Bántalmaztak, de megküzdöttem vele. Van esély lekerülni a céltábláról!

2023. november 19. 12:24

Ha a hétköznapokban bántalmazás szemtanúi vagyunk, mindig lebegjen a szemünk előtt a mondás: vétkesek közt cinkos, aki néma!

2023. november 19. 12:24
Krupincza Mariann
Krupincza Mariann

„Szőrös, ronda g*ci vagy! Dögölj meg!” Hallgattam oly sokat egyéb válogatott szitkokkal 15 és 17 éves korom között. Pedig nem ezt vártam a gimnáziumi évektől. Emlékszem, hogy mennyire boldog voltam, mikor a vidéki „elitiskola elitosztályába” kerültem. Franciául akartam tanulni, és fel akartam fedezni Európát, ha már a specializáció megadta ezt a lehetőséget. Részben megkaptam ezeket, 

de mellé járt egy zsáknyi probléma is: állandó szorongás, permanens szégyenérzet és megcsonkított nőiesség.

Hiszen épp a legérzékenyebb időszakban találtak meg bántalmazóim.

Már magam sem emlékszem, hogy miként kerültem céltáblára, csak azok a pillanatok vannak meg, amikor ülök a padban, „lélekgyilkosaim” körbevesznek, és gúnyolnak: én pedig kínomban csak mosolygok. 

Mindig akadt valami, amit kifogásoltak rajtam. A rózsás vagy csajos füzeteim megannyiszor repültek ki az ablakon, azzal a felkiáltással, hogy én „nem vagyok lány”, minek az nekem. A ruháimról pedig ne is beszéljünk. Ha egy kis hurkám jobban látszott, nem tettem zsebre, amit kaptam.

Természetesen ebben a stresszes környezetben a párkeresés csak hiú ábránd volt. Ha megneszelték, hogy valaki bejött, akkor is olyan „jókívánságokkal” halmoztak el, hogy napokig nyomorultul éreztem magam. Viszont sose kíséreltem meg öngyilkosságot, és még a gondolata se merült fel nagyon bennem. Talán azért, 

mert voltak kitűzött céljaim:

abban a gimnáziumban akartam leérettségizni, így kitartottam. Volt, hogy egy-egy bátrabb pillanatomban ezt a fejükhöz is vágtam. Ekkor általában csend lett. No meg az is segített a túlélésben, hogy míg a saját osztályomban számkivetett voltam, addig más osztályokban jócskán akadtak barátaim. 

Az utolsó évben azonban valami megváltozott: a vízválasztó emlékeim szerint 2006 nyara volt. Elkezdődött a vakáció, és egy éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyamban, Istenhez fohászkodtam. 

Kértem, hogy adjon annyi erőt, hogy ezzel a sok igazságtalansággal megbirkózzak.

S ekkor bevillant, mi lenne, ha úgy néznék rá az életemre, mint egy külső szemlélő. Belehelyezkedtem ebbe a pozícióba, és lepörgettem egy napom a szemeim előtt. Figyeltem, hogy bizonyos szituációkra miként reagálok, és rögzítettem magamban, min kellene változtassak. Szeptembertől pedig éreztem, hogy valami megváltozott. 

Egyszerűen nem vettem fel a szidalmakat, nem menekültem el folyamatosan a szünetekben, és mondhatni megtaláltam a stílusom. Így eljutottam az érettségiig, majd rá pár évre pedig gyerekfejjel felnőttképző lettem. De ez már egy másik történet!

Azonban meg kell jegyeznem, hogy az utolsó éves gimnazistaként alkalmazott úgynevezett megküzdési stratégiáim csak az első lépések voltak. Huszonéves koromban jó pár szakembernél megfordultam, bár terápiába végül nem álltam bele. És még most is előttem van, ahogy pszichodrámán kisírt szemekkel „játszom”, és oldom fel társaim segítségével a traumákat. A traumákat, amelyek még kora harmincas éveimben is fel-felsejlettek, és egészen odáig vezettek, hogy 2020 tavaszán, a koronavírus-járvány tetőfokán beadtam a jelentkezésem a mentálhigiénés segítő képzésre. 

A nyári felvételin pedig, mikor megkérdezték, hogy miért szeretnék segítő pályára lépni, azt feleltem: a munkámmal jobbá szeretném tenni a közösségeket, és főként fiatalokkal dolgoznék. 

Olyanokkal, akiket kiközösítenek vagy gúnyolnak, mert jól tudom milyen a nevetség tárgyaként megélni a mindennapokat.

Mikor megtudtam, hogy felvételt nyertem, sírva fakadtam örömömben. Azóta eltelt három év, és időközben végzett mentálhigiénés segítő lettem.

Viszont nem mindenki bír ilyen megküzdési stratégiákkal, nem mindenki talál egy olyan támogató közeget, amely segít élni, túlélni. Ilyen esetekben következnek be olyan tragédiák, mint amilyen Sümegen is történt. A 16 éves Pisti a vonat elé ugrott, mert nem bírta tovább a megaláztatásokat. Rá nemsokra pedig egy 15 éves lány is véget vetett az életének, állítólag szerelmi bánat miatt. A legközvetlenebb környezetük pedig még ki tudja meddig fogja magát azon emészteni, hogy hol követett el hibát. Miért nem látta, hogy a fiatal mire készül. 

Nincs nálam a bölcsek köve,  és hathatósan sem tudok eljárni a történtek kapcsán, de amit kijelenthetek, hogy 

fontos lenne hogy odafigyeljünk egymásra. 

Érdemes lenne finom hangolni a radarjainkat, és ha személy szerint nem tudunk segíteni, pár jó szóval a megfelelő szakemberhez, csoporthoz terelhetjük azt, akinek szüksége van rá.

Ha pedig szemtanúi vagyunk egy fizikai bántalmazásnak, akkor ne legyünk restek a hatósághoz fordulni. Mindig lebegjen a szemünk előtt a mondás: vétkesek közt cinkos, aki néma!

***

Ezt is ajánljuk a témában

***

Súlyos reménytelenség érzése vagy öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123 (0-24h) vagy a 06 80 810-600 (0-24h) telefonszámot.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
 

Tavaszi kampány

Kapcsolódó cikkek

Összesen 5 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
august
2023. november 19. 15:07
Nagyon nem kéne csodálkozni ezen a mára kialakult helyzeten, sokszor mondják, hogy a korosztályos közösségek a legkegyetlenebbek. sok évvel ezelőtt voltak hírek a kegyetlen "beavatási szertartásokról, a gólyák fölavatásáról, vagy meg kell nézni az úgynevezett ifjű úsági filmeket, ahonnan ömlenek a foatalokra, a fogékonyakra a brutális és erőszakos módszerek, konfliktusmegoldások, amihez hozzájön a mai embertelen közösségi média-háttér is, ahol pillanatok alatt meg lehet semmisíteni embereket, morálisan egy közösségben. Ez ellen küzdeni egyenlő a hiábavalóságal, e helyett kéne "ütésállóbb" fiatalokat nevelni, akik elég erősek ahhoz, hogy megvédjék magukat bárhol, bármilyen helyzetben. Minden korosztályban meglévő probléma ez a gyengébbek elleni agresszív magatartás, ahogy régen az én korosztályomban is megvolt annak idején, viszont nem hasonlítható a durvasága és a brutalitása a maiakhoz, ahogy a hírekben is olvasható.
survivor
2023. november 19. 14:10
Minden bántalmazottnak: ÜSS VISSZA ! ÖKÖLLEL. Ennyi.
Forgalmazó
2023. november 19. 12:40
Akkor nem menj nyugatra mert ott jó eséllyel megerőszakolnak a rendőrség meg leszar vagy megbüntet érte!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik