A kereszténység, demokrácia és a közmorál összeegyeztethetőségének kérdéséről tartott előadást a Danube Institute szervezésében a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen Anthony O’Hear, a Királyi Filozófiai Intézet tiszteletbeli igazgatója november 11-én, kedden. Anthony O’Hear politikai erkölccsel, politikai filozófiával, tudományfilozófiával és vallásfilozófiával foglalkozik, szakterülete az oktatás, tíz éve a brit kormány oktatásügyi tanácsadója – különösen befolyásos volt Margaret Thatcher és John Major miniszterelnöksége idején. Az előadás nézőinek soraiban észleltük André Goodfriendet, az amerikai nagykövetség ügyvivőjét is.
David Cameron brit miniszterelnök keresztény országnak nevezte Nagy-Britanniát 2014 áprilisában – emlékeztetett előadása elején Anthony O'Hear. Rögtön megindult a vita, hogy vajon milyen értelemben gondolta kereszténynek Nagy-Britanniát a kormányfő, tekintve, hogy alig jár valaki templomba, a társadalom pedig inkább keresztényellenes, semmint keresztény. Sokan érvelnek úgy, hogy a keresztény elkötelezettségnek nem szabadna megjelennie az egészségügyi dolgozók esetében, például az orvosoknak nem szabadna megengedni, hogy lelkiismereti alapon visszautasítsák az abortuszműtétet, vagy épp a felekezeti iskoláknak is kötelezővé kellene tenni a melegjogok oktatását.
Másrészt a keresztények is ugyanolyan állampolgárok, mint mások, és ugyanúgy fizetik az adót, a keresztény iskolák nem akadályozzák az állami iskolák létét, a keresztény társkeresők mellett nyugodtan létezhetnek a nem keresztény társkeresők is. Ellenben pár éve kötelezték a brit társkeresőket a meleg párkeresők fogadására, így vagy meg kellett szűnniük a vallási alapon ezt elutasító oldalaknak, vagy át kellett alakulniuk és megszüntetniük az egyházi kötődéseiket. Vannak olyan keresztény örökbefogadási ügynökségek, amelyek nem adtak örökbe melegpároknak, de emellett létezhetnek világi ügynökségek.
O’Hear szerint az iskolák ügyében felmerül a kérdés, hogy kinek a feladata a gyermek oktatása. A szülőké? Az államé? Ő úgy látja, az állam feladata egy általános oktatás biztosítása, de emellett helye van a magániskoláknak is; ha pedig azoknak helye van, akkor a felekezetieknek is helye van, hiszen azok is fizetnek adót, akik ilyenekbe szeretnék járatni a gyermeküket.
A brit filozófus szerint a Jehova Tanúinak a vérátömlesztést elutasító álláspontja az, ahol már inkább a „szekulárisokkal tart”, hiszen itt emberi életekről van szó. A filozófus hosszan elemezte John Rawls híres, igazságosságról szóló elméletét az öngyilkossággal, a melegházassággal és a halálbüntetéssel kapcsolatban, amelyeket többnyire kritizált az előadó.
Anthony O’Hear úgy látja: a keresztényeknek jó oka van rá, hogy jelenlegi kisebbségként a klasszikus liberális megközelítést támogassák, ahol a demokrácia többségi felfogása ellenére is biztosítják a kisebbségek szabadságjogait. A filozófus Szent Ágoston megközelítését idézte az Isten városából: a korai keresztény álláspont szerint az egyházaknak vissza kell vonulnia a közéleti vitáktól. Az Isten városa nem ezen a földön valósul meg, mivel ez a világ tökéletlen; így szerepe van a szekuláris államnak is, amely lehet jó, lehet liberális és toleráns, s lehet szerepe például a háború megállításában, valamint a szabadságjogok biztosításában. Nem az állam feladata, hogy üdvözítse az embereket, az állam feladata pusztán az, hogy biztosítsa a lehetőséget erre. O’Hear egy pluralista társadalom mellett foglalt állást, amelyben ugyanakkor van helye és szerepe az egyházaknak.
*
Anthony O’Hear előadására Hörcher Ferenc, az MTA Filozófiatudományi Intézetének igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politikaelméleti Doktori Iskolájának vezetője reflektált. Hörcher rámutatott: a közép-európai kommunista diktatúrák után (vagy akár alatt is) az egyházak voltak azok, amelyek bizonyos politikai kérdésekben határozottan állást foglaltak, így tehát Közép-Európának más a történelmi háttere, amellyel a kérdéshez közelít.
A pluralista társadalom olyasfajta megközelítése, amelyet O’Hear dicsért, vannak veszélyei is – mutatott rá Hörcher –, nevezetesen, hogy dezintegrációhoz vezethet. Ugyanis miért vegyen részt a politikai életben bárki is, ha a saját meggyőződése kizárólag a magánügyének számít, és nem befolyásolhatja a közvéleményt, a közéletet? Hörcher Ferenc szerint így aztán nincs garancia arra, hogy egy liberális állam nemzedékről nemzedékre fenn tudja magát tartani. A filozófiai intézet igazgatója emlékeztetett arra, hogy a 2004-ben a Bajor Katolikus Akadémia rendezésében megtartott Jürgen Habermas–Joseph Ratzinger vitában egy dologban egyetértett a két gondolkodó: hogy a liberális állam mögül hiányzik a morális támogatás.
Az ilyen berendezkedés individualista mivoltában pedig benne rejlik az atomizálódás veszélye – jegyezte meg Hörcher, felhívva a figyelmet arra is, hogy például a katolikus egyház társadalmi tanítása nem az egyének mellett az „elemi közösségeket” is hangsúlyosan kezeli, emellett az emberek jellemzően közösségben gyakorolják a hitüket.
Hörcher Ferenc feltette a kérdést: nem lehetséges, hogy a szekuláris modell globálisan tekintve kivétel, miközben világszerte erős a vallási befolyás a közéletre és az államra? Ez pedig az Európa jövőjével kapcsolatos kérdésekhez vezet minket – figyelmeztetett válaszában a filozófiai intézet igazgatója.
