„Lépjen bele a vízbe, professzor” – Marsai Viktor a világ egyik legveszélyesebb konfliktuszónájából jelentkezik

„Lépjen bele a vízbe, professzor, nagyon kellemes” – biztat Hasan barátom. Valóban, a többórás autó­zás, a 35 fok és a 100 százalékos páratartalom mellett még a 26 fok körüli tengervíz is hűsítőnek tűnik. Az kevésbé kellemes, hogy az áramlatok mindenféle nehezen meghatározható növényi törmeléket és szemetet sodornak a lábunk elé. 

A kép mégis már-már idilli a világ egyik konfliktusokkal leginkább sújtott régiójában. Ahogy az Ádeni-öböl langyos hullámai nyaldossák a tengerpartot, nehéz elképzelni, hogy a föld egyik legforgalmasabb tengeri útvonala húzódik előttem, elnyúlva egészen a jemeni partokig – fegyveres konfliktusoktól körülvéve. Pedig a 410 ezer négyzet­-kilométernyi, átlagosan 400 kilométer széles vízi folyóson több mint 20 ezer nagyobb hajó halad át évente. Ezek bonyolítják le az Európa és Ázsia közti kereskedelem 40 százalékát és a globális konténerkereskedelem 20 százalékát. 

Ezzel egy időben évente több százezer ember, etiópok, szomálik, eritreaiak kelnek át zömében illegálisan Afrika szarva térségéből a polgár­háborús Jemen felé, hogy eljussanak a Perzsa-öböl valamelyik gazdag monarchiájába vagy Európába. Visszafelé pedig egy helycserés támadással szintén érkeznek emberek Jemenből, Szíriából vagy éppen Bangladesből, akik paradox módon Kelet-Afrikát választják. 

Ez is jelzi, hogy a globalizált világ migrációs hálózatai milyen szerteágazók és rugalmasak. És persze nem csak emberek érkeznek: az Ádeni­-öböl a fegyverkereskedelem egyik fontos terepe. Itt áramlik be Afrika szarvára az a nagy mennyiségű és egyre magasabb színvonalú fegyver – drónok, rakéták, robbanószerek, mesterlövészpuskák –, amellyel a szomáliai terrorszervezetek két évtizede harcolnak a kormányerők és az őket támogató külföldi csapatok ellen. Vagy megy tovább az Etióp-magasföld valamely felkelőszervezetéhez, hogy a messzebbi célpontokat, Szudánt, Dél-­Szudánt, Kenyát ne is említsük.