„Az öngyilkosságot elkövetők sokszor nem képesek átgondolni, mi lehet a tettük következménye” – klinikai szakpszichológus a Mandinernek

Rövid időn belül két személy is úgy vetett véget az életének, hogy leugrott a Mammut Bevásárlóközpont egyik emeletéről. De ugyancsak a közelmúltban adták hírül, hogy egy táncművész is megkísérelte a Dunába vetni magát. Összeállításunkban annak jártunk utána, hogy mi áll az öngyilkossági esetek hátterében, és mi módon tudunk reagálni a legtöbbször nehezen felismerhető segélykiáltásokra. Hal Melinda klinikai szakpszichológust és Székely Andrást, a Végeken Egészséglélektani Alapítvány elnökét kérdeztük.

***

Nemrég megrázta a közvéleményt, hogy rövid időn belül két személy is úgy vetett véget életének, hogy leugrott a Mammut Bevásárlóközpont egyik emeletéről. Július 30-án egy nő, május végén pedig egy férfi döntött úgy, hogy a budai plázában dobja el magától el az életét.

A tragédiákra a II. kerület polgármestere, Őrsi Gergely is reagált. A kerületvezető közösségi oldalán számolt be arról, hogy egyeztetést kezdeményezett az üzletközponttal, „ahol a sokadik öngyilkosság történik, remélve, hogy közösen találunk megoldást” – hangsúlyozta. Majd felhívta arra is a figyelmet, hogy az elmúlt 13 év során már hét ember lett úgy öngyilkos, hogy levetette magát a pláza egyik emeletéről.

A polgármester bejegyzéséből az is kiderült a bevásárlóközpont a további tragédiák megelőzése érdekében fizikai változtatásokat hajt végre és együttműködik egy országos lelkisegély-szolgálattal, hogy „szakmai véleményüket figyelembe vegye, ide értve akár helyszíni lelki tanácsadás biztosítását is” – olvasható a pláza közleményében. Emellett a jövőben további közös lépéseket is végrehajthatnak az önkormányzattal.

A közleményben arra is kitértek, hogy már eltávolítottak minden olyan tárgyat (padokat, virágládákat), „ami megkönnyítheti vagy bátoríthatja a korláton való átmászást”. Mindezek mellett képzést tartanak a biztonságiaknak, és bevezették a gyakori járőrözését a harmadik és negyedik emeleten. Hozzátették, hogy 

Egy jó időben érkező kérdés is életmentő lehet

A történtek kapcsán megkerestük Hal Melinda klinikai szakpszichológust, az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatóját, aki elmondta, hogy a hidakról történő leugrásokhoz hasonlóan ezek „teátrális és a formákat tekintve igen drasztikus öngyilkosságok. Az elkövetők általában súlyosan depressziósok, beszűkült tudatállapotban vannak, ritka a tudatos jelenlét. A beszűkültség annyit tesz, hogy a szomorúság, reménytelenség vagy éppen üresség érzetén túl aktuális helyzetben nem tud másra figyelni. Ilyenkor az illető a jövőjét reménytelennek látja. 

A pozitív érzések képtelenek beférkőzni az elmébe. Benne lehet speciális esetekben, hogy a környezetük lássa, nekik mennyire fájt, és hogy nem kaptak segítséget. Ennek egyik vezégondolata sokszor, hogy nekem már mindegy, de a környezetnek legyen rossz” – hangsúlyozta.

„Korábbi bántalmazást átélt, öngyilkosságot túlélő kliensek elmondásaiból tudjuk, van ilyen is, tehát a dühösség érzete keveredhet a fentiekkel. A düh kifejezetten érdekes jelenség, hiszen egyértelműen, energiával telt érzelemről van szó, még nagyobb rizikót jelent ha magánnyal és reménytelenséggel kombinálódik. Az öngyilkosságot elkövetők az esetek bizonyos részében nem is gondolják át, hogy a tettüknek mi lesz a következménye, csak az az érzés hajtja őket, hogy vége lesz, és lehet pihenni” – magyarázta a szakember. 

Majd ennél a gondolatnál maradva megjegyezte, hogy a szakirodalom az öngyilkosságok okaként a súlyos depresszióval járó  lelki fájdalmak mellet jelentősnek tartja a fizikai fájdalmakat, alvászavarokat, fáradtság-szindrómákat. „Még a krónikus fejfájás is annyira el tud hatalmasodni egy-egy személynél, hogy végső megoldásként az öngyilkosságba menekülnek, hogy szabaduljanak a kínoktól. S még a gyógyíthatatlan betegségekről vagy egy baleset utáni maradandó sérülésről nem is beszéltünk. Ebben a kérdésben is szerepet játszhat szerhasználat és viselkedéses addikció, krónikus stressz és a háttérben húzódó kezeletlen mentális kórkép, mint a depressziós, mániás-depressziós betegség és szorongásos zavar. 

– sorolta Hal Melinda.

Arra a kérdésre, hogy éles helyzetben, hogyha azt látjuk, hogy egy forgalmas úton vagy bevásárlóközpontban valaki szomorúan, üveges tekintettel mered maga elé vagy ott téblábol egy kifejezetten veszélyes területen, akkor a környezet veszélyjelző rendszerének be kellene indulnia. „Ha odafordulnánk egy ilyen személyhez, akkor egy jól időzített kérdés akár ki is zökkenthetné ebből az állapotából. Ez akár egy 3-5 perces beszélgetéssel is elérhető. Elegendő lehet azt is megkérdezni, hogy hogy van, mit érez éppen, de ez idő alatt akár megadhatjuk neki a lelki elsősegély-vonal telefonszámát. Súlyosabb esetben pedig addig érdemes a segítségre szorulót beszéltetni, amíg a mentő nem ér ki a helyszínre, és nyújt szaksegítséget. Mentőt ugyanis bárki hívhat!” – ismertette a pszichológus. 

Hozzáfűzte, „elszomorító”, mennyire apatikussá vált a társadalom. Nemrég saját maga is megtapasztalta, mennyire közönyösek az emberek Budapesten is, hiszen egy Duna-parton ittas és sérült fiatalhoz mintegy 150 járókelő közül csak ő ment oda segítséget nyújtani. „Hozzáteszem azonban, hogy bár nem élünk könnyű ellátási korszakot, 

 egy egészen jó úton haladunk ebben a tekintetben. Még sok munka vár ránk, hogy elégedettek lehessünk, hiszen minden élet elvesztése tragédia! Hátradőlni pedig sosem fogunk, ez egy folyamatos küzdelem az emberekért!” – húzta alá a szakértő.

Az identitással kapcsolatos problémák is növelik a mentális betegségek kockázatát

Hal Melinda ehhez kapcsolódóan kiemelte, hogy a fiatalok esetében egyre rosszabb statisztikai adatok látnak napvilágot az öngyilkosságot illetően. „Ebben szerepe van a hiányos pszichiátriai ellátásnak, de ami talán nagyobb baj, hogy hiányzik a prevenció, azaz a megelőzés. Úgy néz ki, hogy olyan módszereket kell bevetni, amire nyitottak. A mostani generáció semmiben sem rosszabb, mint a korábbiak, de az piros jelzés a szakmánknak is, hogy mégis magasabbak köreikben a mentális problémák, a depresszió aránya, illetve az öngyilkosságok száma. Magam úgy látom, hogy 

Ugyanis innovatív, átfogó, belátó stratégiákra van szükség. Persze ha nem szeretnénk továbbra is a probléma után futni”  – mondta el.

Nemrég zárult le egy Európa tíz országára kiterjedő, a serdülőkori öngyilkosságok megelőzését célzó program (SEYLE, Saving and Empowering Young Lives in Europe), amelynek hazai eredményei is rendkívül bíztatóak.

Ezután kitért arra, hogy egyre több jel mutat arra, hogy az identitással kapcsolatos problémák miatt buknak meg sorra a prevenciós stratégiák. „Akik a 2000-es évek körül születtek, beleszülettek a kütyüvilágba, és emiatt sem értük el őket. Úgy gondolom, hogy repedező és nem stabil személyiségmaggal azt a megküzdési stratégiát akár érzelmileg, akár technikai elsajátítás szintjén nagyon nehéz megszerezni összehasonlítva egy-egy korábbi generációval. Kijelenthető, hogy 

Tény, hogy a mai fiatalok nincsenek könnyű helyzetben, mivel több válság van egyszerre jelen, és ezek gyorsan követik egymást. Emellett jelen van egy nagy fokú ingerelárasztás, ami nem engedi hogy egy stabil személyiségmagra fel tudjunk építeni megküzdési stratégiákat. Nem beszélve arról, hogy a digitalizáció miatt mennyire elszemélytelenedtek a kapcsolatok. Így nehéz még a kortársaktól is segítséget is kérni. Elfelejtettünk beszélgetni, elfelejtettünk egymás szemébe nézni” – jelentette ki a szakember.

„Úgy tudni, az elmúlt két hónap során, a Mammutban öngyilkosságot elkövetők középkorúak voltak. S ez is felvet jó pár kérdést, hogy egy fiatalnak számító ember miért érzi úgy, hogy nincsenek már előtte lehetőségek, felesleges élni” – fűzte hozzá.

A segítségkéréssel kapcsolatban a klinikai szakpszichológus aláhúzta, fontos, hogy legalább egy emberrel osszuk meg a problémánkat. Az lehet kortárs, tanár vagy serdülők esetén olyan felnőtt, aki nem áll annyira közvetlen viszonyban a fiatallal, de ennek ellenére mégis megbízik benne. „Így is legalább enyhül a feszültség. Legjobb esetben ilyenkor akár közösen felkereshetünk egy mentálhigiénés gondozót vagy egy pszichiátert, aki szakszerű segítséget tud nyújtani. Az atipikus tüneteket nagyon nehéz észrevenni. 

De konkrét tettekre nem a csúcs- vagy a mélyponton szánják el magukat, hanem a két pont közötti úton. Amikor van energia, mint a korábban említett dühből fakadó és mellette érkezik az elsöprő, mély megtörtség” – hangzott el a beszélgetés során. 

Ott a fény az alagút végén

Az EAAD (European Alliance Against Depression) projekt keretében a depresszió megelőzése, felismerésének javítása és az öngyilkossági cselekmények számának csökkentése céljából 2004-ben tíz európai ország képviselőiből álló konzorcium állt össze. A programhoz, mely 2012 óra nemzetközi civil szervezetként működik, mára már több, mint húsz ország csatlakozott, és nem csak Európából. A program hazai megvalósítója a Végeken Egészséglélektani Alapítvány, szakmai hátterét a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete adja. 2021-ben a szervezet egy EU projekt keretében elindította az EAAD-Best projektet, melynek célja néhány már aktív ország (pl. Magyarország) esetében a projekt bővítése és új országok bevonása, a helyi hálózatok kiépítése. 

Az új régiók bevonását többek között az is indokolta, hogy vizsgálatok bizonyították, a Covid-járványhoz kapcsolódó hatások súlyosbítják a mentális problémákat, így a depresszió előfordulása is növekedő tendenciát mutat, legalábbis a fiatalabb korosztályban. A programot Szentendre, Békéscsaba, Szeged, Baja területén és vonzáskörzetében valósítják meg 2021 óta. 

az egészségügyi műveltség javuljon, és szeretnék előmozdítani a segítségkérő magatartást is egyéni és társadalmi szinten egyaránt.
 

Egy független kutatócsoport által 2022 szeptemberében közzétett metaanalízis 47 nemzetközi tanulmányt értékelt, amelyek az öngyilkosság megelőzésének különböző megközelítéseit vizsgálták, és amelyeket 2010 januárja és 2020 novembere között adtak ki. A részletes áttekintés megállapította, hogy az EAAD által kidolgozott négyszintű beavatkozási koncepció (amely elsősorban a depresszió korai felismerését és kezelését célozza) a legígéretesebb eszköz az öngyilkosság megelőzésében – tudtuk meg Székely Andrástól, a Végeken Egészséglélektani Alapítvány elnökétől.

Egy amerikai tanulmány szerint a súlyos depresszió az öngyilkossággal leggyakrabban összefüggésbe hozható pszichiátriai diagnózis. Az öngyilkosság élethosszig tartó kockázata a kezeletlen depressziós zavarban szenvedő betegek körében közel 20 százalékos egy 2002-es kutatás szerint. Míg azok között, akik valamilyen kezelésben részesülnek, az öngyilkossági kockázat nagyon nagy mértékben, több mint 80 százalékkal csökken. A tanulmányban arra hívják fel a figyelmet, hogy az öngyilkosságot befejezők mintegy kétharmada (többnyire kezeletlen) depresszióban szenvedett halála idején.

Továbbá arra is kitérnek, hogy a férfiaknál százból hét, míg a nőknél százból egy depresszióval diagnosztizált beteg kísérel meg élete során öngyilkosságot.

Továbbá azoknál az egyéneknél, akiknek a depresszió mellett alkohol- vagy kábítószerfüggőségük is van, nagyobb az öngyilkosság kockázata – olvasható a tanulmányban.

Azok, akiknél a következő tünetek jelentkeznek, különösen ki vannak téve az öngyilkosság kockázatának:

• Szélsőséges reménytelenség, tartósan és indokolatlanul rossz hangulat
• Az érdeklődés hiánya olyan tevékenységek iránt, amelyek korábban élvezetet nyújtottak
• Fokozott szorongás és/vagy pánikrohamok, nyugtalanság
• Álmatlanság
• Beszélnek öngyilkosságról, vagy korábban már voltak öngyilkossági kísérleteik
• Ingerlékenység és nyugtalanság 

– derült ki az Amerikai Szuicidológiai Egyesület összeállításából.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay