Nagyon megszenvednénk: a Tisza Párt szakértője az IMF-fel vésetné kőbe a megszorítások politikáját

Ismét a Nemzetközi Valutaalap hitelét, mint lehetőséget emelte ki Petschnig Mária Zita baloldali közgazdász, aki ugyan hangsúlyozza, hogy nem szakértője a Tisza Pártnak, ugyanakkor azt is el szokta mondani, már több száz alkalommal tartott előadást a Tisza szigetek rendezvényein.

Ráadásul a közgazdász – aki Kéri László baloldali politológus felesége – évtizedek óta következetesen képviseli azt a gazdaságpolitikai irányt, amelynek középpontjában nem az emberek jóléte szerepel, hanem a a befektetők és hitelezők.

Ez a gazdaságpolitika ugyanakkor már megbukott, mivel a 2008-as válságot követő években a lakossági megszorítások újabb és újabb károkat okoztak a gazdaságban, miközben az emberek életszínvonala meredeken csökkent. Napjainkban Romániában láthatunk hasonló folyamatokat.

A baloldal akkor is az IMF-et szeretné, ha erre semmi szükség

Petschnig Mária Zita gondolatairól Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója tett közzé videót a Facebook-on. A felvételen a baloldali közgazdász kifejti,

Azt is megjegyezte, hogy Orbán Viktor azért sem fordulna sosem az IMF-hez, mert akkor negyedévenként számon kérnék, miért költekezik, vagyis 

A Tisza Párt körül tevékenykedő baloldali szakértőkről és közgazdászokról Magyar Péter az elmúlt hónapokban megpróbálta elhitetni, nem vesznek részt pártja kormányzásra való felkészülésében. Az ellenzék valódi választási programja, azaz az ősszel kiszivárgott, több mint 600 oldalas megszorítás-gyűjtemény pontosan azokat az irányokat jelöli ki, amelyről az említett közgazdászi kör szeretné Magyarországon, ha megvalósulna. Ráadásul az ellenzéki közgazdászok – Bokros Lajos, Bod Péter Ákos, Petschnig Mária Zita, Lengyel László, Király Júlia – több alkalommal is nyilvános rendezvényen szólták el magukat világossá téve, aktív résztvevői a Tisza Párt gazdaságpolitikai programalkotásának.

Mivel járna a valutaalap kölcsöne?

Petschnig Mária Zita felvetése azért is meglepő, mert a Nemzetközi Valutaalap hitelkonstrukciója

• válságkezelése szolgál,
• nem a piacon elérhető hitel olcsóbb alternatívájaként kínálja az IMF,
• abban az esetben jelenti az utolsó lehetőséget, ha a piaci finanszírozás ellehetetlenül,
• vagy ha a piaci finanszírozás a kormányba vetett bizalom miatt jelentősen megdrágul,
• valutaválság alakul ki,
• vagy világválságok és háborús érintettség időszakában.

Az IMF ráadásul szigorú feltételekhez köti a programját, amiért cserébe a piacihoz képest kedvezőbb kamatozást tesz lehetővé és a visszafizetésre hosszú futamidőt hagy. Alapvető feltételei a Petschnog Mária Zita és más baloldali közgazdászok által állandóan ismételgetett költségvetési stabilitás, amely elérhető

• kiadáscsökkentéssel,
• adóemeléssel,
• vagy a kettő kombinációjával. 

Ráadásul a kölcsön felhasználása szigorúan ellenőrzött, a valutaalap negyedévente ellenőrzi a „programja” végrehajtását, amelyről jelentést készít. A nyilvános jelentés pedig érdemben befolyásolja a piaci szereplőket, miképp ítélik meg az érintett országot és milyen kockázati felár mellett vesznek részt a finanszírozásban.

Az IMF-kölcsön tehát mindenképpen megszorítást jelent, mivel feltétele a csökkenő államadósság és az alacsony költségvetési hiány elérése. A baloldal szerint az 5-10 éves távlatban elért konszolidáció végül olcsóbb piaci finanszírozást eredményez, ám a gyakorlatban nincs olyan ország, amely egy IMF-hitelprogramot követően jóléti állammá alakult volna, folyamatosan emelkedő életszínvonallal.

Az IMF-kölcsön felvetése abszurd a jelenlegi nemzetgazdasági mutatók ismeretében.

Nincs szüksége Magyarországnak az IMF-re

Az IMF-hitel tehát abban az esetben jelent végső megoldást egy országnak, ha már minden finanszírozási megoldás ellehetetlenül és a súlyos recesszió másképp elkerülhetetlen, ahogy ez a Gyurcsány-kormány idején egyértelmű volt. Ezzel szemben 

A kormány a baloldali közgazdászok és az IMF által képviselt – világszerte gyengén teljesítő, életszínvonal-ellenes – gazdaságpolitika helyett a német gazdaság tartós visszaesése és az orosz-ukrán háború miatt gyenge konjunktúra időszakában pont az ezzel ellentétes lépésekkel kezeli a helyzetet:

Ez a gazdaságpolitika kevésbé tekinti fontosnak az államadósság gyors csökkentését, ugyanakkor figyelembe veszi az emberek életszínvonalát és azokat az elvárásokat, amelyeket a választók támasztanak a politikusokkal szemben. A Tisza Párt pedig kormányra kerülésük esetén szinte biztos, hogy brutális megszorításokat hajtana végre, ezt támasztja alá, hogy szakpolitikusai az üzleti életből, a nemzetközi befektetői körökből érkezett, így aligha lenne képes elkötelezni magát a szociális piacgazdaság mellett.

Nyitókép: Képernyőfotó/ATV