Mennyire gyakori jelenség a gyermekek és a felnőttek körében a dadogás? Mi miatt alakul ki? Hogyan lehet a dadogóknak segíteni? Többek között erről kérdeztük Hojdák Gergelyt, a Démoszthenész Egyesület elnökségi tagját, aki a dadogOK vloggal hívta fel erre jelenségre a figyelmet. Interjúnk.
Hojdák Gergely 37 éves, három gyermek édesapja. Magyar irodalom és katolikus hitoktató szakon végzett az egyetemen, magát következetesen dadogónak mondja. Tavaly nyáron robbant be a közösségi médiába, mikor a Démoszthenész Egyesületnek videókat kezdett készíteni dadogOK címmel. Bár a videók készítése jelenleg kicsit szünetel, de mindenképp szeretné ezt a vonalat folytatni, mert a visszajelzések alapján is hiánypótlóak voltak ezek a tartalmak. Jelenleg pedig a dadogOK klub felfutattásán munkálkodik, ahol sorstársainak igyekszik különféle módszerekkel segítséget nyújtani. Interjúnk.
***
Milyen gyakori a gyerekek és a felnőttek körében a dadogás? Mi miatt alakul ki?
Az elfogadott tudományos konszenzus szerint a világon nagyjából hetvenmillió ember, vagyis
az emberiség 1 százaléka dadog, a nemek aránya 3:1 a férfiak javára.
Vannak azonban olyan kutatások is, melyek a 2 százalék felé közelítik ezt a számot az úgynevezett „rejtett dadogók” miatt, akiknél a probléma már kevésbé érződik, vagy különböző technikákkal jól elfedik azt – például kicserélik a számukra nehéz szavakat szinonimákkal, kikerülik a legtöbb beszédhelyzetet – stb. Mivel ez az arányszám a modern társadalmakban nagyjából egységes, kimondhatjuk, hogy Magyarországon is – bár nem végeztek ezzel kapcsolatban átfogó kutatást – minimum százezer dadogó ember él. De ez a szám akár magasabb is lehet.
Jó hír, hogy a gyerekkori dadogást az érintettek nagy része „kinövi”,
vagyis később ez már kevésbé okoz nekik gondot – de azért a fenti számokból jól látszik, hogy még így is sokan élnek tartósan ezzel a problémával.
Hogy pontosan mi okozza a dadogást, arra nehéz válaszolni, ugyanis különböző megközelítések léteznek. Ami biztos, hogy az agy beszédközpontjában megformálódó hangok, szavak, illetve nagyobb nyelvi egységek valamiért nem jutnak el problémátlanul a beszédszerveket mozgató izmokhoz. Valami megzavarja az idegrendszeri közvetítést.
Per Alm svéd neurobiológus például kimutatta, hogy a probléma mögött egy dopamin-lebontási zavar állhat, ami – nagyon leegyszerűsítve – időről időre energiaszegény állapotokat, amolyan mini-áramszüneteket okoz az agy beszédközpontjában. Kísérleti egereknél egyébként sikerült is dadogást előidézni egy bizonyos génmódosítással, és a dadogók körülbelül 70 százalékánál kimutatható az öröklődési faktor – például az én apai nagymamám és dédnagymamám is dadogott. Lajos Péter, a dadogás elismert magyar pszichológus szakértője úgy találta, hogy
a dadogás alapvetően egy akut érzelmi problémából, kötődési zavarból ered, amely a beszédfejlődés korai időszakában „vésődik be”,
és ezért később is elsősorban a beszédben nyilvánul meg. Ő is tud olyan komoly kutatásokat felmutatni, amelyek például a dadogók családi, kötődési mintáit vizsgálták. Valószínű tehát, hogy a dadogás egy komplex probléma, aminél vannak genetikai hajlamosító tényezők – vagy akár úgynevezett transzgenerációs traumák – , de a kifejlődésében és rögzülésében pszichológiai-szociális tényezők is komoly szerepet játszanak.
Milyen az ideális logopédus? Milyen tulajdonságokkal kell bírnia ahhoz, hogy eredményeket érhessen el a klienseknél?
Jó kérdés. Először is: nemcsak logopédus foglalkozhat a dadogással, hanem pszichológus is, illetve személyes beszámolók alapján különböző stresszcsökkentő, életmód-szabályozó és előadó technikák is sokat tudnak segíteni (relaxáció, jóga, színjátszás stb.)
Bármilyen szakemberhez forduljunk is, fontos, hogy jól ismerje a dadogást, legyen róla saját szakmai tapasztalata.
A másik, ami szerintem nagyon fontos, hogy legyen kellően rugalmas, mivel a beszéd egy összetett, érzékeny rendszer és a dadogás is egy komplex probléma. Sajnos Magyarországon kevesen foglalkoznak ezzel, nem alakult még ki olyan komplex ellátórendszer, mint például az Egyesült Államokban, ahol úgynevezett beszédklinikák működnek, és a terápiákhoz gyakran egészségbiztosítási támogatás is igénybe vehető. Én személy szerint most annak is örülök, hogy a Démoszthenész Egyesületben egy önsegítő csoportot, tematikus klubot el tudtunk indítani, ami hiánypótlónak bizonyult.
Te ma már sikeres kommunikációs szakember vagy. Milyen út vezetett ide? Hogy tudtál felülkerekedni a gyerek- és kamaszkori nehézségeken?
Nagyon kedves vagy, de nem tudom, hogy annak mondhatom-e magam. Elsősorban írásban, illetve az interneten kommunikálok, de való igaz, hogy – sok sorstársammal ellentétben – fel merek vállalni akár nyilvános, szóbeli szerepléseket is. Ebben szerintem
nagyon sokat jelentett, hogy amennyire lehetett, szembenéztem a dadogásommal, elfogadtam azt
– ez mondjuk valószínűleg életre szóló feladat. Próbálom átgondoltan és frappánsan kifejezni magam, sok „képet” és „storyt” használok – ezek valóban ismert kommunikációs technikák, de egy beszédhibásnál különösen fontosak lehetnek szerintem. Egy ideje már azt is megtanultam, hogy nem muszáj mindenhez hozzászólni, csak ha az embernek tényleg van mondanivalója – sajnos a mai kissé felületes világban ez nem evidencia. A dadogásnak szerintem van egy olyan dimenziója is, ami az őszinte és bátor önkifejezés, önfelvállalás, illetve önmegismerés felé nyit kapukat. Ezek az én szememben fontos értékek, nem mellesleg hozzásegítenek mások elfogadásához és támogatásához is.
A Démoszthenész Egyesületet 1994-ben alapította Feketéné Gacsó Mária logopédus, aki maga is elsősorban dadogókkal foglalkozik. A szakember azoknak akar(t) segíteni, akik a kommunikációs akadályozottságuk miatt nem tudnak magukért kiállni. Egyik nagy célja, hogy az ilyen problémával küzdők törvényi elismerésben és ezzel állami segítségben is részesüljenek, 30 évnyi küzdelem után most végre megvalósulni látszik. Kozma Ákos alapjogi biztos ugyanis egy beadvány nyomán, alapos vizsgálat keretében feltárta, hogy a különböző beszédproblémákkal élő emberek (dadogók, afáziások, diszfóniások stb.) valóban joghátrányt szenvedtek eddig, ezért jövőre kiegészítik a vonatkozó jogszabályt, és ezzel elvileg számos új lehetőség nyílik meg számunkra.
A Démoszthenész Egyesület és legközelebbi szakmai partnere, az Afázia Egyesület fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban mint terápiás központok és érdekvédelmi szervezetek.
Az afázia nyelvi zavar, amely stroke, baleset, agydaganat vagy egyéb betegség következményeként alakul ki. Az afáziás betegek nagy része mindent tud és ért, csak nem tud megfelelően válaszolni.
Milyen volt a fogadtatása a dadogOK vlognak? Tervezed-e a folytatni?
Szerintem hiánypótló. Sok megkeresés érkezik, beindult valami, elkezdett épülni egy közösség.
A dadogás egy nagyon mély – és sokszor fájdalmas – közös tapasztalat, amolyan „lelki cement” lehet az érintettek között.
Emiatt igen, tervezem is folytatni, lehetőleg még átgondoltabb és jobban kivitelezett tartalmakkal. Minden segítséget szívesen fogadok ehhez, szoktam is hangsúlyozni, hogy ez nem „one man show”. És mivel egy idő után mindenki unalmassá tud válni, szeretnék egyre több interjús videót készíteni, ahol én kérdezek más érintetteket, illetőleg beszélgetek velük. Jómagam tényleg a közösségben, a jó ügyek körüli összefogásban hiszek. Azt is érzem, hogy a legújabb internetes platformokhoz (pl. TikTok) már egy kicsit „boomer” vagyok, pedig a fiatalokat igazán így lehet elérni. De hiszek benne, hogy a Jóisten, ahogy eddig, úgy a jövőben is ad majd olyan embereket és lehetőségeket, hogy a dolog tovább fejlődhessen – illetve az akadályokból és kudarcokból is nagyon sokat lehet tanulni.
Mi lenne az a plusz segítség, amire a Démoszthenész Egyesületeteknek szüksége lenne a még hatékonyabb segítő munkához?
Fontos, hogy az alapjogi biztos hivatalával, illetve a kormányzat illetékes szerveivel megkezdett konstruktív együttműködés jövőre is folytatódjon, mert még nagyon sok részletkérdés van. Mivel a beszédproblémák jó része valamennyire fejleszthető vagy alakítható, szerintem elsősorban a terápiás lehetőségek bővítésére és a hozzáférés megkönnyítésére, illetve az iskolai beilleszkedés és a munkahelyi elhelyezkedés támogatására kellene fektetni a hangsúlyt.
Figyelemfelhívásra, szemléletformálásra lenne szükség először is az iskolákban:
a csúfolódás, az iskolai zaklatás („bullying”) vagy éppen a nem megfelelő tanári hozzáállás (például az osztály előtti megalázás) ugyanis köztudottan súlyosbítja és rögzíti a dadogást.
Másodszor a munkahelyeken, ahol általában nem szívesen alkalmaznak beszédhibásokat: ez sokszor már a munkainterjún eldől. Végül, de nem utolsósorban a szélesebb nyilvánosság előtt, ahol máig sok – gyakran alaptalan vagy eltúlzott – előítélet él a beszédhibásokkal szemben.
A dadogókat például gyakran értelmi fogyatékosnak vagy hallássérültnek nézik, esetleg ismert filmek hatására szexuális frusztrációkból vezetik le a dadogást, ami ilyen formában csacsiság. Ugyanakkor kevesen tudják, hogy filmsztárok, írók, egyetemi professzorok, politikusok, sikeres vállalkozók és persze kiváló alkalmazottak is élnek ezzel a problémával.
Szükség van a média nyilvánosságára ahhoz, hogy ezeket a régi tabukat és sztereotípiákat új megvilágításba helyezzük,
ami nagyon sok dadogó ember életét könnyítené meg.
Nemrég a Larry című film is foglalkozott a dadogás jelenségével. Hogy látod, milyen visszhangot váltott ki a társadalomban?
A Larry jó film, de nem elsősorban a dadogásról, hanem a mélyszegénységről, társadalmi problémákról szól – hogy mennyire hitelesen, azt ítéljék meg azok, akik ezt közelebbről ismerik. Egyébként Vilmányi Benettet az egyesület korábbi alelnöke, Kovács Benedek logopédus „tanította meg” dadogni, vagyis készítette fel ilyen szempontból a szerepre.
Egyesületünk elnöke, Őze Áron színházigazgató-színművész viszont ténylegesen érintett (ahogy édesapja, a legendás Őze Lajos is dadogott), aki „használja” is a dadogást a szerepei tökéletesítésére. Ha már a filmeknél tartunk, A király beszéde véleményem szerint nagyon hiteles a dadogás lélektana szempontjából, vélhetően azért is, mert egy dadogó ember írta a forgatókönyvet, részben egy dadogókat kezelő logopédus naplójának felhasználásával.
Mik a 2024-es terveitek?
Az egész egyesület nevében nem beszélhetek, hiszen egy kilenc fős elnökségünk van. Személy szerint szeretném folytatni a dadogOK Klubot, ahol zeneterápia, szomatodráma, rituálterápia és klasszikus pszichoterápia bemutatása is terítéken van. Fognak hozzánk jönni híres dadogók, érintettek beszélnek majd a sikeres megküzdési stratégiákról. A szintén érintett Bordács Gábor bemutatja majd nekünk a népi játszótereit, és beszél arról, hogyan lehet egy ilyen komoly vállalkozást beszédhibásan felépíteni. Hagyományainkhoz híven fogunk kirándulni (szintén érintettek kalauzolásával), de be van tervezve koncert és színdarab is.
Az egyesület a 2024. őszi konferenciáját – ami a 30 éves jubileum is egyben – szintén a dadogás témájának szenteli, amihez egy érintetteknek szóló alkotói pályázat is kapcsolódik majd. Szóval izgalmas évnek nézünk elébe, csak bírjuk szuflával, és kerüljenek el minket a világjárványok, gazdasági válságok és háborúk...
A nyitókép illusztráció. Fotó: Facebook. A belső képeket Hojdák Gergely bocsátotta rendelkezésünkre.
Sopronban soproni bort akarunk készíteni – vallja ifjabb Franz Weninger, aki burgenlandi poncichterként a határ mindkét oldalán borászkodik. Önkifejezésről, szabadságról és identitásról beszélgettünk Sopron legendás borászával a balfi birtokon.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A Juventus, a Barcelona, a Bayern és az Inter korábbi középpályása nem az egyetlen, aki ellen nyomoz a rendőrség.
