Megszűnne a 9 százalékos társasági adó: a Tisza Párt többkulcsos rendszere súlyos megszorítást jelentene a vállalkozásoknak, és elindíthatná a tőke kivonulását Magyarországról. Magyar Péterék tervei recesszióba taszítanák hazánkat.
Korábbi cikkeinkben több szempontból is elemeztük Magyar Péterék kiszivárgott gazdasági programtervét, ebből az áttekintésből pedig nem maradhat ki a hazai vállalkozások helyzetének értékelése sem. A tiszás szakértők javaslatcsomagjának megvalósulása esetén csaknem 3700 milliárd forintos megszorítás várna a vállalkozásokra.
Mostani cikkünkben ennek egy konkrét elemével, a társasági adó (TAO) tervezett átalakításával foglalkozunk részletesen.
Magyarországon jelenleg Európa legalacsonyabb társasági adója van érvényben, amelynek mértéke 9 százalék. Abban szakmai konszenzus mutatkozik, hogy ez jelentős versenyelőnyt biztosít az országnak, különösen annak fényében, hogy az Európai Unióban az átlagos társaságiadó-kulcs 20–22 százalék körül alakul.
Többek között ennek is köszönhető, hogy 2023-ban Magyarországra több külföldi működőtőke, vagyis beruházás érkezett, mint a nálunk nyolcszor nagyobb Németországba. 2024-ben pedig az Európába érkező kínai befektetések egyharmada Magyarországot választotta célpontként, összesen 3,1 milliárd euró értékben.
A Tisza Párt tervezete ezzel szemben erre a szintre, sőt annál is magasabbra emelné az elvonás mértékét. A baloldali megszorítócsomag ugyanis többsávos, magas kulcsokat tartalmazó társasági adórendszer bevezetését irányozza elő, amely 13,5; 18; 21,5 és akár 25 százalékos adókulcsokat is tartalmazna.
Már a legkisebb vállalkozások is több adót fizetnének, a közepes gazdasági szereplők közterhei megduplázódnának, és minél nagyobb, illetve sikeresebb egy vállalkozás, annál súlyosabb adóterhet róna rá az új rendszer.
A társasági adó ilyen mértékű emelése nem maradna következmények nélkül: radikális sokkot okozna a magyar gazdaságban. A vállalkozások nyeresége jelentősen csökkenne, kevesebb forrás maradna munkahelyek fenntartására, fejlesztésekre, beruházásokra és béremelésekre. Megnőne a csődök száma és annak kockázata is, hogy a vállalkozások kivonulnak az országból.
Ezt is ajánljuk a témában
A tiszás megszorítócsomag lényegében egy átfogó adóemelési hullám, amely a kata, az ekho és a kiva teljes felszámolásával semmizné a vállalkozói világot.
A magas társasági adó megszüntetné Magyarország egyik legfontosabb befektetési előnyét, a tőke pedig hátat fordítana hazánknak. Ezzel a kockázattal maguk a tiszás program készítői is tisztában vannak, hiszen a dokumentumban leírják: „fennáll az adóelkerülés és a profit-áthelyezés kockázata, különösen a globális cégek körében”.
Ez azonban a Tisza szakértőit láthatóan nem tartja vissza, mivel számukra elsődleges a brüsszeli elvárásoknak való megfelelés. Brüsszelben ugyanis nem nézik jó szemmel, hogy a külföldi multinacionális cégek Magyarországon fektetnek be és építenek gyárakat, ahelyett, hogy mindezt Nyugat-Európában tennék.
További probléma lenne, hogy a megnövekedett adóterhek miatt a vállalkozások kénytelenek lennének emelni áraikat, ami minden termék és szolgáltatás drágulását eredményezné. Mindezek következtében erősödne az adóelkerülés, teret nyerne a szürkegazdaság és a feketefoglalkoztatás is.
Hogy a Tisza Párt környezetében valóban léteznek ilyen elképzelések, azt egyes hírek szerint a párt tanácsadójaként felbukkanó Surányi György egy interjúban egyértelművé tette. A korábbi jegybankelnök a Szabad Európának beszélt arról, hogy az államháztartást a bevételi oldalon, vagyis adóemelésekkel lehetne stabilizálni, amelyek közé a társasági adó felemelése is beletartozna.
Surányi György pontosan így fogalmazott:
Egész egyszerűen rossz a szerkezete a bevételi oldalnak is, meg a kiadásinak is, mert a bevételi oldalon is lehetne keresni. Az nem igaz, hogy a kilencszázalékos társasági adó az egy értelmes dolog.”
Hasonló álláspontot képviselt a szintén a Tisza Párt környékén mozgó Bod Péter Ákos, és Raskó György is tett erre utaló kijelentéseket.
A társasági adó kulcsának emelésével történő államháztartási stabilizációra több nemzetközi példa is létezik, ezek azonban egyáltalán nem nevezhetőek sikernek.
Brazília 2015-ben súlyos költségvetési válságba került, amelyre válaszul a kormány több vállalati adót, köztük a társasági nyereségadót is megemelte. A döntést „költségvetési szükségszerűséggel” indokolták – pont, ahogy a Tisza szakértői – azonban a megszorítás végül alig segített a büdzsén. A Világbank elemzései szerint a beruházások volumene két év alatt közel 9 százalékkal csökkent, miközben a külföldi működőtőke-beáramlás
A vállalati szektor helyzete jelentősen romlott, számos közepes vállalkozás felfüggesztette bővítési terveit, a gazdaság pedig 2015–2016 között összesen 7 százalékpontos GDP-visszaesést szenvedett el. A gazdasági hanyatlás három év alatt 1,1 millió munkahely megszűnéséhez vezetett. Az IMF utólagos értékelése egyértelműen kimondta: „a fiskális konszolidáció adóemelésre épülő stratégiája rövid távon tovább mélyítette a recessziót, mivel elfojtotta a magánberuházásokat és a fogyasztást”.
Hasonlóan súlyos példa Görögország esete is. Az euróválság idején, 2010 és 2014 között az ország adórendszere gyökeresen átalakult. Az EU–IMF mentőcsomag feltételeként Görögország 2013-ban 20 százalékról 26 százalékra, majd 2015-ben 29 százalékra emelte a társasági adó kulcsát. A cél itt is az állami bevételek növelése és az államadósság csökkentése volt, ám az intézkedés nem hozott tartós költségvetési egyensúlyt.
Az OECD és az Európai Bizottság 2018-as értékelése szerint a beruházási ráta tíz év alatt a GDP 26 százalékáról 11 százalékra zuhant, miközben a munkanélküliség 27 százalékra ugrott, ami az egyik legmagasabb arány volt az Európai Unióban. A válságot tovább mélyítette, hogy számos görög kis- és középvállalat adóoptimalizálási céllal Ciprusra vagy Bulgáriába helyezte át székhelyét, így a gazdasági növekedés lehetőségét is elveszítette az ország.
A harmadik példa Franciaország, amely évtizedeken keresztül az Európai Unió egyik legmagasabb társaságiadó-kulcsával működött. A 2012-es elnökválasztás után a Hollande-kormány ezt a nagyvállalatokra kivetett kiegészítő adóval tovább súlyosbította, és az effektív társasági adókulcsot 38 százalékra emelte. A lépést itt is a költségvetés stabilizálásával és az államadósság csökkentésével indokolták, ám az intézkedés visszájára sült el: 2012 és 2015 között a GDP-növekedés mindössze egyetlen alkalommal érte el az 1 százalékot, miközben a munkanélküliség 10,35 százalékra emelkedett.
A társasági adó megemelése nem önmagában jelenne meg a Tisza Párt számára készült baloldali megszorítócsomagban. A tervek szerint megszüntetnék a kkv-kedvezményeket, emelnék a munkáltatói terheket, és ellehetetlenítenék a kedvező vállalkozói adónemeket, így a katát, az ekhót és a kivát is. A következmények ebben az esetben sem maradnának el.
A fentiekből egyenesen következik a belső fogyasztás visszaesése. A lassuló bérnövekedés, az inflációs sokk és a növekvő munkanélküliség együttese egy lefelé húzó gazdasági spirált indítana el, amelyben a magasabb adókulcsok miatt elmaradó beruházások, az elbocsátások és a reálbérek csökkenése miatt a lakossági fogyasztás mérséklődik, újabb gazdasági visszaesést előrevetítve.
Ennek eredményeként a beruházási aktivitás csökkenése és a foglalkoztatottság romlása együttesen zsugorítaná azt az adóalapot, amelyből az állam a működését finanszírozza. Ilyen körülmények között a szociális kiadások – mint a rezsicsökkentés, a csok vagy az édesanyák szja-mentessége – is fenntarthatatlanná válnának.
Nyitókép: Magyar Péter (Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP)
Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.
Világossá vált, hogy csak a magyar miniszterelnök néz szembe a valósággal.
Íme a bizonyíték, hogy a magyarok pénztárcája vastagabb, mint valaha, még ha nem is mindenki hiszi el.
Géberjén polgármestere Orbán Viktor videójában azt is elmondta, hogy érhető el leghamarabb a béke.
Egyéniben miért szavazna mindenki egy ismeretlen, helyben sosem látott tiszás jelöltre, csak azért, mert Magyar Péter ajánlotta?
Tomio Okamura újévi beszédében azt is kijelentette, hogy Ukrajnának nincs helye az Európai Unióban.
Ha a Tisza bukik, ahogyan azt már a torzonborz prófétájuk is adagolja a híveknek (csíkokban), akkor jön a palotaforradalom.
Világossá vált, hogy csak a magyar miniszterelnök néz szembe a valósággal.
Az AEK vezetőedzője és futballigazgatója is a magyar csatárt akarta.
Kapcsolódó cikkek a A Tisza Párt megszorító csomagja aktában.
Bod Péter Ákos elismerte, kész vannak a gazdasági javaslatok, csak mindenki „dugdossa őket, nehogy egy újságíró meglássa”.
Gulyás Gergely és a kabinet idén sem vette félvállról a tájékoztatást.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
