Igent mondott Magyar Péter Brüsszel és a spekulánsok elvárásaira: a Tisza Párt újra a multik szolgálatába állítaná a magyar gazdaságot

Lehullt a lepel az elmúlt napokban a Tisza Párt valódi gazdaságpolitikai elképzeléseiről: ha Magyar Péter pártja nyerne jövőre, akkor ismét a külföldi befektetők, a multik és a spekulánsok érdekei határoznák meg a gazdaságirányítást, vagyis visszatérne Magyarország a bukott, 2010 előtti, piacbarát politikához. Egy ilyen forgatókönyv esetén a magyar családoknak ismét a megszorításokhoz és a kedvezmények elvonásához kellene hozzászokniuk, az állami támogatásokat a magas energiaárak, a multik előnyben részesítése és a jövedelmek visszafogott emelkedése váltaná fel.

Magyar Péter tehát a 2010 előtt többszörösen is kudarcos gyurcsányi utat folytatná és a bukott neoliberális gazdaságpolitikai irányváltás érdekében „egy kis szuverenitásról is lemondana”. A kifejezetten piacpárti kormányzás lényege, hogy az állam távol tartja magát a piaci folyamatoktól, de olyan környezetet alakít ki, amelyben a nemzetközi befektetők és a multik pénze alacsony kockázatnak van kitéve, vagyis a költségvetést nem terhelik olyan – a pénzvilág szempontjából feleslegesnek és károsnak tartott – jóléti intézkedések, mint a piacot torzító kamattámogatott hitelek, a kiadási oldalra tartós nyomást jelentő adókedvezmények vagy a 13.  és 14. havi nyugdíj.

Ezt már korábban is sejteni lehetett abból, hogy a Tisza környezetében sorra megjelentek a piacpárti gazdaságpolitikát támogató, az „osztogatást” és az emberek jólétét növelő intézkedéseket folyamatosan bíráló baloldali politikusok és gazdasági szakértők. Szintén a neoliberális gazdaságpolitikai fordulat szándékát mutatják az elmúlt hónapokban napvilágot látott megszorító intézkedésekről szóló tervek, amelyeket nem indokol a magyar költségvetés helyzete, vagy az ország nemzetközi megítélése.

Mindezek ellenére már korában kiderült, hogy Magyar Péter és pártja – ha nyerne a 2026-os választáson – azonnal

• megszüntetné a családtámogatási rendszert,
• újra bevezetné a többkulcsos adórendszert,
• eltörölné a 13. havi nyugdíjat és a Nők40 programot,
• emelné a munkát terhelő adókat, miközben a fogyasztási adókat – néhány elhanyagolható tétel kivételével – változatlanul hagyná,
• emellett a Tisza szigetek rendezvényeinek állandó vendégeivé előlépett baloldali holdudvar szakértői folyamatosan a költségvetési kiigazítások szükségességét hangoztatják,
• miközben a baloldali sajtó azt próbálja meg napi szinten elhitetni az emberekkel, hogy gazdasági válság van Magyarországon.

Az elsőre értelmetlen és felesleges, lakosságot terhelő megszorítások mellett az ellenzéki párt már többször világossá tette, hogy a multik profitjának növelésében viszont partner lenne és mielőbb kivezetné a legnagyobb árbevételt elérő nagyvállalatokra kivetett különadókat.

Kármán András, a Tisza Párt gazdasági szakértője, az Erste Bank korábbi üzletágvezetője ugyanakkor a napokban a Bloombergnek nyilatkozva egyértelművé is tette, a Tisza Párt kormányra kerülése esetén piacbarát fordulatot hajtana végre, ezzel gyakorlatilag megüzenve a spekulánsoknak és a multiknak, hogy véget vetnének a jelenlegi kormány „fegyelmezetlen költekezésének”.

Magyar Péter piacpárti csúcspolitikusa épp behódolt a külföldi tőkének

Nem meglepő, hogy a Tisza Párt közelmúltban bemutatott szakpolitikusa a neoliberális, piacpárti gazdaságpolitika elkötelezett híve, mivel a jelelnlegi politikai pályafutása előtt a bankszektorban töltött be vezető pozíciót. Kármán a második Orbán-kormányban még államtitkár volt, ám szakított a Fidesszel, amiért a kormánypárt nem követte a Brüsszel és a nyugati befektetők által megkövetelt utat. 

Kármán András a Bloombergnek egy friss interjúban ugyanakkor színt vallott, kijelentette:

Ez pedig világos üzenet a külföldi befektetőknek: a kiszámíthatóság növelése és a kockázatok csökkentése az emberek és a magyar családok szemszögéből a megszorításokat jelenti.

Ráadásul Kármán azt követően nyilatkozott a Bloombergnek, hogy a lap már többször is arról írt, a piac a Tisza győzelmével spekulál, amely hozzájárulhat az elmúlt időszak forintárfolyam-erősödéséhez. 

Még október elején írta meg szintén a Bloomberg, hogy az egyik legnagyobb nemzetközi szereplő, a londoni székhelyű Barclays befektetési bank elemzői gyakorlatilag arra ösztönzik a legnagyobb piaci szereplőket egy friss elemzésben, hogy kezdjék el beárazni a Tisza Párt győzelmének esélyét. 

A hazai és a nemzetközi baloldali sajtó pedig ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy a külföldi befektetők már hozzájárulnak a forint erősödéséhez is, annyira bíznak Magyar Péter győzelmében. A Mandiner korábbi cikkében ugyanakkor világossá tette, közel sem erről van szó.

A Tisza Párt a magyar emberek helyett a befektetőkhöz fűződő lojalitását Kármán nyilatkozata mellett az a tény is megerősítette, hogy Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője egy háttérbeszélgetésen világossá tette, a piaci szereplők a Tisza győzelmét várják.

Ez a tény ugyanakkor a hazai baloldali lapokon – a Telexen és a 444-en – kívül nem okozott nagy meglepetést. Brüsszel és a nemzetközi pénzügyi intézmények immár másfél évtizede keményen bírálják a magyar kormányt, amiért fenntartja a rezsicsökkentést, adókedvezményekkel támogatja a családokat és a munkát terhelő adókat tartja alacsonyan, míg az áfa mértéke magas.

Mi a jó a befektetőknek és a mi a jó a lakosságnak?

A befektetők mindig a megszorítások pártján állnak, vagyis akkor érzik a környezetet stabilnak és biztonságosnak, ha alacsony a költségvetési hiány, fegyelmezett a gazdálkodás és nem hoz az adott kormány olyan, hosszútávon rendszeres kiadást növelő intézkedéseket, mint a 13. vagy 14. havi nyugdíj, vagy a kamattámogatott lakáshitel. 

Ez tisztán üzleti érdek, a piaci szereplők ilyen értelemben nem gyakorolnak közvetlen politikai nyomást a kormányokra, de a közvetett befolyás – ahogy láthatjuk – megvalósulhat. 

Ráadásul, ha egy kormány sok egyszeri támogatásról dönt, vagy hosszútávon osztogat és így újabb, tartós költségvetési fedezetek bevonására van szükség, az kiszámíthatatlanná teszi az adott piacot. Éppen ezért a legfontosabb befektetői elvárás ahhoz, hogy a finanszírozás feltételei kedvezőbbek legyenek, ha a költségvetés stabil, az állam pedig lehetőleg nem szól bele a piac működésébe, de a tőke számára jó és stabil környezetet tart fent. 

A 2010 előtt hazánkban a baloldal által előnyösnek vélt klasszikus neoliberális gazdaságpolitika is arra az elvre épül, hogy a kezdeti, fegyelmezett költekezés, a bérek minél visszafogottabb emelése és az állami beavatkozás visszaszorítása a későbbiekben gazdasági stabilitást és tartós növekedést hoz, s ha ezt sikerül elérni, akkor idővel, apránként már az emberek is részesülhetnek az újraelosztásból. 

Ez a két elvárás egymással ellentétes: ha a befektetők érdekeit tartja szem előtt egy ország vezetése, vagyis a költségvetési kiadások lefaragását és mindössze a legsérülékenyebb társadalmi réteg támogatását akkor teljesen ellentétes intézkedéseket hoz, mint amikor az emberek igényeinek kielégítésére törekszik és a költségvetési mozgásteret arra használja ki, hogy plusz jövedelemhez jussanak az állampolgárok. Utóbbi a befektetőknek jelent fokozódó kockázatot, mivel a tartósan magasabb kiadások újabb többletfinanszírozást tesznek szükségessé.

Miért fontos egy újabb Bokros-csomag a befektetőknek?

Fontos tisztázni, hogy a nagy nemzetközi befektetői csoportok célja elsősorban nem a politikai folyamatok közvetlen befolyásolása, hanem a saját üzleti érdekeik érvényesítése. A hazai és nemzetközi pénzpiaci elemzők ezért azt is rendszeresen hangsúlyozzák, hogy 

A Tisza Párt napvilágot látott megszorító intézkedései minden bizonnyal a költségvetés kiadásainak a tartós lefaragását céloznák. 

Ha erős a bizalom, akkor olcsóbbá válik az államadósság finanszírozása és több mozgástér marad a büdzsében.

Az ugyanakkor nem világos, hogy egy stabil időszakban a végrehajtott megszorítások után mi a garancia arra, hogy újból a lakosság életszínvonalát kedvezően befolyásoló, a baloldalon csak „osztogatásnak” nevezett intézkedések egy kedvezőbb üzleti környezetben újra napirendre kerüljenek. A piaci logika alapján ugyanis a jóléti intézkedések a későbbiekben is kockázatot jelentenének.

Gyurcsány Ferenc örökségét viszi tovább Magyar Péter

Noha a Tisza Párt elnöke valódi rendszerváltással kecsegteti támogatóit, az elmúlt napok nyilatkozatai és az elmúlt hónapokban kiszivárgott tervek – amelyekről Tarr Zoltán világossá tette, a választásokig nem szabad beszélni, mert akkor elbuknak – jól mutatják, hogy Magyar Péter és az ellenzék állandó tanácsadóivá vált balliberális holdudvar valójában a 2010 előtti időszak bukott, a külföldi érdekeket és a multik üzleti eredményeit az emberek jóléte elé helyező bukott gazdaságpolitikát hozná vissza.

Ez az irány pedig, ha a Tisza nyílt lapokkal játszana, aligha nyerné el a magyar emberek széleskörű támogatását. A nemzetközi sajtóban tett ellenzéki nyilatkozatok célja ugyanakkor félreérthetetlen üzenet a befektetőknek.

Nincs értelme a megszorításoknak

A külföldi érdekek kiszolgálásán kívül egyébként nem létezne ésszerű magyarázat arra, hogy a szegénység visszaszorításában is kulcsfontosságú rezsicsökkentést, a nemzetközi összevetésben rendkívül vonzó, alacsony társasági adó megemelését, vagy a munkavállalást és a gyermekvállalást ösztönző támogatásokat miért kellene eltörölni, ha a költségvetésben megvan ezekre az intézkedésekre a kellő fedezet.

Németh Dávid és más banki elemzők azt is rendszeresen kiemelik, hogy 

Az államadósság ugyan nőtt az elmúlt években és a hiány is meghaladja a 3 százalékos célt, emellett az infláció is befolyásoló tényező maradt, ugyanakkor a finanszírozás stabil. Ezt támasztják alá a hitelminősítők értékelései is, amelyek még mindig befektetésre ajánlott kategóriában tartják hazánkat és belátható időn belül nem kell nagyobb leminősítéstől sem tartanunk. A pénzügyi elemzők ráadásul arra is felhívják a figyelmet, hogy 

A hiánnyal kapcsolatos aggodalmak sem érdemiek, ráadásul Brüsszel a védelmi kiadások növelése miatt nagyobb mozgásteret hagyott Magyarország számára, így a költségvetési szabályok megsértése esetén indított túlzottdeficit-eljárás sincs folyamatban hazánkkal szemben. Az Európai Unió jelentéseiben megalapozottnak tartja középtávon a csökkenő magyar adósságpályát és a hiány visszaszorítását. Szintén fontos felvetés az elemzők részéről, hogy 

Az egybehangzó várakozások szerint ráadásul az EU-s pénzek nélkül is nagyobb gazdasági növekedés várható már 2026-ra, legalább 2-3 százalékos GDP bővüléssel, miközben az inflációs kockázatok is tartósan mérséklődhetnek a jövő évtől. Egyes szakértői vélemények szerint 2026-ban szükség lehet a költségvetés kiigazítására, ugyanakkor ehhez nincs szükség jelentős megszorításokra, ráadásul egy, a vártnál lendületesebb növekedés önmagában csökkentené az elsődleges hiányt.

Orbán Viktor miniszterelnök pedig a befektetői reakciókra válaszul ismét világossá tette, a Fidesz-KDNP kormány kitart a támogatások szélesítése mellett és bevezeti a 14. havi nyugdíjat is.

Nyitókép: Magyar Nemzet/Teknős Miklós

***