Bruck Edith 1931-ben született Tiszabercelen, egyéves korában, pólyában vitték Tiszakarádra, ahová a szülei költöztek a gyerekekkel. Az édesanyja gyakorolta a zsidó vallását,
ő viszont kisgyerekként nem értette, mindez miért fontos;
s ha azt mondták neki, most imádkozz, inkább magyar költők verseit mormolta, ugyanis a verseket nagyon szerette már akkor is. Aztán a II. világháború alatt az egész családot elhurcolták Tiszakarádról: koncentrációs táborba kerültek.
Edith tizenhárom éves kislányként megjárta Auschwitzot, Dachaut és Bergen-Belsent is, gyereklányként kellett átélnie a feldolgozhatatlan szörnyűségeket. Az édesapja és az édesanyja, valamint a bátyja is a koncentrációs táborban lelte a halálát, ő és a nővére, Adél viszont valami csoda folytán túlélték a borzalmakat.
A II. világháború után egy ideig Magyarországon élt, de úgy érezte, nem tudnak mit kezdeni az emberek a holokauszt-túlélőkkel. Az átélt borzalmakról nem beszélgettek, s a feldolgozatlan élmények terhe mellett úgy döntött, elmegy az országból. Előbb Csehországban élt, ahol 16 éves korában megházasodott, majd a férjével együtt Izraelben telepedett le. Egy ideig az is szóba került, hogy az egyik nővérét követve Argentínában fog élni, ám végül balerinaként elvitte a sors Nápolyba, ahol egy pillanat alatt eldöntötte, Olaszországban akar élni.