropóját, ugyanis szerintük a papok által elkövetett szexuális zaklatásokhoz a kötelező cölibátus és a homoszexualitás egyház általi „patologizálása” vezetett. A megoldás szerintük: a homoszexualitás normalizálása és a kötelező papi nőtlenség eltörlése.

Reinhard Marx bíboros, München-Freising érseke

Eltanácsolás

Az érdekes azonban az, hogy a papi nőtlenség kérdésével rejtetten, de valószínűleg foglalkozó, október közepi, római „Amazonas-szinódusra” készülő Vatikán többször figyelmeztette a német egyházat, hogy álljon el az álszinódus tervétől. Maga Ferenc pápa is eltanácsolta az ötlettől a német püspökeit, akiknek nagy szerepe volt megválasztásában (a német egyház meglehetősen nagy pénzekkel dotálja az argentin egyházat, így befolyása is erős rá; Ferenc pápa megválasztása után nem sokkal a korábban XVI. Benedekkel nyíltan szembe helyezkedő Walter Kasper bíboros egyik könyvét lobogtatta, mint kedvencét). 

Az egyébként az egyház decentralizációját nyilatkozataiban pedzegető, de valójában kézivezérléssel irányító Ferenc pápa júniusban írt levelet a német püspököknek, arra figyelmeztetve őket, hogy ilyesfajta tanácskozást csak hosszas megfontolás és elmélkedés után lehet összehívni,

és nem szabad megadniuk magukat a korszellemnek.

Ferenc pápa rámutatott, hogy az egyházban a „szinodalitás”, a közös döntéshozatal nem csak alulról felfelé, hanem elsősorban felülről lefelé működik, azaz összhangban kell lenni Szent Péter utódával. Végül Ferenc pápa, Péter utóda azt is megjegyezte, hogy a külön utakra lépő részegyházak „sajátosságaiknak köszönhetően elszigetelődnek”.

Walter Kasper Ferenc pápa levelével kapcsolatban annyit mondott: „a Szentatya levelét először dicsérték, majd mellőzték, ahogy korábban már eltervezték”.

Így aztán szeptemberben Marc Ouellet bíboros, a vatikáni Püspöki Kongregáció vezetője is levelet írt Marxnak, amiben arra figyelmeztette, hogy a tervezett szinódusnak nincs kánonjogi alapja, és az eleve érvénytelen lesz. Reinhard Marx szerint Ouellet levelében olyan kifogásokat említett, amelyeket már kiküszöböltek, a német „szinódus” pedig valójában „tanácskozó” jellegű lesz, amely „ajánlásokat fogalmaz meg”, és még különben sem lehet tudni, hogy mi lesz a végeredménye.

de ha a püspökök és a „központi bizottság” tovább megy az eleve érvénytelen szinódus felé vezető úton, az egyházon belül kemény kezéről ismert pápa lehet, hogy kevésbé diplomatikus módját fogja választani a beavatkozásnak. 

Marc Ouellet bíboros, a Püspöki Kongregáció vezetője

Kiábrándult német katolikusok

Rainer Maria Woelki kölni érsek és Rudolf Voderholzer regensburgi püspök a fejlemények kapcsán arra figyelmeztettek, hogy

a szinódus a szakadás és a destrukció felé tett lépés. 

Markus Günther, a kölni érsekség sajtófőnöke ugyanakkor a szeptember elején Budapesten a külügyminisztérium szervezésében megrendezett keresztény konferencián rámutatott: míg a lengyel pápa, Szent II. János Pál töretlen népszerűségnek örvend Lengyelországban, a németek körében XVI. Benedek nagyon is népszerűtlen; de nem csak ő népszerűtlen, ugyanis a németek csalódtak Ferenc pápában is, akitől reformokat vártak. 

A Német Katolikusok Központi Bizottsága

A tervezett „szinódus” kétszáz küldöttjéből hetvenet adna a Német Katolikusok Központi Bizottsága, amivel relatív többségét adná a leendő tanácskozásnak – szemben a húsz tagot küldő püspöki karral. A bizottságnak 230 tagja van, százat egyházmegyei szinten választanak, sok tag pedig volt politikus. A bizottság világiak szervezete, tehát semmiféle formális hatalma és joga nincs egyházi ügyekben dönteni, inkább nyomásgyakorló lobbicsoportnak tekintendő. Elnöke, Thomas Sternberg az összehívandó szinódus társelnöke lesz. 

A ZdK régóta úgy ismert, mint az egyház tanítását alapvető pontokon kritizáló szervezet.

Mikor II. János Pál pápa megtiltotta a német egyházi szervezeteknek a reménytelen abortusztanácsadásban való részvételt, a ZdK, mint kánonjogilag az egyházi hierarchiától független szervezet, mégis folytatta azt, a püspökök egy része pedig támogatta ebben, kifejezetten a pápai tiltás ellenére. 

Thomas Sternberg, a ZdK elnöke

A progresszió kiüresedésének német egyháza

A pedofilügyekben a katolikus papság körülbelül egy százaléka érintett. A világon valamivel több mint négyszázezer katolikus pap szolgál, az Egyesült Államokban 4400 pap keveredett szexuális visszaélésekről szóló ügyekbe (a 109 ezer USA-beli papból), összesen 11 ezer esetben. Ehhez kapcsolva az európai adatokat, körülbelül ötezer pap lehet érintett. Amerikában a püspöki konferencia megrendelésére készült a John Jay-jelentés, Írországban a Ryan-jelentés, és érdemes még megemlíteni Philip Jenkins amerikai szociológus tanulmányait is a témában.

Az észak-európai országok katolikus egyházai mindig is a reformok kezdeményezői voltak. Nem hiába az a címe a II. Vatikáni Zsinatról szóló egyik legnépszerűbb könyvnek, hogy Amikor a Rajna a Tiberisbe ömlött. A jellemzően protestáns területről érkező reformerők, elsősorban is a német, a belga és a holland azonban nem járt sikerrel:

hiába modernizálták saját részegyházaikat, mégis kiürültek a templomok. 

Ma az adójuk 8-9 százalékát az egyháznak az államon keresztül befizeti katolikusoknak évente 14 százaléka hagyja el a német egyházat. A németeknél a legtöbb templomot a horvátok és a lengyelek töltik meg – ha valaki megtölti őket. 2013-ban a Regina magazin cikke szerint 5,2 milliárd eurót kaszált az egyházi adókon a német egyház. Az egyház viszont nem fizet adót a tulajdona után, és nem ellenőrzi az állam sem a pénzügyeit. A Regina magazin szerint 650 ezer embert foglalkoztató német katolikus egyház az evangélikusokkal a második legnagyobb foglalkoztató lenne Németországban. Ez azt is jelenti, hogy az egyházi bürokráciának és egyházi bizottságoknak sokkal nagyobb hatalma van, mint bárhol máshol.

A német egyház közvetve többször keveredett abba a hírbe, hogy abortuszból és pornóból is volt pénze, tekintve bonyolult befektetési ügyeit – mindez nem feltétlen volt tudatos, csak épp például sikerült például olyan pénzalapokba fektetnie a vagyona egy részét, aminek történetesen a pornóból is volt bevétele. Az egyébként konzervatívabb kölni egyházmegye például egyes, 2015-ös jelentések szerint gazdagabb, mint a Vatikán.

A német egyház keveset nyújt és sokat kaszál,

viszont megszokta kényelmes helyzetét – szemben például a franciával, ami a laicité, a hivatalos egyházellenesség francia forradalomban gyökerező ideológiája jegyében kénytelen egyszerű civil szervezetekként működtetni egyházmegyéit. 

Cölibátus, pedofília

A ZdK-nak egyébként nincs igaza, amikor a homoszexualitás patologizálását nevezi meg a pedofilügyek forrásaként. Minden megtörtént eset súlyos probléma, tragédia, de a tanárok, edzők és mások elkövetett visszaélések száma jóval magasabb, mint a papok által elkövetetteké (hatvan az egyhez), de még a protestáns lelkészek is kétszer-tízszer több visszaélést követnek el, mint a katolikus papok. Németországban a pedofilügyek 0,3 százalékába keveredtek bele papok. Azaz a katolikus egyházban még mindig alatta marad valamivel a szexuális visszaélések száma az „átlagnak”.

A kiskorúakat szexuálisan zaklató papok túlnyomó többsége fiúkat zaklatott – egyes tanulmányok szerint pedig a homoszexuálisok háromszor nagyobb eséllyel lesznek pedofilok, mint a heteroszexuálisok, és sokkal nagyobb az esélyük a visszaesésre is. 
Ezen pedig nem segítene sem a melegkapcsolatok megáldása, sem a kötelező papi nőtlenség eltörlése – ami a katolikus egyházon belül egyébként úgy működne, mint a görögkatolikusoknál és az ortodoxoknál van, tehát

a házasságkötésre felszentelésig lenne lehetőség, utána már nem;

püspöknek pedig csak nőtlen papot szentelnének (ezért van az, hogy a görögkatolikusoknál és az ortodoxoknál a legtöbb püspök a szerzetesek közül kerül ki).  

Mindenesetre a magát nem hívő lutheránusnak valló, a Vatikánban tanácsadóként alkalmazott Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter a Cicero című német folyóiratban egyszer kijelentette: „hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól”. 

A szenthagyomány

A központi bizottság és a liberalizáló reformokért kiáltó progresszívek azt is elfelejtik, hogy az egyházat köti a szenthagyomány:

a pápa nem jogosult bármilyen reformra,

a „hitletétemény” őrzője és magyarázója, de nem megváltoztatója. 

Mint arra Chad C. Peknold a Catholic Heraldon felhívja a figyelmet: egy bizonyos Henri Bouillard jezsuita már a negyvenes években arról értekezett, hogy az a teológia, ami nem „korszerű”, az „téves teológia”. Vele szemben viszont a francia tomista dominikánus, Reginald Garrigou-Lagrange kijelentette: az isteni igazság örök, és nem azt kell a világhoz igazítani, hanem a megváltoztatható világot kell hozzáigazítani az egy és örök isteni igazsághoz. (Furcsa mód a francia teológus tudta nélkül saját maguk ellen fordította a későbbi posztmodern konstruált valóságról szóló tanait.)

Segítene-e a „nyitás”?

A német püspökök persze azt érzik, hogy

egyre inkább ki vannak közösítve a mind progresszívebb, elkényelmesedett, indifferens német társadalomból.

Ezért először megpróbálták megváltoztatni a világegyház hozzáállását és tanítását, de mivel ez nem sikerült, most a decentralizációra hajazva „alulról” próbálnak meg változásokat elérni, örök igazságok ide vagy oda.

Azonban a történelmi példák azt mutatják, hogy rosszul taktikáznak. Woelki bíboros is feltette a kérdést: mire jutottak a német protestáns egyházak, amelyek már rég befogadták az összes tanítást, ami a nevében katolikus központi bizottság rá akar erőltetni a katolikus egyházra? Ugyanis a német protestáns egyházaknak arányaiban nézve nincs több lelkésze, mint a a katolikusnak papja, és ugyanúgy elhagyják őket a híveik, mint a katolikus egyházat. 

 

 

Az anglikán példa sem biztató: hiába decentralizálta magát  az anglikán egyház, szentelt fel női és homoszexuális püspököket, áldja meg a homoszexuális kapcsolatokat és tervezi megáldani a transzneműeket, még rosszabb helyzetben van, mint a katolikus egyház. Sőt: XVI. Benedek pápa idejében a tradicionalista anglikánok egy része visszatért a katolikus egyház kebelébe. 

A vallásszociológia vizsgálódásai szerint ráadásul a régimódibb, szigorúbb vallási közösségeknek nagyobb a megtartó ereje. 

Rainer Maria Woelki bíboros, kölni érsek

Kié a végszó?

A német egyház gazdag, templomai viszont üresek – kivéve, ha megtöltik őket a közép-európaiak. A katolikus egyházban márpedig általában a kevésbé sikeres – sikertelen – részegyházaknak kisebb befolyás és beleszólás jár. A németek azonban régóta megszokták vezető szerepüket nem csak egyházon belül, hanem azon kívül is. Amikor például pár éve az afrikaiak egy római szinóduson a hagyományos tanítás mellett álltak ki, a német Walter Kasper kioktatta őket fejlettségből. 

Marc Ouellet egyik, a CNA-nak nyilatkozó beosztottjának szavai szerint: „az egységben való párbeszéd azt jelenti, hogy hallgatsz a pápa szavára. Ha nem hallgatsz rá, nincs egység”.

Ha pedig nincs egység, akkor szakadás és eretnekség van

– először csak burkoltan, később akár nyilvánvalóan is. Ferenc pápa pedig ugyan legutóbbi repülőútján kissé flegmán beszélt a lehetséges szakadásokról – de eddig a katolikus közvélemény inkább azok részéről számított szakadásra, akik túl haladónak tartják a pápát, nem pedig azok részéről, akik korábban a fő támogatói voltak. 

Ha a német szinódus összeül, lehet, hogy a Rajna többé nem tudja befolyásolni a Tiberis folyását, viszont a Tiberis sem a Rajnáét.

Ha tehát a német egyház a progresszív megfelelési kényszerek miatt Róma ellenére szinódusozik, valószínűleg csak az elszigetelődés és a megsemmisülés útját teszi világossá mindenki más számára. 

Összesen 152 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mokány
2019. szeptember 30. 22:49
Már azt hittem, migráns ügyben különböztek össze a vatikánnal.
syphax
2019. szeptember 29. 07:37
"...Ferenc pápával is szembeszáll a megroppant német katolikus egyház" A németek--katolikusként--soha nem votak az "igaziak", mert magával a KATOLICIZMUSSAL SZÁLLTAK SZEMBE már Luther idejében. Ezen semmit nem változtat az ő ÖNMINNŐSITÉSÜK, amivel eufemizálni próbálták mideig is a saját renegát mivoltukat. Mert a katolicizmus NEM AZ(!), aminek a németek hiszik és nem az, amit terjesztenek róla--persze a szakadatlan "jézusiasság szent jegyében"--ami persze jó lózung.
villogókékfog
2019. szeptember 24. 10:51
Szóval a migrihordákon kívül Ferenc pápát is a németeknek köszönhetjük. De a fentiek alapján, nekik még Ferenc sem elég liberális. Úgy tűnik nyilvánvaló céljuk a régi európa teljes felszámollása.
bunko_jobbos
2019. szeptember 24. 08:32
Németország teljesen szétesett fejben. Ha már a katolikusok is elbuktak, akkor nagyon nagy lehet a baj. Pedig ők voltak az egyetlen bástya 33-ban. A katolikus vidékeken SENKI sem szavazott a nácikra. Ezt a szerepüket, úgy látom, most elbukták.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!