Mellbevágó jövőképet vázolt fel a mesterséges intelligencia: a század végére több mint 1,1 milliárd ember élelmezése omolhat össze, a válság pedig Afrika felől zúdíthat soha nem látott migrációs hullámot Európára. A klímaváltozás hozta globális káoszban Magyarország számára a vízgazdálkodás reformja jelenthet kitörési pontot.
Egy friss, mesterséges intelligenciára épülő, átfogó klímakutatói modell drámai jövőképet fest: az évszázad végére a klímaváltozás nem pusztán időjárási anomálián túl a globális stabilitást alapjaiban fenyegető tényező lesz. Bár a gondok fokozatosan jelentkeznek, illetve erősödnek a következő évtizedekben, a Nature folyóiratban is publikált kutatás lényege szerint
ha a világ a jelenlegi pályán marad, 2100-ra több mint egymilliárd ember nézhet szembe súlyos élelmezési válsággal.
A krízis epicentruma – nem meglepő módon – Afrika lesz, ami Európa számára beláthatatlan migrációs és biztonságpolitikai kockázatot jelent, ugyanakkor a helyzet rámutat a Kárpát-medence stratégiai felértékelődésére is:
feltehetően a magyar agrárium – a megfelelő vízgazdálkodási alkalmazkodással, klíma-datptációval – a régiónkon kívül Észak-Afrika számos térségét stabilizáló tényező is lehet.
A kutatás megközelítésének újdonsága, hogy a klímaváltozás gazdasági hatásait vizsgáló modellek eddig jellemzően az átlagos hőmérséklet-emelkedésre és a terméshozamok lineáris csökkenésére fókuszáltak. Az új, a The Conversation portálon publikált anyag – egy Nature-ben megjelent kutatásra is hivatkozva – szakít ezzel a hagyománnyal. A kutatók ugyanis a gépi tanulást, vagyis az MI-t hívták segítségül, hogy a trendeken kívül a hirtelen bekövetkező élelmezésbiztonsági sokkhatásokat is elemezze. Az eredmények kijózanítók, és alapjaiban írják át azt, amit a 21. század geopolitikai kockázatairól gondoltunk.
A kutatók által fejlesztett modell nem kevesebbet állít, mint hogy
a magas üvegházhatásúgáz-kibocsátással járó forgatókönyv megvalósulása esetén 2100-ra mintegy 1,16 milliárd embert fog érinteni legalább egy súlyos élelmezési válság.
Ez a szám önmagában is mellbevágó, de a demográfiai bontás teszi igazán tragikussá: az érintettek között több mint 600 millió, ötévesnél fiatalabb gyermek lehet.
A probléma gyökere, hogy a klímaváltozás nem egyenletesen fejti ki a hatását. A hagyományos modellek gyakran elfedik a szélsőségeket az éves átlagok mögött, az új MI-alapú megközelítés azonban rámutat arra, hogy
a jövő élelmiszerhiányát nem feltétlenül a globális készletek lassú apadása, inkább a lokális, de drasztikus „sokkok” okozzák majd.
Aszályok, áradások és hőhullámok, amelyek egyik évről a másikra teszik tönkre teljes régiók termőterületeit, lehetetlenné téve a lakosság ellátását.
Gazdasági szempontból ez azt jelenti, hogy az élelmiszerárak volatilitása a kezelhetetlenségig fokozódhat, a fejlődő országok importfüggősége pedig államcsődökhöz vezethet. Ahol pedig az állam nem tud alapvető élelmiszert biztosítani, ott a társadalmi szerződés felbomlik, és átveszi a helyét a káosz.
Európai biztonságpolitikai és gazdasági szempontból a jelentés legaggasztóbb megállapítása a válság földrajzi koncentrációja. A modell szerint ugyanis
a klíma okozta élelmezési krízis epicentruma egyértelműen a fekete kontinens lesz, különös tekintettel a Száhel-övezetre és Afrika szarvára.
A Száhel-övezet országai nyugatról keletre haladva: Szenegál, Gambia, Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger, Nigéria északi része, Csád, Szudán északi és középső része, továbbá ide sorolható Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság és Dél-Szudán száheli területei is. Afrika szarvának országai, főként a keleti vidék: Szomália, Etiópia, Eritrea és Dzsibutilesz valószínűleg a legnehezebb helyzetben, ahol az államok kettős szorításban vergődnek: egyrészt errefelé a leggyorsabb a népességnövekedés üteme, másrészt ez a régió a legkiszolgáltatottabb a globális felmelegedés fizikai hatásainak. A szimulációk azt mutatják, hogy
pusztán a 2099-es évben több mint 170 millió főt fenyeget majd közvetlen éhínség ezeken a területeken.
Ez az adat nem egyszerűen egy helyi humanitárius katasztrófát jelez előre, számolni kell a 2015-ösnél nagyságrendekkel nagyobb migrációs hullámmal is.
Amikor az éghajlati nyomás találkozik a demográfiai robbanással és az erőforrások hiányával, az embereknek egyetlen racionális túlélési stratégiájuk marad: a menekülés.
Ahogyan más munkák, az idézett tanulmány is arra jut, hogy a Száhel-övezet destabilizációja dominóhatást indíthat el, amelynek hatásai Európát sem kímélik, a gazdasági migráció fogalma ráadásul át is alakul:
a jövőben már nem a jobb életszínvonal, pusztán a túlélés, a víz- és élelmiszer-hozzáférés lesz a migráció fő motivációja.
A kutatás ugyanakkor a tragikus helyzet előrevetítésén kívül egy fontos gazdasági összefüggésre is rávilágít: az élelmezésbiztonság intézményi kérdés is, nem csupán meteorológiai. A modell futtatása során kiderült, hogy a konfliktusok mérséklése, a kormányzati stabilitás javítása és a szociális hálók megerősítése jelentős mértékben képes csökkenteni a klímaváltozás negatív hatásait.
Az adatok alapján, ha sikerülne stabilizálni a térség társadalmi-politikai viszonyait (például aktívabb nemzetközi és európai fejlesztéspolitikai beavatkozással),
mintegy 780 millió embert óvhatnának meg az éhezéstől, még a változó klíma mellett is.
Mindez rávilágít arra a paradoxonra, hogy a klímavédelem leghatékonyabb eszköze rövid távon sok esetben a társadalmi béke és a működőképes államigazgatás, nem pedig a zöldtechnológia. Az instabil régiókban ugyanis az emberek nem képesek alkalmazkodni: nem tudnak öntözőrendszereket építeni, nincs hozzáférésük a piacokhoz, ahogy tartalékuk sincs a rossz évekre.
Ha a globális horizont után a Kárpát-medencére fókuszálunk, a fenti folyamatok meghatározhatják Magyarország jövőbeli gazdasági és különösen mezőgazdasági mozgásterét. A déli félteke az előbbiek szerint az élhetetlenség határára sodródik, a mérsékelt övi mezőgazdasági termelés, a vízgazdálkodás, az energiatermelés és a gazdasági stabilitásunk ugyanakkor stratégiai jelentőségű erősséggé válik.
Maga a klímaváltozás persze Magyarországot sem kerüli el. Az egyre gyakoribb aszályok és a szélsőséges időjárási események (villámárvizek, hőhullámok) világosan jelzik, hogy nem fenntartható az elmúlt évtizedek túlzottan óvatos felkészülési üteme. A jövő nyertesei azok az országok lesznek, amelyek képesek az adaptációra.
A magyar agrárium számára ez azt jelenti, hogy a fókuszpontot még inkább el kell mozdítani a puszta mennyiségi termelésről és az alacsony feldolgozottságú exportról (pl. gabona kivitele) a magasabb hozzáadott érték és a technológiai korszerűsítés felé. Az alap itt a klímareziliencia. Olyan átfogó vízgazdálkodási rendszerekre van szükség, amelyek képesek a többletvizek visszatartására és tárolására a csapadékhiányos időszakok idején.
A beruházások és fejlesztések irányát a következő évtizedekben a vízgazdálkodási korszerűsítésnek kell meghatároznia, ami az öntözött területek növelésén kívül a talajszerkezet javítását, a vízmegtartó tájgazdálkodást és a szárazságtűrő növénykultúrák bevezetését is jelenti.
Amennyiben ez az alkalmazkodás sikeres, Magyarország stratégiai felértékelődése várható a közép-európai régióban. Egy olyan világban, ahol az élelmiszerellátás bizonytalansága a norma, az a szereplő, aki képes garantálni az ellátásbiztonságot – és adott esetben exportálni is tud a hiányterületekre –, jelentős gazdasági és geopolitikai súlyra tesz szert.
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.
Nyitókép: Rian COPE / AFP
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Világunk sajnos nem a stabilitás és a kiszámíthatóság felé halad. Ungósdy Márton írása.
Az egykori német kancellár szerint a katonai szerepvállalás önmagában nem hozhat eredményt sem Ukrajna, sem Európa számára.
A közel-keleti háború, az ukrajnai konfliktus és Európa biztonsága szorosabban összefügg, mint sokan gondolják – erre figyelmeztetett a biztonságpolitikai szakértő.
A kirajzolódó új rend egyes elemeiben hasonlít a múlt század harmincas éveinek dinamikájára.
A somogyi Kassai-völgyben, a világ legjobban felszerelt lovasíjászközpontjában jártunk, ahol szó esett arról, mit jelent a magyarság egy világlátott embernek, hol hibáznak az európaiak, és mit tud ma Kína. Interjúnk.
A politikai iszlám annak a modernitásnak az ellensége, amelyben mindannyian élünk – mondta Susanne Schröter professzor a Mandinernek adott interjúban, amelyben a németországi helyzetről is beszámolt.
Az időjárás rendre felforgatja a versenyszervezők mindennapjait.
Magyar Péteréknek nagyon nem tetszik, hogy valaki el mer indulni rajtuk kívül is.
