De aki szerint a párhuzamok – Grillo és Macron mozgalmaira gondolva – nem állnák meg a helyüket, az úgy gondolom, téved, tekintve, hogy annak a magyarországi mozgalomnak, melynek lényege a Fidesz leváltása és az ország állapota miatt érzett általános elégedetlenség, Magyar Péter csupán az élére állt. Miként az Öt Csillag mozgalom és Macron pártja is évek alatt jutott el odáig, hogy a parlament meghatározó tagja legyen Olaszországban, illetve a Franciaországban, úgy tűnik, Orbán Viktor egységes ellenzéke is most érte el a legmagasabb szintű vagy legütőképesebb politikai kifejeződését. Ezt minimum a Tisza Párt tavalyi európai parlamenti választáson elért szavazatainak száma igazolja, egymillió háromszázezer szavazó ugyanis nem lehet pusztán fintorgó, jóemberkedő, ballibsi értelmiségi. Hogy azonban az Öt Csillag folyamatos koalíciós kényszerrel és kormányalakítási problémákkal küszködött, míg Macron kompromisszumos, népfrontos mozgalma a kormányalakítási nehézségek mellett lényegében legitimitási gondokkal is küzd, bőven szolgáltathat muníciót és analógiát egy Tisza Párt elleni érvelésben. Főleg úgy, hogy Macron legutóbbi megválasztása is kifejezetten egy bizonyos jelölt (Marine Le Pen) elleni akarat egyfajta koalíciós kifejeződéseként jött létre, és vezetett egyébként lényegében konstans kormányválsághoz Franciaországban.