Az adakozás nem a szegénység jele, hanem a bőség luxusa 

Amikor az adakozás félreértést szül 

A napokban Székesfehérváron megható jelenetnek lehettünk tanúi. Magánszemélyek fogtak össze, és komoly összeget gyűjtöttek, hogy egy magyar kórház komfortfokozatát fejlesszék. Nem milliárdosok adakoztak, hanem hétköznapi emberek, akik úgy érezték, hozzátehetnek valamit a közösség egészségéhez.  

Bár minden elismerésem a szervezőké, a jótékonysággal összekapcsolt politikai üzenettel nem értek egyet. Szerintük ugyanis az eset annak a bizonyítéka, hogy komoly baj van a magyar egészségüggyel. De vajon tényleg ez a helyzet? 

Több milliárdos beruházások 

Az az állítás, hogy Magyarországon magánemberek adományai nélkül semmi sem történne az egészségügyben, minden valós alapot nélkülöz. A valóság ezzel szemben az, hogy az elmúlt években sorra adták át a milliárdos állami fejlesztéseket. A Semmelweis Egyetem Külső Klinikai Tömbjét, ahol ma vadonatúj központi betegellátó épületben folyik a gyógyítás, a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház korszerűsített egységeit, a Heim Pál Gyermekkórház modernizált intenzív részlegét vagy éppen a Bethesda felújított épületszárnyát. A Nyírő Gyula kórházban új pszichiátriai épület áll, az Uzsoki pedig a fővárosi kórházfejlesztések mintapéldája.  

De hogy ne csak a fővárost nézzük, Székesfehérvár új tömbbel büszkélkedik, Dunaújvárosban diagnosztikai szárny nyílt, Veszprémben és Ajkán energetikai korszerűsítések zajlottak, Tatabánya sürgősségi központot húzott fel, Győr onkológiai és kardiológiai fejlesztéseket kapott, Kaposváron új klinikai tömb épült, Pécsett pedig a legendás 400 ágyas klinika újult meg. A lista hosszabb, mint egy orvosi váró délután kettőkor. 

Az adakozás a gazdagság jele 

Ráadásul óriási tévhit az, hogy az adományozás a szegénység bizonyítéka. Ennek pontosan az ellenkezője igaz. A Charities Aid Foundation 2016-os felmérése szerint a legbőkezűbben éppen a leggazdagabb országok lakói adakoznak. Az Egyesült Államok toronymagasan vezet, mögötte az Egyesült Királyság és Kanada, majd további jóléti államok következnek. A Wall Street farkasai tehát nemcsak partikban csapatják, hanem komoly csekket is írnak kórházaknak. 

Vegyük a közelmúlt néhány példáját. 2024-ben az angliai Southend kórház Stambridge osztálya 170 ezer fontos adományból kapott új világítást, csúszásgátló padlót és természetfotókkal díszített falakat. Sydney-ben egy jótékonysági gála közel 10 millió dollárt hozott össze a gyermekrák elleni küzdelemre. A kanadai Burnaby kórházat a Beedie család támogatta 4 millió dollárral. Új-Zélandon pedig az Auckland City Hospital 1,2 milliós adományból alakította át a családi szobáit, hogy a betegek hozzátartozói kulturálisan érzékeny környezetben pihenhessenek. 

A lényeg 

Mindezek fényében láthatjuk, hogy az adakozás nem szegénység jele, hanem a társadalmi jólét egyik luxuscikke. Olyan, mint a desszert a vacsora végén. Nem létfeltétel, de szebbé, teljesebbé teszi az élményt. A magyar egészségügyben zajló milliárdos állami beruházások mellé az önkéntes adományozás a hab a tortán, nem pedig a torta maga. 

Tisztelet illeti mindazokat, akik adakoznak, mert ők a társadalmi szolidaritás nagykövetei. De hibás az az értelmezés, hogy egy ország, ahol adakoznak, szükségképpen szegény lenne. Ha így volna, akkor az USA a világ legnyomorultabb állama lenne, márpedig ezt még a leglelkesebb összeesküvés-hívők sem állítják. 

A cikk szerzője az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.

Nyitókép: Purger Tamás/MTI