Nehezen viseli az önkéntes karantént?
Mint mindenki. De bízom abban, hogy hamarosan visszatér az élet a mindennapokba. Itthon vagyok az aranyos kis feleségemmel; ellenben borzalmas, hogy nem tudok találkozni a fiammal, aki Németországban ragadt, és a kisunokámmal, Daniellával. Némi öröm az ürömben, hogy pont azon a napon volt az életműkoncertem a Kongresszusi Központban, amikor még rendezvényeket lehetett tartani. Marha jó buli volt, eljött mindenki, aki fontos nekem, a Tátrai Tibusztól kezdve a Németh Alajosig, a sztárvendég pedig Horváth Charlie volt. Ezerhétszáz néző volt,
éjfélig tartott az örömzenélés, azóta itthon vagyok.
Akárhogy is nézzük, 55 éve zenél. Rengeteg...
Én minden percét élveztem. Úgy alakult, hogy mindig volt közönségem, a fiatalabbak is kedvelnek, az utóbbi években pedig több díjjal is elismerték a munkámat. Megkaptam a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, Máté Péter-díjas lettem és amire szintén büszke vagyok, hogy Amerikában beválasztottak a rocktörténelem tizenkét legjobb rockfuvolása közé. Imádtam a rakparti bulikat, az ifi parkot, a május elsejei koncerteket a Tabánban, a balatoni hippikorszakot, ott is a Tátika nevű helyet, ahol jóformán útjára indult a Mini. Annak is külön sztorija van, hogyan kerültünk a Tátikába.