Most lehet szembesülni az életünkkel! – Bedő Imre a Mandinernek

„Ne keseredjünk annyira neki, mert a luxuslakásunkban kell ülnünk és jó kajákat kell ennünk” – mondja Bedő Imre, a Férfiak Klubjának elnöke a Mandinernek. A járvánnyal és a karanténnal kapcsolatos gondolatairól kérdeztük Bedőt, s arról is kifaggattuk, ő a családjával miként éli meg a helyzetet.

„Mi igazi munkarendet alakítottunk ki itthon, és arra koncentrálunk, hogy a munkahelyi munkában és itthon is mit kell csinálni, hiszen most az itthoni feladatokat is nekünk kell teljes mértékben ellátni, mindent nekünk kell megcsinálni” – mondta Bedő. Szerinte eddig sokan nem értek rá a házimunkára, most viszont fokozottan lehet és kell azzal is foglalkozni. 

– folytatja. „Kiskoromban, Csíkszeredában apám mindig csináltatott velünk napirendet, ami nagyon idegesített, de ma már látom a fontosságát. Ma a legtöbbünk életét az tartja kordában, hogy időre be kell érni a munkahelyre, vagy tele a határidőnapló. Most ez nincs, magunknak kell megtartani magunkat. A szigorú napirend tart pályán, és ez a napirend nálunk valójában munkarend. Nem szabad tömegesen leülni, mert egy ország bánja majd, ha mélyre zuhanunk.”

S hogyan alakította át Bedőék napirendjét az új helyzet? „Délelőtt próbálunk tanulni, bár az iskola is szétesett, és az egyik gyermeknek délután négykor is lesz órája. Emellett dolgozunk, szerkesztjük, írjuk, filmezzük a Férfiak Klubja tartalmait, koordináljuk az informatikai fejlesztéseinket, tartjuk a kapcsolatot a kollégákkal, írom az új könyvemet. A feleségem, Eszter éppen pályázati beszámolót ír, tehát délelőtt adjuk meg a világnak, amit a világnak meg kell adni. A délután elvileg a házimunkáé, a családé: takarítunk, dolgozunk a kertben, főzünk holnapra. Mindezt fűszerezve a gyerekek online tanulásának segítésével, házifeladatainak egész napos koordinációjával, ahol inkább Eszter áll helyt”.

Bedő elmondja:

„A gyermekeink legkomolyabb problémáját az jelenti, hogy a mi generációnkban nem volt igazán szükség az ő munkájukra. Az én gyermekkoromban Csíkszeredában a bennünket bevontak a napi munkába, hiszen a szülők sosem álltak meg, és elkélt a segítség. A mi gyermekeinkre viszont már nem volt valódi szükség, játszhattak ahelyett, hogy kivették volna a részüket a családi teendőkből. De most látják, hogy megy egy ilyen nap, amikor mindent nekünk kell intézni. Most van rá lehetőség, hogy vállvetve, együtt csináljuk, amit kell, s legyen rajtuk is felelősség.”

A Férfiak Klubjának elnöke elárulja: csikorognak ugyan a kerekek, mert nincsenek hozzászokva ehhez a gyermekek, de ügyesek.

például hogy ők pucolták meg az almát, a krumplit, s látják, hogy benne vannak az ételben, amit ő csináltak.

Bedő Imre szülei a telet rendszerint Székesfehérváron töltik, de már 80 felett vannak, így nem lehet velük most találkozni, viszont minden nap beszélnek telefonon. Bedő szerint az idősek nem azért szegik meg a karantént, mert nem érdeklik őket a szabályok, hanem azért, mert máshol van az ingerküszöbük. Ők megélték a háborút, a kommunizmust, kemény nélkülözéseken vannak túl. De ha elfogadják, kemények a szabályok betartásában is.

„Apám 11 éves korában munkát vállalt, 16 évesen tanított az iskolában, ezzel egy időben gyárban dolgozott, aztán agronómus kutató lett. Neki nehéz elmagyarázni, hogy milyen elviselhetetlen katasztrófa bent ülni a házban, és nem igazán hiszi el, hogy nekünk milyen nehéz sorsunk van most.”

nekik a járványügyi karantén nem igazán megpróbáltatás. De megértették és nyoma sincs elkeseredésnek. Fegyelmezettek, addig maradnak otthon, ameddig kell.

Bedő Imre úgy látja: a régi generációban nyoma sincs a lakossági depressziónak. Miközben mindenki összefog a nagy nehézségben, ők néznek, hogy mi itt a nagy nehézség. Azaz elpuhultunk az utóbbi évtizedekben, és keménynek élünk meg olyan dolgokat, amelyekben semmi kemény nincs. A kemény rész nem most van, az még csak utána következik. De ameddig nem tudjuk, hogy milyen helyzetbe cseppenünk majd, addig meddő aggódással ne rontsunk a helyzetünkön. Majd ha kitisztul a kép, mindenki megtalálja a helyét.

De a Férfiak Klubjának elnöke másra is felhívja a figyelmet. Szerinte az emberek annyira nem akarnak találkozni a saját gondolataikkal, életükkel, hogy mindig zenét hallgatnak: zene megy a kocsiban, a metrón a fülükben, otthon; mindig van háttérzaj.

mert nem szoktak hozzá az önreflexióhoz, az elmélkedéshez. Pedig most mindenki felszabadulhat, kicsit áteshet a tisztítótűzön.

Bedő végül kifejti: „Mondhatjuk, mindegy, mi volt eddig, mert más világ lesz, amihez alkalmazkodni kell, és új lapot indíthatunk. Csak nem tudjuk, mihez kell még alkalmazkodni. Most kell erőt gyűjteni, hogy amikor oda kell állni a startvonalhoz pár hét vagy hónap múlva, akkor jó erőben álljunk ki és robbanékonyan indulhassunk.”

Fotó: Földházi Árpád

***

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (Jelenits István piarista atyával, Botos Katalin közgazdásszal és Nagy Feróval) itt érhetők el.