Lemondatnák a náci gondolatokat valló jobbikosokat

A „nyíltan náci” gondolatokat valló országgyűlési képviselők lemondatására szólította fel Vona Gábort, a Jobbik vezetőjét a Közép- és Kelet-Európai Zsidó Hitközségek és Szervezetek Szövetségének elnöke azon a megemlékezésen, amelyet a holokauszt-emléknap alkalmából rendeztek a Cipők a Duna-parton emlékműnél csütörtökön Budapesten. Horovitz Tamás azt kérte, hogy a pártelnök mondassa le „a holokauszt-tagadó, cipőbe köpködő politikusait, és ne küldje vissza őket bűnbánó módon virágokkal bocsánatot kérni, hogy kiszolgáltassa vele saját érdekeit”. Hozzátette: törvénymódosítást kezdeményez annak érdekében, hogy ne évülhessen el három év alatt a holokauszt tagadása, a sírok és emlékhelyek meggyalázásának bűntette.

A szónok hangsúlyozta, hogy nemcsak emlékezni jöttek, hanem új irányt mutatni, mert az elmúlt hetekben, hónapokban sorra jelentek meg hírek zsidó emberek emlékének meggyalázásáról, a holokauszt tényének tagadásáról, és közvélemény-kutatások tanúskodnak az antiszemitizmus erősödéséről. Felhívta a figyelmet a hatékony érdekképviselet szükségességére, amely megálljt parancsol az egyre növekvő antiszemitizmusnak, „a holokamuzóknak, a cipőbe köpködőknek, a náci tetoválást viselőknek”. 

„Azért vagyunk ma itt, hogy megmutassuk és hogy együtt kimondjuk: elég volt! (...) Azért vagyunk ma itt, hogy együtt mondjuk ki: nem akarunk félni a náci gondolatokat dédelgető politikai erőktől” – fogalmazott Horovitz Tamás. „Ha nem tudjuk megvédeni halottaink emlékét, nem leszünk képesek megvédeni az élőket sem” – jelentette ki.

Zoltai Gusztáv holokauszt-túlélő, a Miniszterelnökséget vezető miniszter tanácsadója, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének korábbi ügyvezető igazgatója azt mondta: 1944-45-ben a nácik és a nyilasok úgy gondolták, hogy a zsidók kiirtása meghozza nekik a békét, a gazdagság paradicsomi bőségét. Mindezt akkor, amikor Magyarország már elbukott, földjén szovjet katonák masíroztak, amerikai és angol repülőgépek bombázták. „Nőket, öregeket, gyerekeket vezényeltek ki a gettóból, a védett házakból, kergették őket nyugatra és a Duna partra” – emlékezett.

Túlélőként felidézte, milyen volt a torkot szorító félelem, az éhség, a reménytelenség, az álmok nélküli éjszakák rettegése; hogyan várták a hóhércsizmák koppanását. És nem segített az sem, aki korábban talán tapsolt a színésznek a nézőtéren, hálás volt az orvosnak a gyógyító kéz simogatásáért, aki tudta, mit ér a jó cipó – fogalmazott Zoltai Gusztáv, a többségi társadalom közönyösségére utalva. 

Végül feltette a kérdést, hogy hol van az a „21. századi új nyilas”, aki nemrég beleköpött az egyik vascipőbe és akinek a tapolcai választás nyomán az a képzete támadhat, hogy újrakezdhető a történelem? „Hát nem jönnek, és nem győznek! Még akkor sem, ha most többen vannak. (...) Gyilkos ne legyen reményed!” – mondta Zoltai Gusztáv.

A rendezvény résztvevői – több százan – elmondták a zsidó halotti imát, a kaddist, valamint mécsesek gyújtásával és a Duna sodrására bízott papírhajókkal emlékeztek a holokauszt áldozataira, a folyóba lőtt emberekre.