„Egy fehér bottal járó vagy kerekesszékes embert manapság nem csúfolnak, de a dadogókat még gyakran éri gúny” – a BeszÉLJ! Egyesület elnöke a Mandinernek

Mi áll a dadogás hátterében a leggyakrabban? A magyar lakosság hány százaléka érintett?

Világszinten az emberek legalább 1 százaléka tartósan dadog, de az úgynevezett rejtett dadogás miatt (amikor valaki inkább kicserél szavakat, és különféle trükköket használ a dadogás elrejtésére) a pontos számot nehéz megmondani. Ez Magyarországra vetítve közel 100 ezer embert jelent, de természetesen a határon túli magyar anyanyelvűeket is érdemes figyelembe venni, ott is érvényes lehet az 1 százalék. Én például ismerek erdélyi és felvidéki magyar anyanyelvű dadogó személyeket is.

A dadogás mögött minden bizonnyal egy komplex, soktényezős mechanizmus áll, a biopszichoszociális modellből érdemes kiindulni. Egyre több új kutatás lát napvilágot, amelyek jól körülhatárolták a jelenséget. Eszerint a dadogás hátterében genetikai hajlam, illetve apró idegrendszeri eltérés állhat, ami például családon belül halmozódik (a rokonságban vagy a felmenők körében nagy eséllyel találhatók más dadogó személyek is). 

Ebből az apró idegrendszeri eltérésből aztán lavinaszerűen bontakozik ki a dadogó beszéd, ami kb. 7 éves korig még csaknem teljesen visszaszorulhat, ezután viszont már nagy eséllyel tartóssá válik. Spontán vagy terápiás javulás ugyanakkor még később, akár felnőttkorban is elképzelhető, de nem garantált.

Van olyan hatás, ami felerősíti?

A dadogás rendkívül sokszínű, és intenzitását tekintve is hullámzó jelenség: lehet, hogy valaki bizonyos helyzetekben könnyebben, máskor görcsösebben beszél. A stresszel és fáradtsággal is szoros összefüggést mutat, ugyanakkor nem tartható az a régi elképzelés, hogy a hátterében valamilyen konkrét gyermekkori trauma állna – 

• a stressz,
• a bizonytalanság,
• a gyakran tapasztalt csúfolás 
• vagy egy traumatikus élethelyzet

inkább csak felerősíti a már eleve meglévő genetikai – idegrendszeri hajlamot.

Ezért rendkívül káros a szülőkre vagy egy adott családtagra terhelni a felelősséget, 

Ehelyett a dadogó személyek (és családtagjaik) iránti türelem, empátia, támogató közeg és adott esetben szakember felkeresése javasolt.

A dadogás rendkívül összetett tünetegyüttes

Milyen szerepet töltenek be a pedagógusok a dadogás felismerésében?

A felismerésben a logopédiai szűrővizsgálatok (3 és 5 éves korban) játszanak kulcsszerepet, illetve az iskolai beszédvizsgálatok során kerülnek felszínre a beszédfolyamatosság zavarainak tünetei. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy nem feltétlenül „beszédhibáról” beszélünk (ez inkább logopédiai szempontú meghatározás), hanem egy összetett állapotról.

Ezek a megnyilvánulások nagyon sokfélék lehetnek, és egyénenként is változhatnak: például elakadt hangok préselése, újrakezdése, ismételgetése, elnyújtása; hümmögés, töltelékszavak használata, szókicserélések; arc-, kéz- vagy lábtájéki izmok együttmozgásai a hangképzésben részt vevő izmokkal; bizonyos beszédhelyzetek elkerülése, általános beszédfélelem vagy szorongás; pszichológiai értelemben vett maszkolás, elkerülő személyiségjegyek kialakulása stb.

A dadogás tehát rendkívül összetett tünetegyüttes, amelyet genetikai, neurológiai, logopédiai, pszichológiai és szociológiai szempontból is érdemes vizsgálni – 

Az óvodai és iskolai pedagógusoknak különösen nagy szerepe lehet a dadogás megfelelő kezelésében, hiszen a család mellett ők azok, akik az érzékeny időszakban  – óvodás, kisiskolás vagy kamaszkorban – a legtöbbet találkoznak a dadogó gyermekekkel, és hatni tudnak nemcsak rájuk, hanem a környezetükre is. Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég, amit már említettünk – türelem, empátia, biztatás, illetve kapcsolatfelvétel támogató csoportokkal és szakemberekkel.

Az óvodai és iskolai támogatórendszer nagy erőforrás lehet a dadogó gyermekek életminőségének javításában, ezért különösen fontos a megfelelő szakemberlétszám és források biztosítása. 

de helytelen hozzáállással akár traumatizálhatja is a gyermeket, teljesen elveheti az önbizalmát. Sok dadogó személy él meg a kortársak részéről bántalmazást, azaz bullyingot – erre külön oda kell figyelni, és megfelelő ellenlépéseket, felvilágosító programokat érdemes kidolgozni vagy bevezetni.

Kik birkóznak meg nehezebben a dadogás okozta nehézségekkel: a gyerekek vagy a felnőttek?

Mindkét korosztály számára kihívást jelent a dadogással való megküzdés, csupán más jellegűek a nehézségek. A gyerekek gyakran kevésbé görcsösen dadognak – bár természetesen vannak ellenkező példák is. A megfelelő szakmai intervenció és támogató rendszer ebben az életszakaszban még rendkívül sokat segíthet.

Felnőttkorban a dadogás többnyire már rögzültebb, és nehezebb lehet akár terápiás eszközökkel is változtatni rajta, bár korántsem lehetetlen. 

Egy, a nyugati országokban egyre népszerűbb logopédiai-pszichológiai irányzat szerint nem feltétlenül a beszéd folyamatosságának fejlesztésére érdemes koncentrálni  – ez akár kontraproduktív is lehet –, hanem inkább az elkerülés és erőlködés csökkentésére, valamint a dadogással járó érzelmi terhek feloldására. Végső soron a cél a dadogó személyek életminőségének javítása.

Ennek az irányzatnak megvan a maga tudományos rendszere gyermekkori és felnőttkori formában is. Erről hamarosan magyar nyelvű online bemutatót tartunk a világhírű amerikai dadogásterapeuta, Vivian Sisskin részvételével.

– egy olyan közeg, ahol ismerik, értik és elfogadják őket a dadogásukkal együtt. Ez a fajta elfogadás önmagában is jelentős életminőség-javulást hozhat.

Mit lehet tenni azért, hogy egy kisgyermeket ne érjen annyi gúnyolódás a társai részéről?

Hadd mondjak egy személyes példát. Egy általam ismert osztályközösségben van egy mozgásában akadályozott gyermek, akinek az édesanyja egy szülői értekezleten személyesen beszélt arról, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül, és hogyan élik a mindennapjaikat. A hiteles beszámoló után az összes szülő erről otthon is beszélgetett a gyermekével, 

kísérik őt a szünetekben az osztálytermek között, hozzá igazítják az udvaron a rögtönzött focikapu magasságát – ez lett az osztályban az új menőség.

Ugyanez talán egy dadogó gyermek esetében is működhet, és akkor neki sem kellene mindazt átélnie, amiről például Őze Lajos, a dadogásban érintett híres színészünk is beszámolt – akit osztálytársai a dadogása miatt folyamatosan bántalmaztak és kiközösítettek.

és persze a pedagógusok, logopédusok, iskolapszichológusok stb. ilyen irányú továbbképzése is fontos lehet az újabb kutatások és a máshol már bevált jó gyakorlatok fényében. Emellett a közoktatásban akár tantárgyi szinten is megjelenhetne egy alapvető pszichológiai–gyógypedagógiai ismeretrendszer, amely biopszichoszociális organizmusként mutatja be az embert – így szóba kerülhetnének olyan különleges állapotok is, mint az autizmus, az ADHD vagy éppen a dadogás.

Ezek tehát nem önmagukban „rossz” vagy „hibás” jelenségek, hanem olyan állapotok, amelyek a társadalmi működés szempontjából mások, és

Október 22-e a dadogás elfogadásának világnapja. A magyar társadalom milyen szinten áll e téren?

Egyesületünk számos külföldi programon vesz részt, és aktív kapcsolatban áll nemzetközi dadogóközösségekkel is. Ezek tapasztalatai alapján elmondható, hogy 

Érdekes módon a dadogás – bár hivatalosan is fogyatékossági kategóriába tartozik – sokszor negatívabb megítélés alá esik, mint a látványosabb fogyatékosságok. Egy fehér bottal járó vagy kerekesszékes embert ma már kevesen csúfolnak, a dadogó személyeket azonban még gyakran éri gúny.

Ilyen értelemben a dadogás jól illeszkedik a neurodiverz állapotok közé, hiszen azok is „láthatatlanok”: az érintettek gyakran maszkolják nehézségeiket és sajátos működésmódjaikat a könnyebb társadalmi beilleszkedés érdekében. Ennek azonban mindig megvan az ára, hiszen az érintettek számára komoly belső szenvedést és önértékelési problémákat okozhat.

A BeszÉLJ! Egyesület miként készült erre a napra? A közeljövőben milyen eseményekre várják az érdeklődőket?

Mi azt szeretnénk, hogy az év minden napján lehessen beszélni a dadogásról, és

A BeszÉLJ! Egyesületet dadogó és hadaró személyek alapították azzal a céllal, hogy támogató közösséget nyújtsanak sorstársaiknak. Személyes és online programokat szervezünk, felvilágosító előadásokat tartunk, együttműködünk szakemberekkel, inspirációs anyagokat készítünk – mindezt teljesen önkéntes alapon. Egyesületünk jelenleg semmilyen anyagi támogatásban nem részesül.

Ausztriában például már 35 éve működik az érintettek által vezetett dadogószervezet (ÖSIS). A brit STAMMA, az amerikai National Stuttering Association vagy az európai súlypontú Stamily pedig nemzetközi szinten is elérhető szolgáltatásokat kínálnak.

Hozzánk hasonlóan ezek a szervezetek is arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy 

 Ezen szeretnénk változtatni hiteles példákkal, közösségi élményekkel és közös erőfeszítéssel.

A dadogó közösségekben rengeteg empatikus, értékes és tehetséges emberrel találkozhatunk – talán csak egy kicsit több türelemre és elfogadásra lenne szükség, hogy mindez igazán kibontakozhasson.

(A Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay)

***