Létezik egy nemzet, amelynek képzeletét százötven éve fogva tartja a halhatatlanság. Oroszországban hívők és ateisták, filozófusok és technológusok politikai rendszertől függetlenül munkálkodnak az örök élet koncepcióján. Miért?
Jó pár évvel ezelőtt egy antropológus barátomtól tudtam meg, hogy a Tetris orosz találmány. Nagyon meglepődtem, hiszen világéletemben japán vagy amerikai eszközökön játszottam vele (ez volt az egyetlen kazetta, amit a Nintendo Game Boy mellé csomagban adtak). Beszélgetőtársam azonban felhívta a figyelmem, hogy kulturális értelemben a Tetris nem is származhatna máshonnan, mint Oroszországból. E játék dramaturgiájának ugyanis az az alapja, hogy az ember sosem nyerhet – a vereséget késleltetheti.
Utólag logikusnak tűnik, hogy nem sokkal később a transzhumanizmus fogalmával is egy ifjú orosz milliárdos, Dmitrij Ickov titokzatos tevékenysége kapcsán ismerkedtem meg. Az internetvállalkozó fejébe vette, hogy örökké szeretne élni, ezért az általa alapított 2045 Kezdeményezés tíz éve kutatja tudat és gép összekapcsolásának lehetőségeit. Nem kérdés, hogy a megsemmisüléstől való félelem központi helyet foglal el az orosz észjárásban, s időpontjának kitolása a végtelenbe feltűnően foglalkoztatja gondolkodóit. Ennek tragikusan nehéz történelmük mellett drámai hanyatlást mutató demográfiai adataik is különös aktualitást adnak. De miben különböznek a 21. század orosz utópistái nyugati felebarátaiktól?
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Azon rendeleteivel, amelyek betiltják a gendernyelvet és DEI-polipot, az elnök valójában csak növeli a tudomány szabadságát, és visszatér a polgárjogi mozgalom eredeti elveihez. Szilvay Gergely írása.
Az F-16-os vadászgép még augusztus végén zuhant le.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.
Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka ismertette a tárgyalás részleteit.
„Ezeknek az átutalásoknak végre véget kell vetni” – írta a német politikus.
