Létezik egy nemzet, amelynek képzeletét százötven éve fogva tartja a halhatatlanság. Oroszországban hívők és ateisták, filozófusok és technológusok politikai rendszertől függetlenül munkálkodnak az örök élet koncepcióján. Miért?
Jó pár évvel ezelőtt egy antropológus barátomtól tudtam meg, hogy a Tetris orosz találmány. Nagyon meglepődtem, hiszen világéletemben japán vagy amerikai eszközökön játszottam vele (ez volt az egyetlen kazetta, amit a Nintendo Game Boy mellé csomagban adtak). Beszélgetőtársam azonban felhívta a figyelmem, hogy kulturális értelemben a Tetris nem is származhatna máshonnan, mint Oroszországból. E játék dramaturgiájának ugyanis az az alapja, hogy az ember sosem nyerhet – a vereséget késleltetheti.
Utólag logikusnak tűnik, hogy nem sokkal később a transzhumanizmus fogalmával is egy ifjú orosz milliárdos, Dmitrij Ickov titokzatos tevékenysége kapcsán ismerkedtem meg. Az internetvállalkozó fejébe vette, hogy örökké szeretne élni, ezért az általa alapított 2045 Kezdeményezés tíz éve kutatja tudat és gép összekapcsolásának lehetőségeit. Nem kérdés, hogy a megsemmisüléstől való félelem központi helyet foglal el az orosz észjárásban, s időpontjának kitolása a végtelenbe feltűnően foglalkoztatja gondolkodóit. Ennek tragikusan nehéz történelmük mellett drámai hanyatlást mutató demográfiai adataik is különös aktualitást adnak. De miben különböznek a 21. század orosz utópistái nyugati felebarátaiktól?
Az Egyesült Államok kormánya engedélyezte az Nvidia és az AMD félvezetőinek kínai exportját – cserébe a két óriásvállalat a bevételek 15 százalékát az államkasszába utalja. A „kis megállapodás” nemcsak a korábbi biztonsági érvelést írja felül, hanem precedenst is teremt: immár úgy tűnik, a nemzetbiztonsági kockázatoknak is van meghatározható ára.
Jókai kedvenc könyvkötőjéről és a szakma aranykoráról mesél a Ráth György-villa új időszaki kiállítása.
Gerald Grosz új könyve, „Merkel műve – a mi bukásunk”, politikai bombaként robbant a német közéletben.
Még nem győzték le nyugaton a woke-ideológiát, a pszichológia szakma és az iskolák indoktrináltak, a társadalomtudományban politikai alapon lektorálnak – mondta a brit oktatási szakértő a Mandinernek.
A sci-fi-szerzők szinte mindig pontosabban jósolnak a tudósoknál. Szerintük a jövő legfőbb technikai készsége a manipuláció lesz, s bár a világ „fejlettebbé” válik, sivárabb és cinikusabb is lesz a mainál. Mindennapi küzdelmeink tárgya az identitásunk és a szabad akaratunk megőrzése lehet.
Sejtelmes poszttal jelentkezett a baloldal „visszavonult” ikonja.
Bánhatja a fegyelmezetlenségét...
Egyórás nagyinterjút adott a magyar miniszterelnök az amerikai konzervatív média egyik zászlóshajójának.
