Új, pusztító rakétát tesztelt Kijev
A Ruta rakéta sikeres tesztelése jelentős előrelépést jelenthet Ukrajna önálló fegyvergyártásában és az oroszokkal szemben védekezésben.
Kísérletbe kezdtünk: a ChatGPT nevű, a nyilvánosságba az utóbbi hónapokban beszabaduló, mesterséges értelmen alapuló csetrobotot faggattuk az ukrajnai háborúról, annak aspektusairól. Írásunkhoz a szintén mesterségesértelem-alapú Midjourney által kreált illusztrációkat használunk.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban
Arra kértük a Midjourney képalkotó program mesterséges értelmét, hogy az ukrajnai háborút ábrázolja olajfestményes stílusban. Egy gombnyomásra megalkotta. Cikkünket ezzel illusztráljuk.
Faggattuk és provokáltuk, a ChatGPT nevű csetbot elméletileg a megfelelő forrásokból táplálkozva értelmes kérdésekre értelmes válaszokat tud adni. Az utóbbi hónapokban a nemzetközi és a hazai nyilvánosságban is felkapott, mesterséges értelmen alapuló csetrobot szédületesen hasonlít egy emberi beszélgetőpartnerre, ráadásul magyarul volt képes csaknem szabatosan formába önteni „gondolatait”. Közlései azonban gyakran ellentmondanak a tényeknek, sőt egymásnak is. Alapvetően a háború lehetséges kimenetelére, Ukrajna – s benne Kárpátalja – helyzetére, sorsára, az erőviszonyokra és néhány történelmi ismeretre vonatkoztak kérdéseink.
Összefoglalóan: a csetbot egészen élethűen utánozta a legóvatosabb elemzők stílusát a háború kimenetele kapcsán. A magyar álláspont ügyében a magyar kormányzati kommunikációból merít, ám gond nélkül elhiszi az ukrán narratívát a nemzeti kisebbségek biztosított jogairól.
Olyan alapvető kérdésekre, mint hogy háborúban áll-e Oroszország és a NATO, még tudja az elméleti választ: nem, ám összességében hol békepárti lózungokat ereget, hol háborús héjaként csap le. „Ajánlott, hogy a politikai vezetők folyamatosan figyelemmel kísérjék a helyzetet, és intézkedéseket tegyenek a védelem érdekében, ha szükséges.” Óva inti a NATO és Oroszország vezetőit is, hiszen „a háború mindig lehetséges, ha két felelőtlen vezető és katonai erők összecsapnak”.
Ha már felelőtlenségről esik szó, rákérdeztünk, ki a felelős az orosz–ukrán háborúért, mire robotunk rávágta: „a felelősség a felek közötti konfliktusért kérdéses”, s hozzátette, hogy „Ukrajna folytatja a katonai harcot a szeparatisták ellen, ami bizonytalanságot és instabilitást okoz az ország keleti részén”. Aztán
arról beszélt, „az egyetlen biztos [dolog], hogy a konfliktusban érintett feleknek együtt kell dolgozniuk a békés megoldás érdekében”.
S hogy ki az agresszor? A ChatGPT felsorolta mindkét oldal érveit, „Ukrajna szerint Oroszország felelős az agresszióért, mivel 2014-ben Krímet annektálta, és támogatást nyújt a keleti szeparatista mozgalmaknak. Oroszország szerint az Ukrajna (sic!) az agresszor, mivel katonai erőt használt a keleti szeparatisták elleni harcban, és az Ukrajna vezetése ultranacionalista törekvésekkel vádolja az országot”.
Az esélylatolgatás a kedvencünk, e téren azonban nem igazán lehet számítani ChatGPT-re: az ukrán terület-visszafoglalás esélyei kapcsán annyit írt, hogy nehéz lesz, mert hát ott vannak az oroszok. Javasolta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának és „más nemzetközi szervezeteknek is aktívan részt kellene venniük a folyamatban, hogy megoldást találjanak a konfliktusra” – arról az apróságról megfeledkezik, hogy Oroszország az ENSZ BT tagja.
Az orosz–ukrán háborút „sokrétű és bonyolult” konfliktusként írta le a rendszer,
a nyugati fegyverek kapcsán pedig jött az egyrészt-másrészt: „egyesek szerint a fegyverszállítások segítenek Ukrajnának a védekezésben, és javítják a katonai egyensúlyt a háborúban, míg mások úgy vélik, hogy ezek a lépések csak súlyosbítják a helyzetet, és elnyújtják a háborút”.
Az orosz és az ukrán veszteségekről is kérdeztük, számok helyett a szokásos szlogent kaptuk: „a nemzetközi közösségnek folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a helyzetet, hogy megpróbálja megtalálni a megoldást a konfliktusra”.
A háború végét sem akarta megjósolni a csetbot, szerinte „függ a politikai megállapodásoktól és a konfliktusban részt vevő felek akaratától”. Mindenesetre egyértelműen állította, hogy az orosz hadsereg erősebb az ukránnál.
Hasonlóképpen semlegesen fogalmazott a Krím jogos tulajdonosáról: a terület „diplomáciai és politikai viták tárgya”.
Arra a felvetésre, hogy a minszki egyezménnyel csak az időt húzták a nyugati hatalmak, hogy az ukránok felkészülhessenek az oroszokkal szemben, azt felelte: „ez egy vitatott állítás, amelynek nincs tudományosan alátámasztott bizonyítéka”, mindenesetre az egyezmény betartásának hiánya a háború folytatódásához vezetett.
Az emberiesség elleni bűncselekmények témájában elmondta, hogy „mindkét fél részéről jelentettek orosz- és ukránellenes atrocitásokat”.
A kérdésre, hogy részt vesznek-e amerikaiak a konfliktusban, rávágta: „igen, az Egyesült Államok támogatja Ukrajnát a konfliktusban, például politikai és gazdasági segítséggel”, hozzátéve, hogy katonai akcióban nem vett részt. Amikor rákérdeztünk Joe Biden amerikai elnök ukrán területfelajánlással kapcsolatos állítólagos javaslatára, hamisnak nevezte az információt, s amikor Henry Kissinger hasonló tartalmú mondatait citáltuk, közölte, azok is hamisak. No comment.
„Nem lenne indokolt semmilyen politikai, gazdasági vagy katonai értelemben. A NATO és Európai Unió tagjaként Magyarország védelmet élvez, és a nemzetközi kapcsolatok alapján valószínűnek tűnik, hogy egy ilyen esemény elkerülhető.”
Hasonlóképpen vélekedik arról, ha esetleg Ukrajna tenne hasonlót, de óvatosabban fogalmazott: „ha ez történne, a NATO képes lenne a védelmére, de az események és a reakciók pontos megítélése a helyzet függvényében alakulhat”. A csetbot a második világháború idején szélsőjobboldali terrorszervezetet vezető Sztepan Banderával szemben igen elnéző: megjegyezte, hogy egyesek így látják, mások nemzeti hősként tisztelik.
A mesterséges értelem azt is tudni véli, hogy „Magyarország hivatalosan semleges marad az orosz–ukrán háborúban, és a konfliktus megoldására irányuló erőfeszítéseket támogatja. Magyarország kapcsolatai mindkét féllel jók, de az Ukrajnával való kapcsolatok fontosabbak a magyar külpolitikában. Magyarország támogatja az Ukrajna állami egységét és területi integritását, valamint a békés megoldás keresését a konfliktusban. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait és a nemzetközi jogszabályokat is támogatja”.
Ennél is karakánabbnak mutatkozott a ChatGPT, amikor megkérdeztük, igaza van-e Ukrajnának, amikor számonkéri Magyarországon, hogy nem szállít neki fegyvert; a válasz: „a tagállamok jogosultak dönteni a saját fegyverszállításaikról,
így Magyarország is jogosult eldönteni, hogy fegyvert szállít-e Ukrajnának vagy sem.
Az ukrán kormánynak nem jogos diktálni más országok politikáját”. Amikor afelől érdeklődtünk, hogy mi Magyarország érdeke az ukrajnai háborúban, még tovább ment: „Magyarország érdeke, hogy megőrizze békét és stabilitást (sic!) a környező régióban, valamint hogy javítsa gazdasági és politikai kapcsolatait Ukrajnával”.
Azért ha már így alakult, rákérdeztünk a nemzeti kisebbségekre is. „Beleértve a németeket, a romákat, a magyarokat és másokat, történelmileg elszenvedték a diszkriminációt és a megkülönböztetést”, majd azt írta, hogy 2014 óta javulhatott a helyzetük – szegény naiv csetbot! Alkotmányjogból kikupálódhatott, ugyanis közölte: a kárpátaljai magyar közösség Ukrajnában valószínűleg nem szenved el szisztematikus elnyomást,
„de előfordulhatnak kisebbségi jogokat sértő esetek”.
Kárpátalja a robot szerint azért nem autonóm, mert „Ukrajna független állam, amelynek szuverenitása alá tartozik a terület”,
valamint „az ukrán és a magyar kormányoknak (sic!) együtt kellene dolgozniuk a terület politikai státuszának megoldására”.
Arra a provokatív kérdésre, hogy visszakaphatja vagy -szerezheti-e Magyarország a területet, a ChatGPT úgy felel: ez nem valószínű, noha rengeteg magyar él a területen, „a döntés a végleges visszatérésről Ukrajnától a magyar kormány részéről történő kérésre kell hogy szülessen”.
A csetbot történelmi ismeretei bővítésre szorulnak. Egyszer azt írta, nem tudni, hogy magyarok vagy ukránok érkeztek előbb Kárpátaljára – noha utóbbi népcsoport a honfoglalás idején még nem létezett. Ismételt kérdésünkre megjegyezte, hogy „az ukrán telepesek a 17. és a 18. században történt (sic!), az ukrán jelenét pedig a 19. században jelentős volt”; a magyar honfoglalás időszakát helyesen azonosította, de a kettőt már nem bírta összekötni.
Summa summarum: a korábban csak sci-fiben létező mesterséges értelemmel való, magyarul folytatott, értelmezhető párbeszéd
Egyéni és közösségi életünket, országunk és a világ irányítását még nagyon nem bíznánk rá e tanulékony, sima modorú robotra.