„ [...] Mikor lépett be a nyugati civilizáció az új sötét korba? Erre a kérdésre Greta davosi, gépies protestációinak hátborzongató jelenetei adhatnak választ.
A menedzsmentizmus egy olyan ideológia, amely kitöltette a kommunizmus összeomlása és a hetvenes évek utáni piaci kapitalizmussal való csalódás által létrehozott vákumot, és a társadalom minden szegletét megfertőzi. A lényege, [...] hogy minden problémát úgy kezel (mint a cégek), mintha azok általános, optimalizált folymatokkal lennének megoldhatóak.
Így
az olyan aktivisták, mint Greta egy egyértelműen diagnosztizált betegséggé egyszerűsítik az éghajlatváltozást,
amelyet pontos határidők betartásával lehet kezelni, miközben közösen fizetjük a számlát.
És az elitünk – ugyanezen arrogáns véleményt osztva, hogy minden szakértelemmel rendelkezünk a Föld összetett problémáinak megválaszolásához –, óvatosan megtagadja minden olyan tény elismerését, amely kétségbe vonja az általuk már megállapított „tényeket”.
Sajnos, míg ez a menedzsmentizmus önmagába nem zuhan, valószínűleg megrekedtünk.”