Éjfélig tartott az örömzenélés, azóta itthon vagyok – Török Ádám a Mandinernek

Nehezen viseli az önkéntes karantént?

Mint mindenki. De bízom abban, hogy hamarosan visszatér az élet a mindennapokba. Itthon vagyok az aranyos kis feleségemmel; ellenben borzalmas, hogy nem tudok találkozni a fiammal, aki Németországban ragadt, és a kisunokámmal, Daniellával. Némi öröm az ürömben, hogy pont azon a napon volt az életműkoncertem a Kongresszusi Központban, amikor még rendezvényeket lehetett tartani. Marha jó buli volt, eljött mindenki, aki fontos nekem, a Tátrai Tibusztól kezdve a Németh Alajosig, a sztárvendég pedig Horváth Charlie volt. Ezerhétszáz néző volt,

Akárhogy is nézzük, 55 éve zenél. Rengeteg...

Én minden percét élveztem. Úgy alakult, hogy mindig volt közönségem, a fiatalabbak is kedvelnek, az utóbbi években pedig több díjjal is elismerték a munkámat. Megkaptam a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, Máté Péter-díjas lettem és amire szintén büszke vagyok, hogy Amerikában beválasztottak a rocktörténelem tizenkét legjobb rockfuvolása közé. Imádtam a rakparti bulikat, az ifi parkot, a május elsejei koncerteket a Tabánban, a balatoni hippikorszakot, ott is a Tátika nevű helyet, ahol jóformán útjára indult a Mini. Annak is külön sztorija van, hogyan kerültünk a Tátikába.

Hallgatom.

1969 májusa volt és a haverommal kitaláltuk lemegyünk a Balatonhoz, hátha tudunk valahol zenélni. Keszthelyre érkeztünk, ott azt mondták, menjünk inkább Hévízre, ott nagyobb az élet.

ami egy vagyonba került, a fiatal csajoknak nagyon tetszettem. Az egyikük mondta, hogy menjünk a Tátika presszóba zenélni Badacsonyba. Előtte nem is hallottunk róla. Odamentünk, szerződtettek minket, s az a nyár meghozta a Mini számára az áttörést. Emlékszem, egy vályogházban laktunk a hegyoldalban, kétszobás volt, tele hippivel, még a szőlőben is aludtak több százan. Minden este hatszázan voltak a Tátikában, miénk volt a világ. Woodstock, a Holdra szállás és a Tátika.

Ezek szerint Budapesten is híre ment a Mininek?

Olyannyira, hogy a fél belváros leköltözött Badacsonyba. Az sem véletlen, hogy szegény megboldogult Radics Béla a Minit akarta az ifjúsági parkban a Sakk-Matt előzenekaraként. Stoppal jöttünk fel a Balatonról a koncertre, nyolcezer ember előtt léptünk fel.

Radics Béláról tudni lehet, hogy minden idők egyik legjobb szólógitárosa volt, ám sajnos átitta magát a túlvilágra.

Igen, mindössze 36 évesen. Nagyon sajnáltuk, mert sokkal többet érdemelt volna, de

1982-ben, amikor az ifi parkban léptem fel a Minivel, már nagyon rossz állapotban volt, de kijött, felült a kakasülőre és végighallgatta a koncertet. A végén oda jött hozzám és azt mondta: „Ádikám, még mindig ti írjátok a legjobb számokat itthon”. Egyébként én vagyok a Radics Béla Emléktársaság elnöke, azon vagyunk, hogy ne felejtsék el őt az emberek. Szerencsére már utcát is elneveztek róla, Csepelen posztumusz díszpolgár lett, de sajnos későn jöttek ezek az elismerések.

Nem is olyan régen Radics Béla legendás Gibson márkájú gitárja is megkerült. De mi a helyzet Török Ádám korábbi fuvoláival?

Eladogattam őket, kellett a lé. Ha most meglennének, elég sokat érnének, de egy svájci gyűjtőnél vannak.

Legendás helyeken lépett fel a Minivel, Bem rakpart, ifjúsági park, Tabán…

Ezeket az élményeket nem cserélném el senkivel. 1972-ben például egy biztos pont volt, hogy a Bem rakparton a Mini lép fel, de kellett egy másik banda. Én szóltam a szervezőknek, hogy legyen a másik csapat az LGT. Aztán ötvenezer ember előtt léptünk fel, csodálatos volt.

Megköszönte a lehetőséget a Lokomotív GT?

Azóta sem érkezett meg a lé… De komolyra fordítva, nagyon jó kapcsolatban voltam a csapattal, különösen Frenreisz Karcsival, akivel együtt fociztunk.

És akkor még a május elsejei Tabánban tartott bulikról még nem is mesélt.

Az első Tabánom 1970-ben volt, most lesz ötven éve. A jubileumi bulit már arrébb tettük, augusztus 21-én lesz megtartva. Remélem, addigra rendeződik a helyzet és egy csodás koncertmaraton lesz. 1970-ben amúgy a Kex lépett fel a Mini mellett. Aztán őrült botrány lett,

A következő évben el is maradt a koncert a Tabánban.

 Melyik volt a legemlékezetesebb bulija a Tabánban?

Kettőt is mondok. 1979-ben hetvenezer ember volt kint, a Mini mellett az LGT lépett fel, utána pedig este az ifi parkban a P. Mobil és a Piramis. Emlékezetes volt számomra az 1995-ös Tabán is. Őrült eső volt, de a gyerekek nem mentek sehová, mindenki csúszkált a sárban, egy igazi hippi happening lett belőle. Az akkor 14 éves fiam is élen járt a csúszkálásban, csupa sár lett a koncertek végére.

Ahogy hallgatom a régi remek sztorikat, el is felejttette velem, hogy miért kértem interjút.

Látja, már megérte. Egyébként az önkéntes karanténom alatt is dolgozom, egy új nótát készítek éppen. Az lesz a címe, hogy Antivírus killer robot. Ha elkészül, felteszem majd a Facebookra. Amúgy pedig végszónak annyit mondanék: senki ne menjen az utcára. Ellenben augusztusban a Tabánba mindenképpen.

Nyitófotó: MTI

***

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits István piarista atyával, Botos Katalin közgazdásszal és Nagy Feróval) itt érhetők el.