A 2010 előtt hazánkban a baloldal által előnyösnek vélt klasszikus neoliberális gazdaságpolitika is arra az elvre épül, hogy a kezdeti, fegyelmezett költekezés, a bérek minél visszafogottabb emelése és az állami beavatkozás visszaszorítása a későbbiekben gazdasági stabilitást és tartós növekedést hoz, s ha ezt sikerül elérni, akkor idővel, apránként már az emberek is részesülhetnek az újraelosztásból.
Ezzel szemben az emberek, vagyis a szavazók a saját jövedelmi helyzetük javulását várnák el a kormányoktól, valamint azt, hogy az állam kisebb-nagyobb mértékben gondoskodjon róluk és elfogadhatatlannak tartják a globális pénzügyi elit érdekeinek kormányzati képviseletét.
Ez a két elvárás egymással ellentétes: ha a befektetők érdekeit tartja szem előtt egy ország vezetése, vagyis a költségvetési kiadások lefaragását és mindössze a legsérülékenyebb társadalmi réteg támogatását akkor teljesen ellentétes intézkedéseket hoz, mint amikor az emberek igényeinek kielégítésére törekszik és a költségvetési mozgásteret arra használja ki, hogy plusz jövedelemhez jussanak az állampolgárok. Utóbbi a befektetőknek jelent fokozódó kockázatot, mivel a tartósan magasabb kiadások újabb többletfinanszírozást tesznek szükségessé.
Miért fontos egy újabb Bokros-csomag a befektetőknek?
Fontos tisztázni, hogy a nagy nemzetközi befektetői csoportok célja elsősorban nem a politikai folyamatok közvetlen befolyásolása, hanem a saját üzleti érdekeik érvényesítése. A hazai és nemzetközi pénzpiaci elemzők ezért azt is rendszeresen hangsúlyozzák, hogy
a Tisza Párt győzelmének beárazásakor a legfontosabb szempontok között az uniós pénzek felszabadítása és a „piacbarát gazdaságpolitika” szerepel.
A Tisza Párt napvilágot látott megszorító intézkedései minden bizonnyal a költségvetés kiadásainak a tartós lefaragását céloznák.
A baloldali közgazdászok Tisza szigeteknek tartott előadásaiból világosan kiderül az a 2008-as válságot követően nagyrészt megbukott elvhez való ragaszkodás, hogy költségvetés hiányát és az államadósságot kell bármi áron csökkenteni, aminek a kedvező hatása a bizalom erősödése Magyarország iránt.
Ha erős a bizalom, akkor olcsóbbá válik az államadósság finanszírozása és több mozgástér marad a büdzsében.
Az ugyanakkor nem világos, hogy egy stabil időszakban a végrehajtott megszorítások után mi a garancia arra, hogy újból a lakosság életszínvonalát kedvezően befolyásoló, a baloldalon csak „osztogatásnak” nevezett intézkedések egy kedvezőbb üzleti környezetben újra napirendre kerüljenek. A piaci logika alapján ugyanis a jóléti intézkedések a későbbiekben is kockázatot jelentenének.
Gyurcsány Ferenc örökségét viszi tovább Magyar Péter
Noha a Tisza Párt elnöke valódi rendszerváltással kecsegteti támogatóit, az elmúlt napok nyilatkozatai és az elmúlt hónapokban kiszivárgott tervek – amelyekről Tarr Zoltán világossá tette, a választásokig nem szabad beszélni, mert akkor elbuknak – jól mutatják, hogy Magyar Péter és az ellenzék állandó tanácsadóivá vált balliberális holdudvar valójában a 2010 előtti időszak bukott, a külföldi érdekeket és a multik üzleti eredményeit az emberek jóléte elé helyező bukott gazdaságpolitikát hozná vissza.