Sümegi tragédia: miért fajulhatott idáig a helyzet, min mennek át a bántalmazottak és a bántalmazó tinédzserek?

Rövid időn belül két tinédzser is véget vetett életének. Egy 16 éves sümegi tinédzser, Pisti vonat elé ugrott, mert a feltevések szerint nem bírta tovább elviselni, hogy a súlya miatt iskolatársai zaklatják, gúnyolják az iskolában. Egy 15 éves vaskúti lány pedig szerelmi bánat miatt akasztotta fel magát. Mindkét eset érthető mód alaposan megrázta a közvéleményt.

Garázdaság vétség gyanúja miatt indult büntetőeljárás

A Sümegen történtek után a Tényeknek nyilatkozott az a fiú is, aki a videón kibuktatta Pistit. Itt elhangzott, hogy az a videó, ami bejárta a világhálót, egy éve készült. Az iskolatárs állítása szerint fogadásból ütötték, rugdosták egymást, sőt, az öngyilkosságot elkövető tinédzser többször megpofozta őket viccből. A rendőrség vizsgálatot indított az ügyben, ennek során pedig a gáncsoló fiút is kihallgatták a rendőrségen.

A Mandiner.hu a tragédia okán megkereste a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság Sajtószolgálatát. Azt a tájékoztatást kaptuk, hogy „a haláleset körülményeit a Tapolcai Rendőrkapitányság általános közigazgatási rendtartás keretében vizsgálja. A rendőrség tudomására jutott videófelvételek kapcsán (melyeken egy évvel ezelőtti cselekmények láthatók)

A folyamatban lévő nyomozásra tekintettel további információt nem áll módunkban közölni” – írták.

A bántalmazókra „óriási népharag zúdult”

A sümegi öngyilkossággal kapcsolatban többek között megszólalt Hevesi Krisztina, az Együtt a Bántalmazás Ellen kuratóriumi tagja is. A szakember a TV2 Mokka című műsorában kiemelte, hogy társai érzelmileg és testileg is bántották a fiatalt, ám most a bántalmazókból lettek a bántalmazottak. 

A Facebookot, de még inkább a TikTokot olyan videók árasztották el, amelyek készítői súlyos büntetést kérnek vagy verést ígérnek azoknak a fiúknak, akik kigáncsolták, megrúgták, gúnyolták, mindezt pedig még videóra is vették.

Hevesi Krisztina úgy fogalmazott, „amennyiben a bántalmazók pszichológiailag nem sérült személyek, akkor a viselkedésük következményei miatt nagyon súlyos bűntudatot élnek át. Szeretjük ezt a szemet szemért gondolatot, hogy most ők is megtapasztalják, hogy milyen bántalmazottnak lenni, de nem az a cél, hogy újabb áldozatok legyenek (…) Tehát

– szögezte le.

A szakértő nyilatkozatát teljes terjedelmében alább tekinthetik meg:

Szakpszichológus: minden második gyerek zaklatás áldozata lesz évente egyszer

Hal Melinda klinikai szakpszichológust, a MCC Tanuláskutató Intézetének vezetőkutatóját is megkérdeztük a témában. Mások mellett arra voltunk kíváncsiak, mik azok a jelek, amelyek arra utalhatnak, hogy egy fiatalkorú bántalmazást él át. Illetve annak is utánajártunk, hova fordulhatnak a lelki válságban lévő fiatalok.

„A bullying egy gyűjtőfogalom, nincs igazán magyar megfelelője. Talán a zaklatás szinonimája lehet. 

– mondta arról, mi a különbség a két „felkapott” fogalom között.

Fizikai bántalmazás helyett cyberbullying

A klinikai szakpszichológus ezután elmondta, hogy az iskolai bántalmazás korábban leginkább fizikai atrocitásokban nyilvánult meg. De azzal, hogy az online tér jelentőssé vált a mindennapokban, gyakoribbak lettek a cyberbullying események.

Hal Melinda rámutatott, az indirekt formák az online térben is megnyilvánulnak. Például, amikor valakit a társai nem vesznek be, kizárnak az osztály Facebook-csoportjából. Direkt bántalmazásról pedig akkor beszélünk, ha az csetelés közben történik.

„De szándékos cyberbullying az is, ha valakiről egy előnytelen vagy megalázó fotó, esetleg videó kerül ki a közösségi médiába, más nyitott vagy zárt csoportokba. Azt látjuk, hogy a legdurvább egymás ellen irányuló támadások színtere a TikTok közösségi portál lett. 

Gyanút keltő jelek: erre vigyázzanak a szülők

Hal Melinda szerint abban az esetben kell a szülőknek, tanároknak arra gyanakodnia, hogy egy fiatalkorút bántalmazás ér, ha magatartásbeli- vagy hangulatbeli változás áll be nála.

„Nagyon sokszor a zaklatások áldozatai titkolják mindazt, ami velük történt/történik. Cikinek érzik, és nem szeretnék ezzel terhelni a szüleiket. Vagy egyedül vannak, nincs, akivel megoszthatnák mindazt, amin keresztülmentek” – fogalmazott. A szakértő azt is hozzáfűzte, érdemes a fizikai tünetekre is odafigyelni. „Tizenkét éves korig a zaklatás jellemző tünete a hasfájás, gyomorfájdalom, utána pedig a fejfájás. Nehéz azonban így kiszűrni a problémát, mert a kliensekkel a házi orvosok sokszor hamarabb találkoznak, mint a pszichológusok vagy a segítő szakemberek. Hozzáteszem, igazán jó mára a szomatikus orvosok felkészültsége, folyamatosan dolgozunk az összehangoláson. 

– hívta fel a figyelmet. 

„A fiúk esetében még mindig gyengeségnek számít, ha elmondják, hogy ki vagy mi bántja őket. De a lányok között is akadnak olyanok, akik befelé fordulnak. Sokszor pedig maga a zaklatott sem gondolja azt, hogy amin átmegy, az zaklatás. Egy idő után a bántalmazott elhiszi magáról, hogy ő a hibás a történtekért, mert kövér, szeplős, szemüveges vagy valami egyedi személyiségjeggyel bír. Mindezek pedig alapjaiban érintik az önbizalmat” – jegyezte meg.

Ki a cinkos, ki a néma cinkos? Ki a zaklató, a bántalmazott és a védelmező?

A szakpszichológus arra is kitért, hogy 

„Egyértelmű, hogy melyikből van több vagy kevesebb. Cinkos és néma cinkos sokkal több van, mint zaklató vagy védelmező. Cinkos az, aki bár tisztában van a bántalmazás tényével, de mégsem tesz ellene: helyette passzívan hozzájárul ahhoz, hogy a helyzet fennmaradjon. De szemlátomást a közösségek is teljesen felborultak, alig akad védelmező manapság. 

 Ennek ellenkezőjét is látjuk természetesen, éppen ez a változatosság okozza a területi beavatkozási nehézségeket!” – húzta alá a szakember.

Szakértő: teljesen át kellene alakítani az iskolapszichológiai hálózatot, mert „a zaklatást nem lehet a zaklatás helyszínén kezelni”

Amikor arra terelődött a szó, hogy az áldozatok hova fordulhatnak segítségért, Hal Melinda kijelentette, hogy „az iskolapszichológusi hálózat nagy vívmánya volt az elmúlt évtizedeknek. Hasznos és szükséges terep lenne, azonban 

Ki kell hozni a problémát az intézmény falai közül. Sem az oktatásban, sem az egészségügyben nincs jó helyen a beavatkozás”. 

Melyik diák fordul bizalommal az iskolapszichológushoz zaklatás miatt, amikor ő a tanári kar tagja? Vagy ki gondolja, hogy fehér köpenyben lehet az áldozatokat segíteni?” – tette fel a kérdést a szakpszichológus, hozzáfűzve: „az áldozatsegítő központok koncepcióját nagyon pártolom, kiváló szakemberek dolgoznak a rendszerben. Mégis hiányzik az ifjúsági áldozatsegítés. Ezen dolgozni érdemes!”

***

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay